Szemfogakkal szemben

11. - Rémálom -

,,Végtelen sötétség mindenhol...Az éjszakai homályban csupán két vérvörös írisz rajzolódik ki élesen. Lucy hallja a saját lihegését, miközben tapogatózva próbál kijutni a szemek fogságából. Hirtelen a lány lába alatt loccsanó hang hallatszik. Lucy remegve lehajol és ahogy az ujjai megérintik a meleg folyadékot, a gyomra szinte bukfenceket hány. 

- Innen nincs menekvés... - szólal meg a vészjósló, mély hang. 

Ahogy a mondat elhangzik, hirtelen a sötétséget fény váltja fel. Lucy szemei összezáródnak a hirtelen színáradattól, azonban a következő pillanatban a kezei beleakadnak valamibe. A lány jéghideg ujjakat vél kitapintani a langyos folyadékban. A szíve hirtelen hatalmasat dobban és mint aki szellemet látott, úgy nyitja ki pilláit. 

- Ez az...nézd csak meg jól! - suttogja az előbbi hang Lucy fülébe. 

A lány vállára mintha kezek nehezednének, azonban amikor az hátrakapja a fejét, semmit nem talál ott. A szemei azonban mégis elnyílnak. Elfehéredve néz vissza a vérben ázó kezeire. 

Vér...

Lucy hófehér ruháját megfesti az egyre közelebb hömpölygő folyadék. A szőkeség tekintete a jéghideg ujjak gazdájára téved, miközben egyre jobban az ájulás szélére kerül. A hulla szemei hirtelen kipattannak és egyből Lucyra merednek.

- R-rohanj... - nyögi elhaló hangon, miközben megszorítja a lány kezét megmaradt erejével. 

A szőke hajadonnak ez éppen elég, hogy egy kicsit felfogja mi is történik vele. Száját kiáltásra nyitja és..."

Lucy verejtékezve ébred meg a saját ordításának hangjára. 

- Hahh... - nyögi a karjaira támaszkodva. 

A lány gyomrának tartalma egyre feljebb liftezik, amitől ő halálsápadttá válik. 

- Meg ne halj itt nekem! - zengi be a szobát egy komor férfihang. 

Lucy rémülten néz oldalra, azonban valamire nem számított. A következő pillanatban egy vödörnyi jéghideg víz érkezik az arcába. Azonnal hátratántorodik és kezeit az arcához kapva köpdösi ki a folyadékot a szájából.

- E-ezt meg m-miért? - kérdezi félénken a szőkeség. 

Még nem nyílt alkalma szemrevételezni a leöntőjét, de most lehetősége van rá. Tekintetét felvezeti az előtte álló, hanyag testtartású fiúra. Rózsaszín fürtjei szokás szerint az arcába lógnak, ezzel kissé eltakarva zöldes szemeit. 

- Dragneel - mondja ki a nevet Lucy öntudatlanul is. 

- Honnan tudod a nevem? - érkezik a visszakontrázás jeges hangsúly kíséretében. 

- Tegnap hallottam, amikor...- kezd mentegetőzésbe a lányka. 

- Nem érdekes...előbb utóbb úgyis rájöttél volna - szakítja félbe a mondatát a vámpír. 

- Ha már itt tartunk, megtudhatnám a keresztnevedet is? -  csillan fel Lucy szemeiben a kíváncsiság, azonban egy pillanattal később rájön, hogy ez talán mégsem volt olyan jó ötlet. 

- Hogy felbátorodtál hirtelen... - vigyorodik el úgy igazán a Dragneel fiú, amit a szőkeség most lát talán először - Elfelejtetted volna, hogy itt olyan vagy akár egy fogoly? 

Lucy nagyot nyel és a félelem kezd eluralkodni a végtagjain. Nem tud megszólalni ráadásul a szíve is a torkában dobog. 

- Mi lett? Elvitte a cica a nyelvedet, kislány? - érkezik a kissé gúnyos kérdés a lány felé - Félsz tőlem?