CaptainAmericafanfic-Lynette&Steve's story

1. fejezet

1.fejezet

A nap szikrázóan sütött az égen,egyetlen felhő sem zavarta meg. A levegő szinte alig mozgott,olykor-olykor egy-egy apró fuvallat rázta meg a fák leveleit.

Morris tiszteletes az elmúlás fájdalmáról beszélt,a szokásos  szavakat mondta el, melyek a legtöbb temetéseken elhangzannak.A szertartáson jelen volt Glenda és Phoebe, édesanyjám két legjobb barátnője. Phoebe a zsebkendőjébe zokogott, Glenda megpróbálta tartani benne a lelket, karjaival ölelte át barátnőjét.Itt volt még Mr.Jacoby anyám főnöke,igazán rendes pasas, a mamám imádott nála dolgozni.Mr. Jacoby komor tekintettel merett a koporsóra, melybe édesanyjám testét helyezték.

Nos én sem sírtam,még csak nem is könnyeztem, egyszerűen már nem bírtam sírni, a fájdalom valahogy ki ölte belőlem ezt. Morris tiszteletes a szertartás végére ért, két temetői alkalmazott a koporsóhoz lépett, és engedni kezdték lefelé.Legszívesebben rájuk ordítottam volna, hogy ne tegyék, én édesanyjámnak élnie kellene,nevetnie kellene, moziba járnia, könyveket olvasnia, velem főznie valami finomságot,nem pedig a hideg földben feküdnie. De a sors kegyetlen, a sors úgy döntött,hogy Angela Montgomery-nek egy esős estén egy autóbalesetben meg kell hallnia. A másik sofőr egy kéztöréssel megúszta, a kórházban találkoztam vele, ahol anyám szíve örökre megállt, pedig órákig küzdöttek érte.

Nem bírtam a koporsóra nézzni, inkába távolba meredtem, és akkor megláttam őt. A sötét öltözetű férfit, aki az egyik szemén egy szemkötött viselt.Tizenhárom éves korom óta ismerem őt, négy éve kerültem vele közelebbi kapcsoltaba, már ha a főnök-beosztott viszonyt nevezhetjük ennek. Nick Fury észre vette hogy őt figyelem, egy bólintással köszönt nekem. Igazán megtisztelő, hogy eljött, meg értem hogy nem jön közelebb,hisz a nyilvánosság szerint Nick Fury hallott ember.

A szobában voltam, az ágyon feküdtem, egy képet nézztem. A kép még tíz éves koromban készült a születésnapomon. Anyám vidámparkba vitt, az óriáskerék előtt álltunk és teli szájjal vigyorogtunk a kamerába. Akkoriban az életem annyira egyszerű és könnyű volt, mindez az első vérzésemig tartott. Onnantól kezdve az életem felborult, ennek oka hogy nem vagyok hétköznapi. Az én érzékszerveim fejletebbek az átlagosnál.A hallás,láttás,szaglás ,tapintás nálam jóval erősebb mint másoknál. Az első év szörnyű volt, a fejem  és a szemeim szinte állandóan fájtak, ha valami rossz szagot éreztem vagy ha olyan étel került a számba ami nem ízlett rögtön hánynom kellett. Édesanyjám segített megtanulni kontorolálni a dolgott, őt tanított meg arra, hogy együtt tudjak élni ezzel, tőle örököltem ezért tudott segíteni.

Meghallottam, ahogy Nick Fury a bejárati ajtóhoz lépett,minden embernek egyedi a járása, idővel egész könnyű megkülönböztetni és felismerni.Bekoppogott az ajtón, én kisétálva a szobámból, az ajtó felé vettem az írányt, mikor odaértem kinyítottam.

-Jó napot Miss Montgomery-köszönt Nick Fury.

-Üdv uram! Kérem fáradjon be-invitátam őt a házba, a nappali felé vezzettem, a kanapéra ült, én a vele szemben lévő fotelben helyezkedtem el.

-Nagyon köszönöm uram hogy eljött-beszélnem kellett vele,ezért hívtam ide néhány nappal ezelőtt.

-Ne hálákodjon Miss Montgomery! Fogadja őszintem részvétemet Lynette. Az ön édesanyja az egyik legkíválobb S.H.I.E.L.D. ügynök volt és remek ember-fura hogy volt hogy Lynette-nek hívott, mióta ismerem soha nem nevezett a keresztnevemen.

-Köszönöm uram, hogy eljött, pedig az ön helyzetében ez veszélyes-céloztam hogy Furynak nem szabadna nyilvános helyen megjelennie.

-Ezzel most ne törödjön, ez én gondom! Miért hívott ide Miss Montgomery?- na ez az én főnök rögtön a tárgyra tér.

-Néhány hét pihenőt szeretnék kérni,van pár elinltézni valóm-így is volt, no meg össze kellet szednem magam, ilyen állapotban nemdolgozhatom.

-Annyi pihenőt kap, amennyi szükséges. Akkor jöjjön vissza amikor készen és ez parancs, megértete-ez már egyértelműen Nick Fury.

-Értettem uram és köszönöm-hálálkodtam neki.

-Ideje mennem, hívjon amint készen áll. Tudja hol ér utol- az egyike voltam azon keveseknek akik tudták hogy hol keressék Nick Fury-t. Ez óriási bizalom volt a részéről,én ezt pedig megtiszteltetésnek vettem.

Fury néhány órája ment el,odakint már besötétedett. Az ágyamon feküdtem a plafont bámulva és átadtam magam a fájdalomnak, ezt a mai napon megteszem, de holnap fel kellek és megtanulok együtt élni azzal, hogy édesanyjám nincs többé. Azzal tudattal alszok el, hogy Angela Montgomery azt várja el tőlem, hogy éljem az életemet,mindig is ezt akarta.