Vissza a múltba /SZÜNETEL/

~2.rész~

Elindultam az igazgatói iroda felé egyedül, mivel a barátnőimet nem találtam sehol se. Nem tudtam mit csinálhattam tegnap, de annyi biztos hogy nem dicséret miatt hívatott be, hiszen lehetett hallani a szigorú hangján, hogy valami baj van. A folyosó teljesen üres volt, ami kicsit furcsa volt, hiszen az előző szünetben még az alsósok futkároztak össze-vissza. Felmentem a lépcsőn, és már majdnem odaértem az ajtóhoz. Ekkor egy fülsüketítő hangra lettem figyelmes, és minden elsötétült.
-----------------------------
Ismerős hangokat hallottam. Kinyitottam a szemem, és egy kocsi hátsóülésén találtam magam. Előre néztem, és anyát láttam az anyósülésen, amint éppen nagyban magyarázott apának. Na várjunk csak.. Apának?! Mit keres itt apa? És egyáltalán hol vagyunk? Kinéztem az ablakon és ekkor vettem észre hogy egy nagyon keskeny hídon megyünk keresztül. Beleszédültem a magasságba.
-Anya! Hol vagyunk? - kérdeztem ijedten.
Nem válaszolt, sőt úgy tett mintha ott se lettem volna.
- ANYAAAA! APAAA! HALLOTOK??
Észre se vettek, inkább tovább beszélgettek.
-Mi van itt? Láthatatlan vagyok, vagy mi?- mondtam halkan.
Hirtelen egy dudálást, és anya sikítását hallottam, majd megint minden elsötétült.
------------------------------
Neee!! - üvöltettem hirtelen.
- Alexa nyugodj meg. Nincs semmi baj! - hangzott el mellettem.
Odanéztem, és ekkor vettem észre, hogy az orvosiban vagyok.
- Mi.. Mi történt? - kérdeztem.
- A folyosón talált meg az egyik osztálytársad. Mivel nem reagáltál semmire, lehozott hozzám. Azóta itt fekszel az ágyon. Megmértem a vérnyomásod és nagyon alacsony volt. Emiatt is ájulhattál el. Ettél ma már valamit?
- Igen, reggelit, még otthon.
- Akkor valószínű ennyi nem volt elég. Mindenesetre szóltam az anyukádnak, hamarosan itt van érted. Viszont ha hazaértél egyél valamit.
- Rendben. - mondtam, de közben teljesen máshol járt az agyam. Nem tudom mi lehetett az az álom, de annyi biztos, hogy nagyon valósnak tűnt...