Kivirágzás / Naruto F.F.

Célba érés előtt állva 10.

Gaara azz sem tudta melyik kérdésre válaszoljon úgy röpködtek a megválaszolásra váró kérdöjelek az egybegyültektől.
- Szereted? - kérdezte hirtelen Temari, mire mindeki hirtelen elhallagatott.
- Az életemet adnám érte, ha kell. - hunyta le pár pillanatig a szemét Gaara. A csontajaiig érezte, hogy a lány mosolyáért már csak mire képes lenne.
- Vigyáz rá és vigyáz magadra is. - mosolygott testvérére Temari, majd lassu léptekkel elhagyta a szobát.
- Remélem fel vagy készülve egy újabb háborúra? - kérdezte szorakozottan Kankurou.
- Egy ennyiért még nem idítottak háborút. - szolt közbe Naruto.
- De ennél kevesebbért igen. - vágta rá Kankurou.
- A király támogatja a lányát, csak a Hold országa ellenzi. - ismertette a felállást Gaara.
- Ha a somade ninják velünk, akkor ki ellenünk? - bökte ki Naruto.
- Amíg nincs fiú tronörökös nem szálhatnak harcba a törvényeik szerint. Kellemetlenek a törvényeik, de be kell őket tartsák, mert ezek miatt tudtak csak fent maradni északon. - magyarázta meg Shikamaru Narutonak.
- De hát a királynak csak lányai vannak. Akkor soha nem fognak harcolni? - értetlenkedett tovább a sárga hajú fiú.
- Nem teljesen, ha a koronahercegnő fiú gyermeknek ad életet, akkor zöld lámpát kap a híres somade hadsereg a harcra. - gondolkodott Shikamaru.
- Akkor Gaara apa lesz? - esett előre a székében Naruto.
- Mi van? - kapta fel a fejét Kankurou is.

A virágok között talált rá Sakura a hercegnőre, a kert közepén állt, körülötte több száz illatos és színes növény hajladozott.
- Már azt hittem eltévedek akkora ez a kert. - mondta köszönésképpen.
- Egy menyasszonyi csokorba milyen virágot tennél? - kérdezte Ryoko a kertet pásztázva.
- Attol függ milyen évszakban tartódik meg egy esküvő és milyen virágokat szeret a menyasszony. - húzta el gondolkodóan a száját Sakura.
- Nyári esküvő és mondjuk a gyöngyvirág a kedvence a menyasszonynak. - mosolyodott el a másik lány.
- Liliom, fehér rózsa, valami illatost, mert a gyöngyvirágnak nem igazán van illata. Pár zöld növénnyel feldobva egész szép csokrot ki lehet hozni belőle. - ötletelt Sakura.
- Férjhez megyek... - kezdett bele Ryoko az ő és Gaara történetébe, figyelve, hogy ne hagyjon ki semmi fontosat.
- Én tudtam, hogy nem csak politizálni jártok annyit vacsorázni kettesben. - motyogta a döbbenetből felébredve Sakura.
- Számíthatok a támogatásodra? - fogta meg a lány kezét Ryoko.
- Persze. A csokrot is megcsinálom az esküvőre. - szorította vissza bátorítóan a hercegnő kezét Sakura.
- Bár ennyivel meg lehetne oldani az egészet. - nevetette el magát Ryoko. A válláról egy kevés teher lekerült, így fél centivel egyenesebben tudtott már járni.
Valahol a kert végén egy orgona bokor rügyei pattantak ki...

Sasuke nem volt a hosszas gyaloglások híve, a szeme segítségével könnyedén áthidalhatta a tér és az idő korlátait másodpercek alatt. Így két napba telt, míg elérte a Hó királyságának első nagy városát:Ki Yru.

Az északi hideg itt még csak a néha megjelenő hűvös szelek bizonygadták. A vársos fehér épületei egy vízesés alján álltak, kemény márvány oszlopok tartották őket a felszínen, a víz tetején, de pár helyen földdarabokra is épitkeztek, melyek szigetekként nyultak ki a tükörsima vízből. A vízesés tetején pompázott a Hó királyságának első vára, masszív kőtömbökből magasodott minden fölé, aki látta azt gondolta, hogy a világ végéig is ott fog maradni.
Sasuke a városba ment, Ryoko adott neki egy ajánló levelet, ami arra is feljogosította, hogy bármelyik várban vagy kastélyban elszállásolják a fiút szó nélkül, de a fogadókban is ingyen kell befogadják királyi parancsra Sasuket. Ő egyik lehetőséggel sem élt, belépett egy szállóba, próbálta nem a legrosszabbat kiválasztani, majd szobát és ebédet kért, ott helyben fizetett is.
A fogadó ebédlőjébe ment, ha lehet annak nevezni néháhy össze-vissza álló asztalt, és egy mogorva pincért. Sasuke egy, az ablaktól jó távol, a szoba sarkába tolt asztalhoz ült.
Rendelt, majd érdeklődve nézett körül a teremben.
Egyszer egy idő úr ült le mellé.
- Fiacskám, elfoglaltad az öreg Makoto helyét. De ne aggódj, úgy is rég volt társaságom. Mond, melyik út hozott ide? - csapott az asztalra, majd valamit kiáltott a pincérnek, mire az rögtön a konyha fele szaladt.
- Egy elég hosszú út. - felelte kurtán Sasuke, próbálta felmérni a jövevényt, de az ha volt is valami hátsó szándéka vagy ha ninja is volt, nagyon jól elrejtette.
- Gyönyörű a város, ugy-e? Délen az itteniekhez képest csak porfészkek vannak. Azt hinné az ember, hogy nincs semmi északon, igaz ezt nagyon jól elhitették a rég emberei a déliekkel, hogy még véletlenül se induljanak el északra. - elmékedett az ablak fele nézve az idős úr. - Jártál már a fővárosban?
- Igen, egyszer. - bolintott Sasuke, úgy gondolta, nincs amiért ezt elhallgassa, hisz ez nem árul el semmit sem róla.
- Néha azt gondolom, hogy nem is két kezü emberek alkották meg. - suttogta, majd felállt, és a felé szaladó pincérnek intett, hogy vigye fel a rendelését. - Jó kirándulást, ifijú shinobi. - intett Sasukenak, majd eltűnt a folyosón.
Sasuke agya mire felfogta, hogy hogyan is szolította ez az ismeretlen, rögtön kapcsolt. Azonnal kijelentkezett a szállásról és futó léptekkel hagyta el a várost. Egyenesen nekivágott, semmi pihenés nélkül az elkövetkező legnehezebb útnak, ahol összeér a jég és a föld.

- Milyen jó lehet Sasukenak, hogy bejárhatja a Hó országa híres városait. - csillogott a szeme Sakurának. A két lány a kert közepén ült és teát kortyolgatott.
- Ígérd meg, hogy egyszer eljösz hozzánk, fel, északra. - mosolyodott el Ryoko.
- Persze, amint lesz rá lehetőségem. Mondjuk mostanában csak unalmas küldetéseket kapok. Ne értsd félre, a te védelmed és kísérésed az idei legizgalmasabb küldetésem. - magyarázkodott Sakura.
- Bemegyek a városba, elkísérnél? - kérdezte kis szünet után Ryoko.
- Persze. - bologatott Sakura.

A déli kánikulában nem volt nagy mozgás a városban. Mindenki behuzodott a perzselő Nap elől az otthonaikba. Ryoko fehér bő overált viselt, a felső részén néhány helyen csipkés volt. Haja kiengedve zászlóként lobogott utána.
Lassú léptekkel mentek végig a lányok a csendes utcákon, egy magas épület előtt megállt Ryoko.
- 10 perc és jövök. Várj meg itt, kérlek. - választ sem várva belépett a sötét fából faragott ajtón.
Sakura a falnak dőlve várta barátnőjét.
Ryoko pontosan 10 perc mulva lépett ki az ajtón.
- Hű, te tényleg pontos vagy. - képedt el az órájára nézve Sakura.
- Több évig neveltek rá a pontosságra. - mosolygott. - Menjünk a központi épületbe, beszélni szeretnék Gaarával. - indult el az úton Ryoko sietősen.

A Kazekage irodája tele volt joninokkal, mikor Ryoko belibbent az ajtón. Gaara, ahogy meglátta a lányt felugrott a székéből.
- Magunka hagynának minket a hercegnővel, biztos fontos ügyben jött. - sok hajlongás közepette valahogy kiterelte a tömeget Gaara.
- Elmondtam Sakurának. - ölelte át a fiút Ryoko, mikor kettesben maradtak.
- Én meg a többieknek. - lélegezte be mélyen a lány illatát a Kazekage.
- Terhes vagyok... - a szavakkal könnyek is folytak végig a hercegnő arcán.
- Mi? - ámult el Gaara.
- Tudom nem szeretnél, ilyen fiatalon apa lenni és...
- Csak veled van értelme a család fogalmának nekem, és ha most születik babánk, akkor most fog. - csókolta meg Gaara Ryokot.
Hirtelen elengedte a lányt és féltérdre ereszkedett előtte.
- Ugye ez most nem az aminek tűnik? - kapta a kezeit a szája elé a lány.
- Hozzám jösz feleségül? - suttogta egy gyűrűt véve elő a zsebéből Gaara.

- Igen... igen. - ölelte át a fiút a hercegnő.