Vissza a múltba /SZÜNETEL/

~6.rész~

Sokat gondolkodtam anya utolsó mondatán, de nem jutottam megoldásra, hogy mégis kire gondolt. Kinek nem szabadott volna, hogy baja essen? Nem tudom összerakni. Valamit nagyon titkol előlem. Hiába mondogatja, hogy majd valamikor elmondja, de én nem tudom megvárni az a valamikort. Muszáj kiderítenem mi folyik a háttérben.
Közben szóltam Angélának, hogy sajnos mégsem tudok menni. Nagyon kedves volt, hogy megértette. Végül arra jutottunk, hogy majd legközelebb, talán jövő nyáron.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.

~Másnap reggel~
Hirtelen az ébresztőórám csörgésére ébredtem. Hihetetlen, ahogy megszívattam magam. Tegnap este még beállítottam hat órára, hogy még anyut elcsípjem, mielőtt munkába megy. Meg kell kérdeznem tőle, hogy meddig dolgozik ma. Kikászálódtam az ágyamból, felvettem a papucsom és szép lassan lesétáltam a lépcsőn. Anyu éppen a cipőjét vette fel, amikor leértem.

-Szép hajnalt!
-Neked is. Mit keresel itt ilyen korán? Nem szoktál te ilyenkor felkelni.-kérdezte hitetlenkedve.
-Csak el akartam még köszönni. Meg annyit szerettem volna megkérdezni, hogy meddig dolgozol?-érdeklődtem.
-Este hatig. Miért kérded?
-Csak érdekelt.
-Ugye nem hozol ide senkit?
-Dehogy. Mégis kit? Mindenki nyaral, vagy otthon fekszik.
-Nagyon remélem.
-Senkit nem fogok ideráncigálni. Sőt, még a lábamat se fogom kitenni a lakásból.
-Rendben, elhiszem.-mondta, de van egy olyan sejtésem, hogy nem hitte el. Pedig tényleg senkit sem akarok áthívni.-Viszont nekem most indulnon kell. Ha ne adj Isten lesz valami gond, hívj nyugodtan. Kaja van a hűtőben. Mostmár tényleg indulok, szia!-mondta, majd kilépett az ajtón, és gondosan bezárta, nehogy véletlen elkóboroljak.
-Na akkor, kezdjünk bele.-mondtam, miközben összecsaptam két tenyerem.
Felfutottam a szobámba, átöltöztem, és átmentem anyuék szobájába. Kihúzogattam a fiókokat, de számlákon kívül nem találtam semmi érdekeset. Már kezdtem feladni, mikoris kinyitottam a szekrényüket. Először nem láttam semmi különösebbet, egy leesett ruhán kívül, ami valamilyen okból nem a földre, hanem egy dobozra esett, ami a ruhák alatt volt.
-Érdekes. Ezt a dobozt még sose láttam.-gondolkodtam hangosan.-Áhh.. biztos valami régi cuccok vannak benne.
Már csuktam volna be a szekrényt, de a kíváncsiságom túlságosan hajtott. Rájöttem, hogy hülye lennék, ha nem nézném meg, mi van benne. Hiszen mindig ott találod a megoldást, ahol sose keresnéd. Így hát kinyitottam, és kiderült, hogy igazam volt.
Ez a doboz rejtette az igazságot.