Kivirágzás / Naruto F.F.

Néma döbbenet 9.

Az este hűvös levegője simogadta Gaara bőrét, miközben lassú léptekkel ment a város fele. Gondolatai azonban meg sem közelítették a földet, melyen lépkedett, a csillagokkal szálltak odafent, a magas égen.
- Olyan arcot vágsz, mintha egy új világháború kitörésének a megakadályozásán töprengenél. - hajolt le, egy faágról fejjel lefele Kankurou.
- Talán. - mondta a Kazekage.
- A bő mondataidért élek-halok. - forgatta meg a szemét a másik fiú.
- Mások szerint ettől vagyok olyan vadító. - vont vállat Gara.
- Huha, mikor lettél te ilyen laza? - szökkent le a másik fiú elé Kankurou.
- Ha te tudnád... - mosolyodott el a Kazekage, lassú léptekkel kikerülte testvérét és indult tovább.
- A hercegnő jól van? Elég sokáig maradtál, már azt hittem rátok dőlt az a romhalmaz. - nevetett Kankurou.
- Beszélgettünk...politikáról, meg hasonlókról. - füllentett Gaara, nem tudta, hogy álljon neki elmagyarázni azt hogy mi is van közte és a lány között.
- Sosem hittem volna, hogy sarki hercegnő itt fog valaha is lakni. Pár homok dombért átutaszta a fél világot... - magyarázta Kankurou hosszasan, de Gaara az első mondatánál lemaradt, mert gondolatban megint a villánál járt, a hercegnőjénél.

A Kazekage irodája a falu főépületének legfényűzöbb szobája volt egykoron, de miután Gaara kapta a tisztéget jó néhány szobortól és csicsás holmitól megszabadult.
- Azt a bőrkanapét igazán megtarthattad volna. - huppant le egy szerény fotelbe Kankurou, mely a fal mellé volt tolva, két ugyan olyan társával együtt.
- Csak a helyet foglalta. - legyintett Gaara, elfoglalva az írósztala magas támlájú székét.
- Jövő héten érkezik pár birtokos, akiket fogadnod kéne, jó nagy összeggel akarják támogatni a ninjaiskoláinkat. - kezdte felvázolni a tehendőket a fekete csuklyás fiú, mikor valaki párat kopogott, majd válaszra sem várva beviharzott a szobába.
- Elnézést kérem, Kazekage, sűrgös ügy. - lépett be egy ninja, a kezében egy tekercsel.
- Mi az a sűrgős ügy? - állt fel a székéből Gaara.
- Ezt hagyták lent önnek. - adta át a tekercset a Kazekageának.

,, Sivatagi Gaarához!

Ha még egyszer a hercegnő közelében látlak megölöm a lányt, s te szemtanuja leszel. "

- Mit irnak benne? - szökkent a testvére mellé Kankurou.
- Fenyegetés. Nekem és hercegnőnek... - suttogta leeresztve a tekercset Gaara.
- A Hold országának jele van a tekercsre pecsételve. Küldjünk üzenetet az ottani rejtett falunak. - ajánlotta Kankurou miután többször is átolvasta és tanulmányozta a levelet.
- Kitudja valóban onnan származik-e? Talán csak férrevezetés. Akár ki küldte tudja, hogy itt a hercegnő is és valamiért ellenzi a Hó és a Homok barátságát. - dölt hátra gondterhelten a székében a Kazekage.
- Több ört állítatok a villához és a falut biztonságát is megerősítjük... - tervezgetett Kankurou, de Gaara közbevágott.
- Nem keltünk feltünést és főleg nem mutatjuk meg a cimzőnek, hogy megijedtünk. Ott alszok a villában és minden marad úgy ahogy eddig, a nap többi részében is velem lesz a hercegnő és ha a levél feladójának komolyak a szándékai, akkor velem fog szembe nézni. - állt fel az asztaltól Gaara elszántan. Kankurou nem ellenkezett, csak egy bolintással adta tudtára testvérének, hogy megértette.

A hold elrejtőzőtt az esti felhők között, így Gaara vaksötétben sétált fel a villához. A tornácon egy ismerős alak üldögélt, hosszú fehér ruhában, mely szabadon hagyta karjait, fehér bőre világított topa lámpafényben.
- Azt hittem már nem is jösz. - suttogta a fiú nyakába ugorva.
- Mindig haza jövök hozzád. - csokólta meg a lányt.
A burjánzó kert megtelt élettel, a tücskök és a rovarok korusa töltötte meg a sivatagi éjszaka csendjét zenéjével.
- Gondok adódtak... - kezdett bele Gaara, mikor leültek a tornácon levő kopott padra.
- Tudhattam volna, hogy ez lesz... - rázta mérgesen a fejét Ryoko.
- Nem tudhattad, én sem tudhattam, ezt nem lehetett előre megjosolni. - csitítgatta Gaara kedvesét.
- De, én tudhattam. Mikor Avarrejtekbe mentem igazából egy házassági ajánlat elől menekültem el. A Hold országának herceg féléje kérte meg a kezem, én meg arra hivatkozva, hogy tanuló utamra indulok elnapoltam az ajánlatot... Ereno fiához akar kényszeríteni a nemesség, de apám adott nekem egy hónap haladékot, hogy addig szerelmes legyek, azt hittem, hogy ez lehetetlen, de akkor jöttél te, és kaptam némi reményt. De így sem szabadultam teljesen a házassági ajánlat alól, van még egy záradék, amit teljesítenem kell, hanem szerelem ide vagy oda egy ismeretlen férfihoz kell hozzá mennem. - nézett búskomoran a fiúra Ryoko.
- Mi lenne az a záradék? - kérdezte meg nézmi hallgatás után Gaara.
- Egy tiszta szerelemből született gyermek. - temette arcát a kezébe a hercegnő. - Nem kérhetek tőled ilyen nagy áldozatot ilyen fiatalon. - állt fel padról a lány.
Gaara hirtelen felugrott és egy erélyes mozdulattal a falnak szorította a hercegnőt, majd gyengéden elkezdte csókolgatni.
- Ha valaha is gyermekem fog születni azt csak tőled, ebből a szerelemből akarom. - lehelte a lány bőrére Gaara.
Az ölébe vette a hercegnőt és egészen a hálószobájukig vitte, a földön szanaszét ruhadarabok hevertek, ahol elhaladtak.
A levegő felforrosodott közöttük, a háloszoba falán sorban nyiltak ki a szebbnél szebb virágok, majd hervadtak el. Gaara bőre a hercegnőjéhez tapadt, a légzése eggyé vált vele.

A hajnal első sugarai csilandozták két ifijút a takaró alatt.
- Tudom nagyon korai neked és nekem is, és én nem szeretnélek bele rángatni ebbe... - suttogta szembe fordulva a fiúval Ryoko.
- 20 éves vagyok, négy éve én vagyok a Kazekage, ideje meghoznom az első saját fontos döntésem. - puszilta homlokon a lányt Gaara.
- Ma elmondom Sakurának, hogy mi van kettőnk között.
- Én meg Kankurounak és Narutonak. - osztották fel egymás között a barátaikat.
- Ha jol fogadják irok egy levelet apámnak, hogy találtam valakit, aki meg is kérte a kezem, ha még áll az ajánlat? - nézett kérdőn a fiúra a hercegnő.
- Ha megigéred, hogy soha nem hagysz el valami ismeretlenért. - huzta magához Ryokot a takaró alatt a fiú.
- Túl nagy a kísértés... de megigérem. - puszilta meg a fiút.
- Na azért... - hajolt a hercegnő fölé Gaara.

A Kazekage irodájában Gaara székén kívűl nem volt több üres ülőhely, a fotelokat Naruto, Temari, Kankurou és Shikamaru töltötték meg.
- Jó reggelt. Örülök, hogy mind itt vagytok, bejelenteni valom van. - foglalt helyet Gaara.
- Remélem megint nem küldesz sehova, most értem csak vissza és egész utón vele kellett jöjjek. - bökött a mellette ülő Shikamarura Temari.
- Nem, ez most nem olyan bejelentés lesz. - rázta meg a fejét Gaara.
- És remélem nem akarsz pont most elutazni, mikor annyi a munka, hogy már három napja bent alszok... - könyökölt a tédére Kankurou álmosan.
- Nem megyek sehová sem. - igérte meg Gaara.
- Akkor meg mit akarsz bejelenteni? Mennék aludni... - ásított Temari.
- Ha nem kellemetlemkednél már tudnánk. - motyokta Shikamaru.
- Hova sietsz ennyire? Futsz játszani azzal a lépegetős akármivel ugy-e? - fordult a fiú felé teljesen éberen Temari.
- Miért nem mondtátok, hogy ez ilyen hosszú lesz és reggelizzek be előtt jól? - dölt hátra a hasát fogva Naruto.
- Elhallgatnátok? - kérdezte türelmetlenűl Kankurou.
- Te is vele vagy? Nem az én pártom kellene fognod? - fakadt ki Temari.
- Én nem pártolok senkit, azt sem tudom miről veszekedtek... - magyarázkodott Kankurou mérges testvérét látva.
- Megházasodok. - bökte ki Gaara.
A néma csendben csak a leesett állak hangja keltett zajt.
- Mi? - ocsudott fel Naruto legelsőnek.
- Kivel? - jött a döbbent kérdés Temaritol is.
- Milyen kellemetlen... - hangzott Shikamaru reakciója is.
- A hercegnőt veszem el. - mondta ki Gaara, mire az eddigieknél is megdöbbent fejeket vágtak a többiek.
- Ebből tényleg háború lesz... - motyogta Kankurou.