Vissza a múltba /SZÜNETEL/

~Bevezető~

Már lassan tíz éve nem jártam a szüleim házában. Amióta meghaltak, nem tettem be a lábam ebbe a helyiségbe. De most itt állok az ajtó előtt.

Emlékek hada támadt meg engem. Minden eszembe jutott. Amikor még kicsi voltam, és a kertben játszottam a barátaimmal. De rég is volt. Azóta már a kert gazokkal telt meg. Senki se gondozza a virágokat, amikre régen anya nagyon vigyázott. Senki se labdázik a kertben, és senki se olvas újságot a verandán. 

Kinyitottam az ajtót és beléptem, a szemem könnyekkel telt meg. Tudtam, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire.. nem vagyok egy érzelgős lány, de nagyon megviselt, amikor megtudtam, hogy a szüleim meghaltak. 

Nehezen, de elindultam, és odaértem a kanapéhoz, leültem. Milyen rég is volt, amikor anyával ketten ültünk le ide, és teáztunk. Ilyenkor mindig megbeszéltük, hogy mi történt aznap. Annyira hiányoznak ezek a beszélgetések. 

Felkeltem, és elindultam a konyha felé. Közben elhaladtam a kandalló mellett. Ránéztem, és szinte láttam magam a anyával, amint forró csokit iszunk és közben lobogott a kandallóban a tűz. Az a meleg, amit árasztott, és kitöltötte az egész házat. 

Továbbmentem, így kijutottam a konyhába. Már majdnem kinyitottam az egyik szekrényajtót, ám ekkor megcsörrent a telefonom, Áron hívott:

én: - Szia!

Áron: - Hello! Merre vagy? Késésben vagyunk! Tudod, hogy mennünk kell a megbeszélésre!

én: - Basszus! Az ma van?

Áron: - Te elfelejtetted?? Istenem Alexa!! Tudhattam volna, hogy elfelejted..

én: - Hééé.. nem felejtettem eel! Csak.. csak.. na jó.. tényleg elfelejtettem, dee nem mindent felejtek el. 

Áron: - Persze, persze. Na, de tényleg hol vagy? Elmegyek érted kocsival.

én: - A szüleim házában..

Áron: - Miii?? Nem hiszem el, hogy elmentél oda.. Megígérted, hogy nem teszed oda be a lábad..

én: - Tudom.. de egyszerűen nem bírtam tovább. Már tíz éve nem voltam, még csak a közelébe sem! 

Áron: - Jó, mindegy. Elmegyek érted. Várj kint meg. Szia!

én: - Oké, szia!

Letette. Kimentem az ajtón, és vártam Áront. Öt perc múlva meg is érkezett. Beszálltam a kocsiba, és elindultunk. Láttam Áronon, hogy ideges. Nagyon gyorsan ment, de nem mertem megszólalni. Szólnom kellett volna, hogy túl gyorsan megy. Folyamatosan előzgetett.. mikor.. megpróbált megelőzni egy piros kocsit, nem nézte a szembe jövő sávot.. pedig néznie kellett volna.. Már csak akkor vette észre a szembe jövő kocsit, amikor már késő volt.. felsikoltottam és hirtelen minden elsötétült.