Szemfogakkal szemben

14. - Ablak -

Egy kis gyorstalpaló:

"Már csak annyit vesz észre, hogy Natsu az ajtó felé veszi az irányt...

...Hirtelen azonban halk nyávogás hangja üti meg Lucy fülét. Felpuffadt arccal, kipirosodott szemekkel néz a hang forrásának irányába és szomorú íriszei megpillantják az ablakpárkányon üldögélő, szürkés cirmost..."

A nap sugarai szép lassan besettenkednek az elkeseredett, szürke csöndbe és kúszni kezdenek felfelé a hideg parkettán. Megvilágítják a gyűrött takarót, a földön heverő felsőt és magát a szobában tartózkodó lányt is.

Lucy szemeiben a csillogó könnycseppek, mintha maguk is rácsodálkoznának a gyönyörű, aranyszínű fényekre, megállnak a barna szemek sarkában és lassan elapadnak. A lány meztelen kezein kellemes bizsergés fut végig, égnek meresztve a láthatatlan pihéket a vékonyka végtagokon.

Puff... A padlón négy tappancs valami egészen hihetetlen némasággal ér földet. Hogyha Lucy nem követné szemeivel az állatot, talán nem is figyelne föl a változásra. A szürke cicus nem tétovázik sokat, lábacskáival ügyesen kúszik közelebb a szőkeség felé. Hosszú, izgő-mozgó farka rugalmas villámhárítóként tekereg utána. Tudja mit csinál, mégis az óvatosság ösztönösen járja át mozgását. Az ágy lábához érve azonban lassan, fokozatosan tűnik el a lány szemei elől.

Lucy ahogy elveszíti rálátását a macskára, nagyokat pislogva ébred föl az álomvilágból. Mintha az állat hatalmas, élénkzöld íriszeivel elvarázsolta volna. Talán ez is történt... Szőke tincsei meg-meglibbennek, ahogy zavartan rázza fejét és hirtelenjében nem is tudja eldönteni mit csináljon.

Csendben hallgatózik és várja, hogy a cirmos panacsos fülecskéje vagy farkincája kikandikáljon valahol. De hiába... Kénytelen lesz megnézni mi történik odalent. Kíváncsian hajol előre, könyökére támaszkodik és lepillant a földre. A cica abban a pillanatban rugaszkodik el hátsó lábairól, és egy pillanat alatt az ágyon terem. Azaz csak teremne, ugyanis a helyet, ahová megérkezni tervezett, most valami más veszi igénybe.

Lucy meglepetten kapja oldalra a fejét és szotítja össze szemeit, amint megérzi a szőrös kis testet karjaiban. A macsek, ha akaratlanul is, de a szőkeség kezei között landol nagy meglepetést okozva a lánynak.

A hölgyemény pár pillanatnyi feldolgozási idő után, óvatosan nyitja fel pilláit és egyenesen az állat rikítózöld tekintetével találja szemben magát. A korábbi események hirtelensége miatt, szinte éveknek tűnnek a percek. Lucy képtelen elszakadni a végtelenül mély, végtelenül kifürkészhetetlen macskaszemektől.

A könnyek már régesrég felszáradtak puha bőréről, viszont mégis valami azt súgja, nincsenek rendben a dolgok a lánykával.

- Én... - Lucy nagyot nyel, elmorzsolva két új cseppet - Én félek...

Elcsukló, erőtlen hangja ordításként visszhangzik a szobában. Talán ő maga is észbekap a csönd megszakadásának "zajától"...
Miért is szólalt meg egyáltalán? Olyannyira átjárná elméjét a rettegés, hogy már egy macskával is képes szóbaállni?

Lucy fáradtan vesz egy nagy levegőt és ujjaival kisimít egy szőke tincset arcából. A zöld szemek figyelmesen követik végig a törékeny női kéz finom mozdulatait, türelmesen várva a megfelelő pillanatra, hogy az állat megmozdulhasson. Szándéka ismeretlen, azonban a lánynak nincs mitől tartania, elvégre csak egy cirmosról van szó. Hogyan is érthette volna, amit mondott...

- Brr...

A könnyes barna szemek meglepetten pillantanak le gazdájuk ölébe. Nem számítottak a puha, szőrös kis testre, amely most halkan dorombolva simul a vékony ujjakhoz. A cica halk szuszogása forró levegőt fúj rájuk.