CaptainAmericafanfic-Lynette&Steve's story

14. fejezet

A célpont mintha karnyújtásnyira lett volna tőlem, magabiztosan eresztem ki a tárat a fegyveremből. Igyekeztem hogy figyelmemet semmi sem vonja el, a következő célpont jelent meg előttem,nem teketóriáztam, csak lőttem
.-A gyakorlat véget ért. Igazán szép munka Miss Montgomery! Az eredményt azonnal továbbítom Mr. Stark felé-közölte a tényeket J.A.R.V.I.S.
-Igazán köszönöm J.A.R.V.I.S.-feleltem miközben a fegyvert a helyére pakoltam. A lőtéri gyakorlatok legfőbb célja az volt, hogy minél több lőfegyvert megtanuljak minél tökéletesebben használni. A célzással nem volt gond volt, hála a képességemnek.
 -Valóban szép teljesítmény, úgy veszem észre Clint nem hagyott sokat pihenni még távol voltam. Egyre ügyesebben bánsz a különbözőn fegyverekkel. Azt hiszem várhatsz dicséretet mind Tony-tól mind Steve-től-Steve neve hallatán akaratlanul elpirultam, remélem Nat figyelmét elkerülte.
-Hohó nemcsak elpirultál, ha jól gondolom ehhez nem Tony-nak van köze. Ki vele mi történt?! Gyanúsak vagytok nekem napok óta te és a Kapitány is-vigyorgót rám Natasha. Steve-vel még nem beszéltünk arról, hogy kapcsolatunkat hogy szeretnénk a csapat felé közvetíteni, amúgy is milyen kapcsolatról is gondolkodom, mikor még az első randinkra készülünk, ami ma este lesz. Viszont Nat-ben tökéletesen megbíztam, így úgy döntöttem, hogy előtte nem titkolózom.
-Nos hát mi ... csókolóztunk és öhm ma este randevúra megyek vele-feleltem miközben zavaromban lesütöttem a szemem. Oh könyörgöm mint egy iskolás kislány.
-Ok részletek kérek csajszi. Mikor és hogy történt meg?-kérdezte izgatottan Nat.
-Az edzőteremben voltunk. Steve eléggé ki volt Bucky miatt,éppen egy bokszszákot vert péppé. Beszélgetünk, próbáltam meg vigasztalni, elmondtam neki hogy rám számíthat és egyszer csak megcsókolt. Néhány napja pedig segített a könyvespolcomat összeszerelni vagyis igazából ő csinálta meg és végül randira hívott-válaszoltam miközben az edzőnadrágom mintáját birizgáltam.
-Éppen itt volt az ideje. Kíváncsi voltam hogy meddig húzzátok-nevettem rá Nat, nagyon elemében volt.-Te mégis miről beszélsz?-kérdeztem.-Ugyan már körülbelül az első találkozásotok óta oda vagytok egymásért. Láttam ám hogy vizslatájtok egymást mikor a másikotok nem figyelt. Steve azért húzta sokáig hogy terepre kerülj, mert tetszel neki nagyon, a füzetében még rajz is van rólad szerintem több is, azt hiszem nem szeretné hogy bajod essen. Bár ez esetben győzött a józan esze, na meg a többiek nyomása, mindenki egyet értet abban hogy készen állsz és te ezt be is bizonyítódat. Na meg ott van az mikor Steve megsérült, te gondolkodás nélkül a keresésére indultál, ami megjegyzem nagyon veszélyes szituáció volt. No meg ahogy visszafelé a gépen óvtad és közeléből sem tágítottál. A lényeg viszont hogy örülök nektek. Nem is tudom mióta rágom Steve fülét hogy keressen egy rendes csajt magának, de úgy gondolom a tökéletesre várt és megtalálta-foglalta össze barátnőm.
-Köszönöm Nat-néztem hálásan rá-Na és veled mi a helyzet? Nem meséltél még arról hogy hogyan sikerült az utad?-érdeklődtem Nat titokzatos küldetéséről.
-Orosz ügy-válaszolta. Ebből a két szóból tudtam hogy nincs értelme tovább kérdezősködni. Nat nem igazán beszélt soha a múltjáról, bizonyára meg volt az oka és én ezt tiszteletben tartottam. Úgy gondoltam, hogyha Natasha majd ezekről hajlandó lesz beszélni, akkor én ott leszek és meg fogom hallgatni.A tükörben még egyszer még végig tekintettem magamon.

Egy fehér színű egybe ruhát viseltem,amit tarka virágok borítottak be valamint egy telitalpú szandált. Hajamat egyszerűen kiengedtem. Vettem egy mély levegőt majd sóhajtottam és kiléptem a szobámból. Steve a nappaliban várt rám, jó szokásosához híven most is elképesztően jóképű volt.
-Hűha nagyon csinos vagy-mért végig ragyogó kék szemeivel.
-Köszönöm szépen, te is nagyon jól festesz- egy szívdöglesztő mosolyt kaptam a bókért cserébe.
-Akár indulhatnánk is-nyújtotta felém a kezét,megfogtam azt, és a lift felé vettük az irányt. A garázsba érve Steve kocsijához mentünk, mellette ott a motorja. Reméltem hogy egyszer Steve el visz vele legalább egy próbaköre.
-Ha szeretnéd akkor valamikor elmehetünk motorozni-oh kis gondolatolvasó. Nézett rám kedvesen.
-Szuper lenne és elmehetnénk piknikezni a Central Parkba-válaszoltam miközben Steve kinyitotta a kocsi ajtaját nekem. Nos igen egy igazi úriember.
-Fantasztikus ötlet én benne vagyok-beszállt ő is az autóba. Steve igazán jól vezetett, a new york-i forgalomhoz képest egy bő fél óra múlva egy parkolóban voltunk. Steve nem volt hajlandó elárulni, hogy hova megyünk pedig a csáberőmet is bevettem. Két csók között is próbáltam faggatni de Amerika Kapitány hajtatlan volt. A parkolóból egy kedves kis sétáló utcába értünk kézen fogva sétáltunk, ez igazán kellemes érzés volt. Steve-vel való fizikai érintés folyamatosan elképesztő reakciókat váltott ki a testemben és a lelkemben is egyaránt.
 -Meg is érkeztünk-zökkentett a mélázásomból a mellettem lévő férfi. Egy mozi előtt voltunk.
-Hűha. És mit fogunk megnézni?-érdeklődtem kíváncsian.
-Azt a filmet-mutatott egy plakát felé Steve, a Casablanca szerepelt rajta-múltkor említetted hogy szeretnéd megnézni egy moziban is. A neten rá kerestem, hogy esetleg van-e rá lehetőség és rátaláltam erre a mozira, itt elég sokszor vetítenetek régi filmeket-foglalta össze édesen. Nem bírtam megállni, egyszerűen muszáj volt megcsókolnom, annyira kedves volt tőle ez az egész gesztus, egy álmomat készült éppen megvalósítani.
-Köszönöm-feleltem miután ajkaink elválltak-oh nem is tudtam Mr. Rogers hogy otthon van az internet világában-incselkedtem vele. Steve egyre ügyesebben boldogult a mai világban, de azért még akadtak olyan szokásai ami a hetven évvel ezelőtti időszakra volt jellemző.
-Nos Miss Montgomery tudok meglepetésekkel szolgálni, önnek pedig kifejezetten szeretnék is- vigyorgott rám. A jegyeket átvettük, vásároltunk egy nagy vödör pattogatott kukoricát és két üditőt. A moziterembe érve egyre izgatottam lettem, pedig már vagy tucatszor láttam a Casablancát, de a tudat hogy ezt végre egy moziban is megtehettem ráadásul Steve Rogers társaságában igazán izgalmas volt.Miután leültünk Steve átkarolt én pedig természetesen hozzá simultam. Hamarosan elsötétült a terem és elkezdődött a vetítés. A film alatt többször is a mellettem ülő férfire pillantottam, aki így lelepleződött hogy a tekintete többet időzik rajtam mint a vásznon, a hiúságom ezért az egekben volt. A film végét mint mindannyiszor most is megkönnyeztem, a fejem Steve vállán pihent,éreztem ahogy a hajamba csókolt. A villanyt felkapcsolták lassan kezded a többi néző kivonulni a teremből, mi türelmesen megvártuk ezt, Steve addig is kedvesen letörölte a könnycseppeket az arcomról.
-Steve nagyon szépen köszönöm, igazán fantasztikus élmény volt. Egy álmomat valósítottad meg- mondtam hálásan miközben sétáltunk ki kézen fogva a moziból.
-Örömömre szolgált és remélem még rengeteg álmodat sikerül valóra váltanom-fordított maga elé, két tenyerébe helyezte az arcomat majd megcsókolt. Csókja édes volt mindig. Egyik tenyeremet a mellkasára helyeztem érezvén hevesen dobogó szívét, megjegyzem az enyém sem vert kevésbé lassan. Másik tenyeremmel a nyakát cirógattam, a nyelvemmel pedig bebocsájtás kértem az ajkai közé, nem ütköztem akadályba. Egyik kezét a derekamra helyzete, így vonva közelebb magához és egyre szenvedélyesebben csókolóztunk,lassan az oxigénhiány határa felé sodortuk egymást. Steve csak annyira engedett el, hogy homlokát az enyémnek döntötte, továbbra is szorosan egymáshoz simulva álltunk.
-Tudom hogy korai kérdésnek tűnhet, de nem érdekel. Lynette Montgomery lennél a barátnőm?-tette fel a kérdést. Steve érdeklődve figyelte reakciómat egyszere volt benne a határozottság és a bizonytalanság is. Nem kellett sokat gondolkodnom a válaszomon, ebben az esetben határozottan tudtam hogy mit is akarok igazán.
 -Igen Steve Rogers szeretnék a barátnőd lenni-leheltem ajkai közé és már csókoltam is.

Kommenteknek örülnék! Köszönöm!