CaptainAmericafanfic-Lynette&Steve's story

6. fejezet

Hallottam a lépéseit és mindegyes lélegzetvételét a hátam mögül közeledő alaknak,nyugodtan vártam,hogy minél közelebb kerüljön hozzám és mikor odaért megfordultam,először a lábát,majd a hasát és végül a fejét vettem célba. A teljes fekete öltözékbe burkolozott alak a földön kötött ki, de láttam és hallottam,ahogyan másik két alak ellenkező írányból közeledik felém. Jó bevált harci technika mikor az ellenséget több oldalról fogják közre. Előkaptam a fegyveremet, célloztam és  lőni kezdtem a jobb oldalról közeledő férfit lábon lőttem, majd a balról érkező felé fordítottam a fegyveremet, őt karon találtam el. Ezután éles fény járta be helységet, a szemem elé kaptam,mert a fény szinte elvakított.
-15-ös szimulációs teszt véget ért. Az ellenség teljes létszámban kiiktatva, harcos amazon teljesítménye 98,99 %. Szép munka Miss Montgomery-hallotam Jarvis hangját. Az ajtó kinyílt és Tony lépett be a szimulációs terembe.
-Köszönöm Jarvis! Miért csak 98,99%-ot értem el? Oh és még hányszor mondjam el, nem vagyok amazon?!-fordultam Tonyhoz.
-Nyugi Xena ügyes voltál! Viszont az 5-ös szinténél belassultál és figyelmetlen voltál és majdnem bekaptál két golyót is, az egyik szinte súrolta az arcodat-elemezte Tony a teljesítményet.
-Értem legközelebb figyelmesebb leszek-amelett hogy Natasha-val edzek, Steve-vel pedig judozni tanulok, Stark különböző szimulációs teszteknek vett alá,hogy majd helyt tudjak állni a terepen is.
-Jarvis már dolgozzik a következő szimuláción,igazi finomság lesz megígérhetem! Na és mi a helyzet a kedvenc kukkolommal, ha akarod kaphatsz egyet a legújabb fejlesztésű távcsőből. Jutányos áron megkaphatod,mondjuk dolgozói kedvezménnyel-ércelődött Tony.
-Lehet hogy te annyira unatkozzol,hogy másokat less a szuper távcsőveddel,de nekem jobb dolgom is van. Köszönöm kérdésed jól vagyok, bár van egy alak aki folyton idegesít. Nem igazán tudom mit kezdjek vele, lehet hogy le kellen lőnöm, egész jól célzzok-vágtam vissza Tony-nak.
-Oh igen az idekesítő alak! Hallotam kedvenc recepciósodról Brody-ról, adhatnál neki egy esélyt, lehet hogy ő számodra a Nagy Ő-vigyorgott a Vasember.
-Szóval Bruce-al kibeszélő show-t tartotatok. Azt hiszem inkább megyek,mielőtt lecsaplak-mosolyogtam negédesen Tony-ra.
-Jaj de kár, pedig úgy élveztem a beszélgetésünket,de majd legközelebb folytatjuk,addig is ha akarod megfenyegethetem Brody-t az állása elvesztésével, hogy hívjon téged randevúra- és ismét Stark-é az utolsó szó, inkább elhagytam a helységet csúnya tekintettel,mert különben tényleg lelővöm vagy megverem.
*
A konyhába indultam,hogy készítsek egy kávét magamnak, beszélgetést hallotam. Az egyik személy Natasha volt, a másik pedig nagy örömömre Steve, már eltelt néhány hét mióta elment,hogy Barnes után kutasson,kezdett hiányozzni. Na jó ezt most ki kell vernem a fejemből, vettem egy mély levegőt és beléptem a helységbe. Mindketten felém fordultak,Steve arcán szomorúságot láttam, azt hiszem ezuttal sem sikerült Bucky nyomára bukkania.
-Sziasztok! Steve jó hogy újra itt vagy! Épp kávét akartam főzzni, ti is kértek?-kérdeztem miközben a kávégéphez mentem.
-Hello Lynette! Nekem jöhet egy kávé köszönöm-eresztett egy fáradt mosolyt Steve.
-Én is kérek! Na és milyen volt a szimuláció?-érdeklődött Nat.
-Egész jó 98,99%-ot értem el, Tonyt pedig le fogom csapni-bekapcsoltam a gépet és vártam hogy lefőjjön a kedvenc fekete nedűm.
-Már megint mit csinált?-kérdezte Steve.
-Oh csak megint a kukkolos poénjaival jött és Brodyval zargatott-válaszoltam, a gép jelezte,hogy elkészült a kávé. Beleöntöttem a kikészített bögrékbe, mivel már tudtam hogy Nat és Steve is hogyan issza a kávét,így a kellő mennyiségű cukrot szortam a finom italba.
-Nem tudom mi a bajod Brody-val,egész helyes pasas-vigyorgott Natasha.
-Kérlek Nat legalább te ne zaklass vele. Elég nekem Bruce és Tony-adtam az egyik bögre kávét a kezébe,a másikat pedig Steve felé nyújtottam.
-Óvatosan Natasha-val, szeret kerítőset játszani én már tapasztaltam-mosolygott Steve csúfondárosan.
*
Steve szobája előtt álltam, a gondolataim össze-vissza cikkáztak, de összeszedtem magam és kopogtattam az ajtón.
-Szabad-hallotam a hangját.
-Szia!Nem akarlak zarvarni vagy ilyesmi csak visszahoztam ezt-lebegtettem meg a kezemben lévő könyvet,ami judo alapelveiről szólt. Steve éppen a táskáját rakta be a szekrénybe,gondolom most fejezte be a kipakolást.
-Egyáltalán nem zavarsz. Na és hogy tetszett a könyv? Remélem nem volt unalmas-ült le az ágyára Steve.
-Nem nagyon izgalmas volt, már csomó mozdulatot kinéztem amit szeretnék majd megtanulni-mondtam miközben Steve kezébe adtam a könyvet,ő elvette és maga mellé rakta.
-Örülök neki! Holnap akár folytathatnánk is az edzést,már ha neked is jó-örültem hogy a dolognak,mert a judo nagyon bejött nekem.
-Naná!-indulni akartam ki szobából,de Steve szomorú szemeibe nézzve ez nem ment, inkább leültem mellé az ágyra-Mi a helyzet? Nem akarok fagatózni, de láttom hogy bánt valami,talán az elutazásod miatt?-nem mertem Bucky-t nevét kiejteni a számon,abban sem voltam biztos hogy jogom van-e csakúgy kérdezgetni a melletem ülő férfit.
-Újabb vakvágány. Sam-mel ismét hideg nyomra bukkantunk. Egy kis városban voltunk de Bucky nem volt ott, vagy nagyon ügyesen elrejtette a nyomait, vagy pedig soha nem is járt ott.Tudod nekem ő legjobb barátom és egyben a családom is volt, mindent együtt csináltunk. Mikor elvesztettem őt nagyon rossz volt, de aztán kiderült hogy mégis életben van. Viszont szörnyű dolgokat tettek vele, gyilkost faragtak belőle, a Tél Katonáját. A legutóbbi találkozásunkor megmentett,ez az jelenti hogy Bucky még ott van legbelül és küzdd,ezért kell megtalálnom őt. Elképzelem miket is gondolhatsz most rólam, egy örült elszánt pasast látsz,igaz-nézett rám Steve komolyan.
-Igen elszánt vagy,de ez nem baj. És tudod mit, megfogott Buckyt találni, ha nem is most, de egyszer biztosan, mert nem lehet véletlen hogy újra találkoztatok annyi év után-fogtam meg Steve kezét. Nagyon rossz volt őt így látni, nem akartam hogy szomorú legyen, nem ezt érdemli, vigaszt akartam nyújtani neki, jelentsen ez akármit is.
-Köszönöm Lynette!-rám mosolygott és szorosabbra fűzte egymást fogó kezeinket.