CaptainAmericafanfic-Lynette&Steve's story

13. fejezet

Még mindig hihetetlen tűnt, de megtörtént,Steve és én végre megcsókoltuk egymást. A konyhába igyekezve idéztem fel a hajnalban történt eseményeket, ahogyan Steve a karjaiban tartott és csókolt, fantasztikus érzés volt visszaemlékezni, hát még átélni. Steve úriember módjára kísért a szobámhoz, ahol még„lopott" néhány csókot, megjegyzem egyáltalán nem ütközött ellenállásba.

A konyhába érkezve Clint-el találtam szemben magam, éppen a gáztűzhely ellőtt ügyködött.
-Jó reggelt! Csodás illatokat érzek-a szalonna és a rántotta illatát megérezve rögtön korogni kezdett a gyomrom.
-Szia Lynette! Kaphatsz belőle, ha be segítesz a kávéfőzésben-vigyorgott rám. Szerettem az ilyen laza pillanatokat a szinte mindig szigorúnak és komolynak tűnő Sólyomszemmel

-Elfogadom az ajánlatot-suhantam és a kávéfőzőhöz. Mire a kávé lefőtt Clint is elkészült a reggelivel, közösen sikeresen összehoztunk egy hétköznapi asztalterítést. Az első kávé kortyolgatásnál halottam meg a lépteit, a szívem azonnal hevesebben kezdett verni.Nem tudtam, hogy hogyan reagáljak. Igazából nem beszéltük meg,hogy miként is fog alakulni, a ma hajnalban történtek után a kapcsolatunk.

Egy fáradt, de mégis szívdöglesztően jóképű Steve Roger lépett be a helyiségbe.
-Jó reggelt!Jó téged újra itthon látni Kapitány!-üdvözölte őt Clint. Clint nem faggatta Steve-t az útjáról, Sólyomszemnek meg volt az képessége, hogy csak kérdezi az embert a hogyléte felől, ha biztosan értelmes és őszinte választ kap.
-Köszönöm-ültle a mellettem lévő székhez Steve.
-Hozhatok neked egy bögre kávét?-kérdeztem remegő hangon. Oh basszus muszáj lesz összekapnom magam. 
-Igen, köszönöm Lynettet-mosolygott rám a világ legédesebb mosolyával.
-És mik a tervek?-kérdezte Clint, miközben én a kávésbögrével igyekeztem vissza az asztalhoz.
-Őszintén a mai napra nincsenek nagy terveim. Hosszú volt ez az út.-válaszolta Steve komoran. Egyre jobban megviselték a Bucky felkutatásában ért kudarcok.
-Nat igaz, hogy elutazott, de ettől függetlenül adott ki feladatot. Szóval csak a szokásos napi rutin, egy kis lövöldözés a gyakorló pályán,illetve az elmaradhatatlan edzés, ahol körülbelül a belem köpöm ki. Oh és levezetés kép megpróbálom összeszerelni a könyvespolcom, bár nem lesz könnyű, mert az összeszerelői útmutatót ismeretlen nyelvet írták-foglaltam össze a napi teendőimet. A jelenlévő két férfi ezen jót mosolygott.
-Oh ha már bél kiköpés, Nat megkért ,hogy ma én edzek veled Angyal. Nat nem akarja, hogy lazsálj-vigyorgott rám kihívóan Clint.
-Nem szoktam lazsálni! Nehogy a végén meglepjelek Sólyom-válaszoltam vissza. Clint elismerően bólintott,miközben nyugodtan ette meg az utolsó falat rántottáját.
-Én szívesen segítettek a könyvespolc összeszerelésében-nézett rám kedvesen Steve. Komolyan ha nem a széken ülök, mentem összeestem volna.
-Köszönöm szépen-válaszoltam és zavaromat megpróbáltam a kávés bögrémbe rejteni.

A tükör előttem álltam és próbáltam magam mentálisan összeszedni. Clint nem kímélt az edzésen, ezért utána vettem egy gyors fürdött. Egy cicanadrágot és laza szürke pólót viseltem. Itt volt az ideje, hogy ne egy ostoba kamasz lányként viselkedjek Steve közelében, hanem egy felnőtt határozott nőként,aki tudja, hogy mit akar. Kopogást halottam, vettem egy mély levegőt és megszólaltam.
-Szabad-az ajtó nyílt is, Steve lépett. Nem gondoltam, csak cselekedtem.Közelebb mentem hozzá, kezeimet az arcára vontam és má rcsókoltam is. Steve egy pillanatig leblokkolt, de utánahatározottan viszonozta a csókot. Karjait szorosan a derekamra fűzve vont magához közelebb. Tarkóját simogattam, ami azt  hiszem tetszett neki, mert nyelve bebocsájtást kért az ajkaim közzé.Csókunk egyre szenvedélyesebb vált, Steve már sokkal bátrabban csókolt mint legelőször, ami teljesen elbűvölt. A fejem búbjától a kis lábam ujjáig bele remegtem ajkaink játékába.

-Szia-köszöntem neki. Homlokát édesen az enyémnek döntötte.
-Ez ám a köszöntés-somolygott.

-Szeretnél reklamálni?-vigyorogtam mint a vadalma.

-Nem dehogyis. Tetszik az ilyen köszöntés Tőled! Merre található azaz ismeretlen nyelvű szerelési útmutató?-kérdezte nevetve. A kezébe adtam a könyvet és a másik kezét megfogva pedig az összeszerelésre váró könyvespolchoz vezettem. Steve tanulmányozni kezdte az útmutatót, egy-egy oldalnál összeráncolta a homlokát ,amit nagyon aranyosnak találtam. Steve bebizonyította,hogy rajta egy IKEA-s polc összerakása sem okozz gondot. Bő félóra alatt végzett. Ha én csinálom, szerintem az egész délután rá ment volna. Az utolsó könyvet helyeztem a polcra, Steve a kis kanapén ült és figyelte mindent mozdulatomat.
-Lynette szeretnék kérdezni valamit?-szólalt meg, az arca enyhe piros szint vett fel. A zavarban lévő Rogers kapitány nagyon bejött nekem.
-Hallgatlak Steve-ültem le szorosan mellé a kanapéra.
-Nos..öhm szóval arra gondoltam, hogyha péntek estére nincs semmi terved,akkor esetleg eljönnél velem egy randira?-hadarta el-el aggadózó hangon. Ezt hihetetlenül aranyosnak találtam. A mindig erős és határozott Amerika Kapitány zavarba jön egy randevú kérésekor.
-Igen elmegyek veled randizni. Nagyon örülök, hogy megkérdezted-és már csókoltam is.

Kommenteknek örülnék! Köszönöm!