Álom ( BTS V/TaeHyung X Reader )

5. rész

- És, miújág? - kérdezte Tae. Hát, barátom egy bunkó paraszt felbaszta az agyam azzal, hogy felkapta a vizet a semmiért, ezért hazmentem és döglődtem.

- Semmi különös. - adtam a szűkszavú választ.

- Amúgy mivel foglalkozol?

- Fotósként dolgozom. Főleg embereket szoktam fényképezni a munkahelyemen, de hétvégén mindig kimegyek a szomszédos faluba a tájat fotózni. Kora reggeltől egészen hajnalig képes vagy kint maradni.

- Szóval ilyen művész lélek vagy? Gondolom sok féle emberrel találkoztál már a munkáddal kapcsolatban. - ohh de mégennyire!

- Ohh igen... - adtam a választ szórakozottan. - egész héten egy bunkó paraszt modellt kell fényképeznem aki hisztis is meg csúnya is szóval, és még csak egy és fél napja dolgozunk együtt, de már elegem van belőle.

- Ha csúnya miért modell? - tette fel a nagyszerű kérdést TaeHyung.

- Ez barátom ,ez egy nagyon jó kérdés... - válaszoltam. - Amúgy te is elmehetnél modellnek! - böktem vállba szórakozottan.

- Áh, nem tudnám elviselni, hogy idegen emberek fotózgatnak... - adta a választ. Én szívesen fotózgatnálak...Várj, mi?

- Megértem... És te? Te mivel foglalkozol? - tettem fel a kérdést.

- Hát eladónak tanultam iskolában, szóval itt egy boltban vagyok eladó és pénztáros. Nem fizet valami sokat, de nekem ez éppen elegendő.

- Menny el modellnek! Az jól keres! - mondtam nevetve.

- Ha te fotóznál akkor elmennék... - mondta suttogva, egy vállvonás kíséretében.  Gondolom én azért suttogott,  hogy ne halljam meg, de én tisztán értettem. Inkább úgy tettem mintha nem hallottam volna.
Ezután elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Elértünk egy olyan helyre ahol pár régi pad volt és galambok totyogtak össze-vissza.

- Galambooook, de cukiiiii!! - mondtam vigyorogva és ugrálva, ezzel pár galambot elijesztve. Ésss átvette az irányítást felettem az 5 éves énem. - Taee mond, hogy van a zsebedben kenyér!

- Oh persze, egy pékség van a kabátomban. - válaszolt szarkasztikusan, az elejét még komolyan, de a végét már elnevette. A kijelentésén én is elnevettem magam.

- Chóó, ha tudtam volna, hogy lesznek itt galambok hozok kenyeret... - mondtam lebiggyesztett szájjal.
Leültünk egy padra és egészen sötétedésig beszélgettünk.

- Már elég hideg van. Induljunk szerintem, nem akarom , hogy felfázz. - mondta Tae egy kis aggodalommal.

- Igen, szerintem is menni kéne. - mondtam, majd felálltunk a padról és hazaindultunk. Tae hazakísért, mondván hogy "manapság annyi idióta ember járkál az utakon, főleg ilyenkor, este. Nem akarom, hogy bajod essen".

- Hát, itt lennénk... - mondtam a panel épület előtt.

- Értem. - mondta, majd a cipőjét kezde tanulmányozni.

- Köszönöm a mai napot...vagyis délutánt. - mondtam már énis a cipőmet nézve.

- Én köszönöm...- válaszolta már egymás szemeibe nézve. Az arcát a lámpa fénye megvilágította, a haja mint mindig, kissé szemébe lógott. Gyönyörű szemei csillogtak a fényben. - akkor én megyek. - mondta megszakítva a szemkontaktust. Nem válaszoltam, csak bólintottam. Megölelt amit én egyből viszonoztam. Szokásomhoz híven, férfias illatát már megint beszívtam. Aztán amikor elváltunk egymástól nyomott egy puszit a homlokomra. Az arcom egyből átváltott egy paradicsomra, amit próbáltam takargatni több kevesebb sikerrel.

- Hát...akkor szia!

- Szia...

És elment. Addig néztem eltűnő alakját, amíg véglegesen el nem tűnt a nemrégiben megjelenő ködben.