Álom ( BTS V/TaeHyung X Reader )

19. rész

Sötétség. Semmi mást nem láttam csak sötétséget. Egy kis fényt láttam meg a távolban. Közeledni kezdtem hozzá. Mikor elég közel kerültem ahoz a valamihez, kiélesedett alakja, és megláttam, hogy az egy ember. Ő volt az. Odaszaladtam hozzá és megöleltem, de amint átkaroltam eltűnt. A szívem hevesebben kezdett dobogni a félelemtől. Újra teljes sötétség, majd mindent belepett a fény.

- /Név/! - hallottam egy mély hangot, aminek már jól ismertem a tulajdonosát. Még fel se ébredtem rendesen, de máris felültem és szorosan megöleltem. Rögtön viszonozta, közben nyitogattam pilláim, ami nehezemre esett a vakító fehérség miatt.

Pár perc ölelkezés után elváltunk egymástól majd visszadőltem ágyamra.

- M-mi történt? - kérdeztem kómásan.

- Miután hozzámszóltál elájultál... nem tudom, hogy emlékszel-e, a nevem TaeHyung - mondta a barna hajú fiú mosolyogva.

Nem tudtam semmit se mondani, csak a könnyeim törtek elő. A tudat, hogy azt hiszed hogy elveszett a szerelmed akivel hónapokon keresztül együtt éltél, és az, hogy visszatért, nem tűnt el.
Ránéztem Lilire aki full szégyenkezve ült a kis széken az ágyam mellett.

- Na mivan Mr. Nem létezik?! - kérdeztem tőle diadalittasan. - Itt van a faszika! - tettem hozza miközben megtapiztam Tae arcát, mirő a fiú csak nevetett.

- Jóvanmá - mondta gúnyolódva - inkább magatokra hagylak titeket - azzal kilépett a teremből.

- Szóval… - kezdett a beszédbe Tae - mi is történt?

- Ugyan azt álmodtuk mindketten…és ez durva…

- Az, de megtaláltuk egymást, ami mindennél többet jelent.

- Te találtál meg engem. Hogy?

- Feljöttem ebbe a városba, és mindütt kerestelek. Aztán találkoztam Lisa-val a plázában, akinek elmeséltem mindent, és mondta, hogy ott vagy a kávézóban. És odamentem és ott voltál.

- Wow... - mondtam csodálkozva