Újra hétfő....remek!! Mehetek újra a sok majom köze dolgozni....kimodnhatatlanul boldog vagyok, mit ne mondjak. Esküszöm, az előbb még péntek délután volt és néztem a kanapémon a kedvenc sorozatomat egy pihe-puha pokróc és egy bögre meleg tea társaságával.
Amikor végeztem a „mi az isntenért kell nekem dolgozni?” mondat ismétlésével kimásztam az ágyamból és a fürdőszobába mentem. Fogat mostam, megmostam az arcom és megfésülködtem.
Ezek tevékenységek elvégzése után visszatotyogtam a szobomba ,hogy felöltözzek. Egy sima fehér ing és egy fekete farmer mellett döntöttem. Egyébként fotósként dolgozom egy jól menő cégnél, szóval nem kell túlságosan kiöltöznöm de sajnos nem mehetek be mackó nadrágba és xxl-es pólóba ami már tele van beleszáradt kajamaradékkal.
Miután véglesen elkészültem felkaptam magamra a bokacsizmám és kabátomat. A fényképész dolgokat tartalmazó táskámat vállamra kaptam, megsimogattam Koni nevű cicám és indultam dolgozni. Kikotortam a zsebemből a fülesem és a telefonom, beindítottam a zenét és indulhatott a 30 perces gyaloglás. Mivel arra ,hogy letegyem a jogsit se pénzem se időm nincs , a tömegközlekedéstől hányingerem van, így maradt a séta. Dehát egy kis testmozgás senkinek se árt.
Beértem a munkahyemre. Ennek kicsit örülök is meg nem is, mert hát nincs kedvem dolgozni viszont séta közben lefagyott a picsám. Hát ez van, ezt kell szeretni.
-Jó reggelt! – köszöntem a portásnak, Marika néninek.
-Jó reggelt /név/! – köszönt vissza mosolyogva. Komolyan ő velem a legkedvsebb ezen a helyen
YOU ARE READING
Álom ( BTS V/TaeHyung X Reader )
FanfictionGondolkoztál már azon, hogy milyen lehet az amikor rátalsz a nagy Ő-re? És azon, hogy egy szempillantás alatt elveszítheted, hogy az egyik pillanatban egymás karjaiban mondjátok egymásnak, hogy mennyire szeretitek egymást, a másik pillanatban meg m...
