Vissza a múltba /SZÜNETEL/

~1.rész~

Kiizzadva ébredtem. Szörnyű rémálmom volt... De várjunk csak? Mit is álmodtam? Nem.. Nem tudom.. És mi is történt tegnap? Passz.. Fúha, ez gáz. Oké, oké.. A nevem Alexa, 12 éves vagyok, és sok barátom van, többek között ööö... Mi a nevük? Hmm... Ja igen, Kitti, Fanni, és Angéla. Basszuuuus, a francba! Ma van Kitti szülinapja! Hová tettem az ajándékát? Kiugrottam az ágyból és átkutattam az íróasztalom. Huh, megvan. Szerencsére. Ekkor anya benyitott a szobába.
Anya: Alexa, keljél! A reggelid kint van a pulton. Gyere! Alexa.. Hol vagy?
Én: Öhm.. Itt.
Felémfordult, arca meglepődést tükrözött. Nem is csodálom, hiszen sose volt még olyan, hogy ilyenkor ébresztés előtt felkelnék.
Anya: Hát te? Mi történt veled? Hogy hogy fent vagy?
Én: Csak rosszat álmodtam, és megkerestem Kitti ajándékát.
Anya: Ki az a Kitti?
Én: Jajj, anyaa.. Már ezerszer mondtam hogy ő az egyik barátnőm.
Anya: Tényleg?
Én: Igen..
Anya: Jó. Na de mostmár gyere reggelizni, mert még a végén elkésel.
Én: Oké.
Az mondjuk ilyenkor senkit se zavar, hogy konkrétan a szembe szomszédunk a suli. Na mindegy. Lementünk a konyhába, és megreggeliztünk. Apa, mint mindig, most is dolgozott, ezért nem is találkoztam vele. Elvileg holnap már hazajön. Gyakorlatilag meg senki se tudja, mivel minden nap ezt mondja nekünk.
El is készültem, és átsétáltam a suliba. A nap átlagosan telt (Legalábbis azt hiszem, mivel pontosan nem emlékszem a tegnapra és az előtti napokra se.) egészen a második szünetig. Ekkor azonban egyszer csak megszólalt a hangosbemondó, és az igazgatónő engem hívatott be az irodájába.