Egy átlagos lány, akinek fogalma sincs arról, hogy ki is ő valójában. Egy valódi kincs... Egyesek szerelemnek nevezik, míg mások prédának... Vajon hogyan fog teljesíteni a mi kis főhősnőnk a különleges, éjszaka aktív, természetfeletti lényekkel sze...
A szőkeség ide-oda pillantgat. Az előző határozottságnak már nyoma sincs benne. A fiú szemei olyan tekintettel merednek rá, mintha fel akarná falni a törékeny lánykát. A szőke tincsek gazdájának tekintete lassan találkozik a szinte világító zöld szemekkel. Körülöttük mintha megszűnne az idő. A fürkésző, élénkzöld íriszekből semmit nem lehet kiolvasni, fekete ruhája takarásából azonban szinte semmi más nem látszik ki. De mégis félelmetes aura veszi körbe. Lucy szíve szinte kiugrik a mellkasából, úgy zakatol. A síri csöndet egyedül Lucy légzése szakítja meg. A fiú még mindig a fához nyomja őt, így esélye sincs a menekülésre. - Menjünk! - jelenik meg a semmiből Gildarts és teszi az egyik kezét a fiú vállára. Az említett oldalra kapja a fejét és mintha valamilyen elégedetlen ciccegés csúszna ki ajkai között. Lassan, nagyon lassan elhúzódik a lánytól, nem kihagyva az alkalmat, hogy kezét szorosan végigcsúsztassa a lány mellett. Ahogy a fiú hátrébblép, Lucy szájából egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki és a szőke lány lassan lecsúszik a fa tövébe, hogy kifújhassa magát. Időközben Levy is négykézláb ugyan, de valahogy elvánszorog hozzá. Apró kezét a vállára helyezi és végigsimít rajta. - Lu-chan? - kérdezi aggódva. Az említetett remegő kezekkel az ölében dönti hátra a fejét a fának. - Te viszont velünk jössz...- fordul vissza Gildarts. Lucyban megáll az ütő. Elfehéredik és szemeibe visszaköltözik a rémület. - N-nem... - nyögi egy távolabbi hang. Mindannyian a nő irányába fordulnak. Vörös haja koszosan és csimbókosan fekszik a porban. Egyik könyökén megtámaszkodva, elgyötörten néz fel a sötét alakokra. Vörös ajkain egy repedésből vér szivárog. Lucy szemei könnybe lábadnak, ahogy látja Erza reménytelen erőlködését. Kezével letörli a sós cseppeket. Kihűlt kezeivel a földbe markol és lassan, remegő térdekkel feláll. Gildarts és a fekete köpenyes fiú kérdő szemekkel méregetik a feléjük forduló lányt. - Én... - kezd bele bizonytalanul- én... veletek megyek, csak hagyjátok békén a többieket! Gildarts arcán meglepődöttség suhan át, de a következő pillanatban elégedett mosoly villan. Lucy felé fordul és int neki, hogy jöjjön. A lány törékeny lábait megpróbálja egymás elé helyezni, de azok mintha önálló életre keltek volna, remegést illetőleg. Ahogy megpróbálja testsúját az elöl lévő lábára, szinte azonnal össze is csuklik a térde. Lágyan, kimerült szemekkel dől oldalra a szürkeségben. Pillái elkeseredetten záródnának össze, várva a földhözcsapódást. Az imént említett esemény azonban nem következik be. Lucy pihekönnnyű teste alá gyengéden karok fonódnak és védelmezően tartják a szőkeség kimerült testét. A végtagok gazdája óvatosan felemeli a törékeny szépséget és elindul vele fekete ruhás társa felé. - Mehetünk... Mélyebb hangja visszacseng Lucy emlékeiben. Felismeri, hogy ne ismerné fel, hiszen egy jó pár perccel ezelőtt még ezáltal a fiú által volt a fához szegezve. De akkor most miért ilyen gyengéd vele? Merül fel Lucyban a kérdés. A lánynak azonban nincsen ideje arra, hogy akármit is csináljon, szinte elveszik az őt tartó karok között. A szőkeséget cipelő fiú fagyos, zöld szemeivel a barnahajú férfire néz. Egy ideig csak egymás szemébe néznek, mígnem Gildarts egy aprót bólint. A következő pillanatban valami furcsa történik. A köd mozogni kezd, körbe-körbe forogva a három alk körül és egy pillantással később a barnahajú férfi a lábától kezdve elkezd eltűnni. Kissé olyan, mintha apró kockákra bomlana, amik egy szempillantás alatt elporladnak. Ezzel párhuzamosan a fiatalabb fiú is elkezd eltűnni, de egy kicsit másképp. Őt sokkal gyorsabban, lángok égetik fel. A kezében lévő szőkeség arcán ekkor lecsusszan egy könnycsepp. Lassan, vizes csíkot hagyva maga után folyik le a szemétől egészen az arca széléig és mielőtt a különleges lángok eltüntetik mindkettőjüket lecsöppen.
Ahogy az ismeretlenek eltűntek a lánnyal, a köd is felszállt. Egyetlen aprócska dolog jelzi, hogy valaki más is van velük. A földön szinte láthatatlanul, de mégis ott van. Egy aprócska könnycsepp.
A csendes erdőben halk zokogás hangzik fel. A kékhajú lányból egy idő elteltével kitör a hangos sírás. Barna szemeiből könnyek gördülnek le és kezeivel idegesen markolja meg az éppen keze ügyében lévő füvet.
- Lu-chan! - kiáltja a semmibe.
Mellette a földön lévő Erza szemei csalódottan és reménytvesztetten tompán csillognak. kezét nagy nehezen felemeli és azzal a lendülettel a földbe is vág vele. Tenyeréből vér serken ki. Fejét elfordítja Levytől és ajkába harap.
- Lucy... - suttogja -... hogy lehettél ekkora idióta?!
Sziasztok! Meg is érkeztem a folytatással! Remélem tetszett, van egy jó és egy nem olyan jó hírem.
Nem olyan jó: Nem biztos, hogy nagyon hamar felkerül a folytatás----de ne aggódjatok, igyekszem vele! :/
Jó: Hamarosan itt az ősziszünet, ami azt jelenti, hogy annyit írok amennyit csak bírok :)