Vissza a múltba /SZÜNETEL/

~4.rész~

Nagyon gyorsan letelt az a három hét, amíg apa itthon volt. Már megint kezdtem megszokni, hogy itthon van, de most megint vissza kellett mennie dolgozni. És kitudja megint meddig..

Hamarosan itt a szülinapom. Sajnos ezt se tudjuk együtt ünnepelni. Még mielőtt elment, felköszöntött, ami biztosított arról, hogy nem fog hazajönni. Majd valahogy túlélem. Majd anyuval elmegyünk megint valahova megünnepelni. Talán valami puccos étterembe, de lehet csak a sarki cukrászdáig utunk el.

Tegnap csodák csodájára felhívott Angéla, hogy lenne-e kedvem elmenni vele, és a családjával egy hétvégére nyaralni. Igent mondtam, de félek, hogy anyum nem fog elengedni. Az a baj, hogy nagyon félt. Egyszer volt olyan is, hogy nem engedett el az osztálykirándulásra, mert Angliába mentünk volna, és az szerinte túl messze van ahhoz, hogy ne legyen semmi probléma az úton. Ne kérdezzétek, én sem értem. Kicsit negatív lélek. Most így belegondolva lehet tőle örököltem a negativitásom. Na mindegy. Mivel Angélának igent mondtam, muszáj lesz anyát valahogy rábeszélnem, hogy elengedjen. Ezért maximum sebességgel sprinteltem le a nappaliba, ahol anya éppen tévét nézett. Valószínűleg meghallhatta a trappolásom, mivel érdeklődve és kissé meglepődve tekintett felém. Megálltam mellette, és gondolkodtam, hogy is kéne rábeszélnem. Lehet kicsit sok ideig ácsorogtam ott néma csendben, mivel megszólalt.

-Na, mi volt ez a nagy sietség? Történt valami?
-Hát.. beszéltem Angélával.-kezdtem bele mondandómba.- Azt kérdezte, hogy lenne-e kedvem vele elmenni a hétvégére nyaralni.
-Egyedül? Csak vele? Nem vagytok túl fiatalok még?
-Nem egyedül. A szülei is jönnének.
-Mindjárt más. És hova?
-Ő... az már jó kérdés. Azt nem mondta.
-Aha, akkor nem mehetsz. Nem foglak úgy elengedni akárkivel is, hogy nem tudom mégis merre bóklásznál.
-De anyaaa!
-Azt mondtam nem. És ha nem, akkor tényleg nem.
-SOSE ENGEDSZ EL SEHOVA! ELEGEM VAN!-üvöltöttem.
-Mert féltelek. Nem érted?-közölte halál nyugodtan.
-Mi az hogy féltesz? Ez már beteges. Be vagyok zárva ebbe a nyamvadt lakásba! Az egyetlen hely ahova elengedsz, az az iskola, ami itt van a házzal szemben!
-Kislányom. Nyugodj le. Nem értheted,  miért csinálom ezt, te még túl kicsi vagy ehhez.
-Mindig csak ezt hajtogatod!- mondtam, majd felviharzottam a szobámba.
-Ezt te tényleg nem értheted.-suttogta anya.