Kivirágzás / Naruto F.F.

Homokba vegyült múlt 13.

Rejtett Homok falu

Katsumi egy nagy sóhajjal állt meg a falu bejárata előtt. Alkonyodott, a hőmérséklet egyre alacsonyabbá vált. Villám léptekkel tették meg az elmúlt két napot, nem akartak hosszasan időzni a sivatagban. Sasukén semmi fáradtságot nem lehetett látni, pedig utoljára tegnap este álltak meg, és akkor is csak gyorsan enni. A lány megmozgatta a bezsibbadt vállait és a bejáratnál álló őrházhoz lépett.
- Tomikosada Katsumi vagyok, a társam Uchiha Sasuke. - mutatkozott be a félig elbóbiskolt őrnek.
- Felség... - ugrott fel a név hallatán a ninja. - Csak holnap estére vártuk önöket. - lépett ki a kabinból.
- Siettünk. - vont vállat a lány.
- Erre parancsoljanak, a hercegnő Kazekage irodájában tartózkodik. - vezette be őket a faluba.
A faluban még javában zajlott az élet, mindenki nevetve és beszélgetve ült vendéglők teraszain, sokan rámosolyogtak Katsumira.
- Valami ünnep van? - kérdezte a lány a ninjától.
- Ma jelentették be, hogy a Kazekage úr elveszi Ryoko hercegnőt. Mindenki ünnepel a fiatalok egészségére. - magyarázta menetközbe az őr.
Egy hatalmas épületbe kísérte az utazó párost, alig lépett be a lány máris két ölelő kar között találta magát.
- Ugye nem keveredtél bajba az út alatt? Megsérültél-e? - hallotta a nővére aggódó hangját Katsumi.
- Nincs semmi bajom, nem vagyok már kisgyerek. - motyogta Katsumi.
Egy vörös hajú fiú állt Ryoko háta mögött, óvon nézett a testvérére.
Ryoko hamar bemutatta őket egymásnak. Katsuminak el kellett ismernie, hogy nagyon kedves és figyelmes egy Kazekagéhoz képest.
- Én távozom is. Holnap találkozunk. - hajolt meg Sasuke, majd válaszra sem várva eltűnt.
- Egész úton ilyen volt? - kérdezte Ryoko, miközben belekarolt a testvérébe és kivezette az épületből.
- Nem, sokat beszélgettünk. Elmeséltem neki... - rázta a fejét Katsumi.
- Akkor jól kijöttetek. - hagyta annyiban a másik lány. - Nem tudom hallottad-e, de drága édesanyám is megtisztel az esküvőmön. - forgatta a szemét Ryoko.
- Kidugja a fejét a jégkastélyából? - vonta fel kérdőn a szemöldökét Katsumi.
- És magával hozza Itarut is. - bólogatott megerősítésül a lány.
- Az a hárpia! - képet el teljesen a legkisebb hercegnő.
Abban mindketten egyetértettek, hogy Haruna királynénál semmi sem szent és sérthetetlen.

Hó királysága - 1 ével ezelőtt
A királyi palota

Ryoko gyűlölködve nézett az anyára. Katsumi egy kunait pörgetett fenyegetve a kezében.
- Tudom, hogy utálsz, de nem ölhetsz meg. Sem te, sem a gyilkos ebed. - nevetett szembe vele az anya.
- De egy-két fogadat kiütheti. - dobta el a kunait Katsumi, egyenesen a falban állt meg, a királynétól fél méterre.
- Köszönd meg a nővérednek, hogy megtűrlek itt! Ha tehettem volna már baba korodban kihajítalak az ablakon! - kiabálta Haruna egyenesen Katsuminak.
- Mi lenne ha most próbálnád meg? - tett egy lépést a nő fele a lány kihívóan. A királyné egyet prüszkölt, majd a saját gyermeke felé fordult. Jól tudta, hogy hozzá sem tudna érni a lányhoz, hiszen minden orgyilkosa dobozban tért vissza tőle.
- Jó férjed lesz Itaru, majd szülsz neki egy szép fiú gyermeket és utána azt csinálsz amit csak akarsz. - szólt legnagyobb gyermekéhez a királynő.
- Egy semmirekellő az a fiú! Folyton csak iszik és szajhákhoz jár! - fakadt ki Ryoko.
- Ahogy a te drága húgocskád is. - legyintett Haruna.
- De én legalább nem erőltetem magam rá senkire, hogy feleségül vegyen. Meg persze nem létezik olyan bátor férfi sem, aki megmerjen kérni. - mosolyodott el a falnak dőlve Katsumi.
- Fogd vissza a kutyádat és a hisztidet, mert a herceg bármelyik pillanatban betoppanhat. - foglalt helyet az egyik fotelban a lányára sem nézve a királyné.
- Akkor én majd segítek neki a legrövidebb úton kitoppani a kastélyból. - kopogtatta meg maga mellett az ablakot Katsumi. Ryoko halványan elmosolyodott, tudta ha itt a húga a fiú a küszöbnél beljebb sem mer majd lépni.
Pár perc sem telt el és kopogtatás hallatszott. Katsumi széles mosollyal az ajtóhoz lépett és kitárta. Egy vézna, fekete hajú fiú állt előtte, és jóval testesebb kísérője. A fiú belenézett a lány zöld szemeibe és hátrább lépett.
- Haruna királyné őfelsége, azt hittem a mai találkozón csak ön és a hercegnő vesz részt. - nézett ijedten a sötéthajú lányra a nagykövet.
- Itt nem lesz semmiféle találkozó. Ha nem akarja, hogy a toronyból dobjam ki a csenevész hercegét, ajánlóm a lépcsőn elhagyni a kastélyt. - mosolygott továbbra is Katsumi a érkezőkre.
- De hát kérem, mi audienciára vagyunk hivatalosak. - próbálkozott a nagykövet, de nem mert egyet sem előre lépni.
- És már le is járt, milyen gyorsan telik az idő. A viszontlátásra! - csukta szembe az ajtót a hercegnő.
- Most rögtön engedd be őket! - kiáltotta Haruna magából kikelve.
- Szerintem menj utánuk és nyald ki a seggüket. - mutatott az ajtó fele a harcos.
- Hogy beszélsz velem? Én a királynéd vagyok! - örjöngött tovább a nő.
- Nekem csak királyom van, meg egy halott anyám. - válaszolta Katsumi, majd Ryoko oldalán távozott, vissza sem nézve.

Rejtett homok falu, jelen:

Katsumi aznap este sokat nevetett, hála nővérének és új párjának. A vacsorára eljöttek Ryoko új barátai is, Naruto, Sakura, a festett arcú Kankouro, a szószátyár Temari és persze a kísérőm, Sasuke. A bór hamar elfeledtette vele a királyné érkezését és utat tört a jókedvének, melyből olyan kicsi jutott, főleg azon a nap után. Ryoko akkor indult el bejárni a világot, hogy távol tudjon maradni az anya és a Hold országa követeléseitől. Ha arra a semmirekellő hercegre gondolt egyre nehezebbek lettek az oldalára erősített kunaik. Ha Erenora, a Hold országának királyára vagy Aoto-ra a nagykövetre gondolt egyből gyilkolhatnéka támadt. De hát ő ebben volt jó, hogyan kell embereket eltenni láb alól. Hirneve bejárta az egész északi térséget, a Föld országában bingo könyvbe akarták tenni a nevét egy véres ütközet után. Az apja közbenjárására volt szükség, hogy elvessék az ötletet.
- Mit csináltál, hogy bingo könyvbe akartak tenni? - nézett elszörnyülködve Sakura a nála fiatalabb lányra.
- Szülinapi ajándékot akartam vinni Emikonak. - vont vállat Katsumi.
- A Tsuchikage fejét? - nevetett Kankouro.
- Dehogy. A jáde egyik legritkább fajtáját a határ mellett bányásszák. És ott megtámadott a Föld országának Ambu alakulata, azt hitték lopni akarok és beszélgetésre sem voltak hajlandók. Így a pengék döntöttek. - legyintett Katsumi. Nagyon részen történt ez már, alig volt 14 éves.
- Mind meghaltak? - kérdezte csendesen Sakura.
- Igen. De vagy ők vagy én. Ilyen volt az élet akkoriban. - fejezte be a lány a mesélést. Mindenki elcsendesedett és a múltra gondolt. Hány konfliktus született abból, hogy nem voltak képesek a nemzetek emberei meghallgatni a másikat, inkább rosszat gondolva nekirontottak és harccal rendezték le.
- Ez a politika mindig is olyan ősöreg volt. - ásította Naruto.
- Akkor legyél Hokage és fiatalítsd meg. - könyökölte oldalba Sakura.
- Ha hazaérek Hinata előbb öl meg, amiért ilyen sokáig elmaradtam. - mosolyodott el a fiú.
A csillagok magasan ragyogtak odafent, nem tudva hogy hamarosan hajnal lesz és minden fényük eltűnik. Ahogy a fiatalok sem tudták, hogy a reggel új sötétségekkel lepi meg őket.