CaptainAmericafanfic-Lynette&Steve's story

10.fejezet

A váróteremben ülve vártuk,hogy információt kapjunk Steve állapotáról,már jó félórája vizsgálták. Bruce,Tony és Clint mély diskurzust folytattak a küldetéssel kapcsolatban. Nat és Thor is beszélgettek,igaz ők könnyedebb témáról-Thor beilleszkedéséről a Földön, illetve kedveséről-mert Thor így hívta mindig Jane-t. Jómagam folyamatosan hallgatóztam,hogy mikor lép ki az orvosa vizsgálóból. Nagyon aggódtam Steve miatt,talán túlságosan is. Az elmúlt órák hatására végre be mertem vallani magamnak  több hónap után,hogy mit is érzek a vizsgálóban fekvő férfi iránt. Ezek az érzések igazán megrémisztettek,nem akartam ennyire érzelmileg kötődni senkihez,de szerelmes lettem Steve Rogers-be.
-ÜdvözlömÖnöket!-lépett hozzánk egy magas férfi,aki a doktor volt.Mindannyian egyszerre fordultunk felé-Mr. Rogers a körülményekhez képest rendben van. Enyhe agyrázkódása és néhány zúzódása van,szerencsére belső sérülése utaló nyomott nem találtunk. A beteg magánál van,bemehetnek hozzá,de csak pár percre mert pihenésre van szüksége!
-Köszönjük Doki-fogott kezet Tony az orvossal.

Steve az ágyban feküdt,egy apró mosolyt eresztett,ahogy meglátta a csapatunkat.Én az egyik sarokban húzódtam meg csendesen.
-Nos vénember remélem tanultál az esetből! Ilyen idősen nem szabad fölöslegesen virgonckodni!-oldotta a feszültséget Stark.
-Legközelebb igyekezni fogok nem fölösleges bunyóba keveredni-vágott vissza fáradtan Steve.
-Az a legközelebb egy kicsit odébb van Kapitány! A doki szerint pihened kell!-lépett a beteg ágyához Natasha. Steve bólintott.
-Szerintem a pár percünk letelt. Ne zavarjuk a beteget!-tessékelt mindannyiunkat Clint az ajtó felé.
-Igazad van.Jobbulást Kapitány-értett egyet Bruce.
-Ne foglalkozz túl sokat ezen Midgardiak fölösleges aggódásával.Igaz kemény harcos vagy!-veregette- igaz óvatosan- meg Thor Steve vállát.
-Kösz Srácok! Lynette egy picit tudnál maradni?-szúrt ki magának Kapitány.
-Öhm persze!-a bennem dúló érzelmek miatt nem igazán akartam egyedül maradni de Steve-vel,de nem volt szívem nemet mondani.Kész tudathasadás! A többiek csendesen távoztak, én pedig a Kapitány ágyához léptem.
-Lynette nagyon köszönöm,igazán hálás vagyok!-mosolygott rám kedvesen,gyönyörű kék szemei hálát és fáradságot mutattak.
-Nem tudtalak volna ott hagyni!Igaz megszegtem a parancsodat,el mentem Nat mellöl,de hallottam a szívverésedet és tudtam hogy hol vagy-sütöttem le szemeit.Túl sok információt közöltem vele. Steve megfogta az egyik kezem,azonnal csupa libabőr lettem.
-Köszönöm,hogy visszajöttél értem! Az életemet mentetted meg,így nem dorgállak meg parancs megtagadásért-mondta komolyan, a kezeinket pedig még szorosabb fűzte.

Néhány nappal később

A konyha felé vettem az irányt,mert éreztem,hogy ideje meginni az napi kötelező kávémennyiségem következő adagját.A helységbe érve Steve-t találtam, aki pultnál ügyködött. Az elmúlt pár napban kicsit lenyugodva eldöntöttem,hogy nem fogok megfutamodni mint egy ostoba csitri,hanem felnőtt nőként viselkedem,aki kifogja deríteni,hogy van-e bármilyen nemű esélye Amerika Kapitánynál.
-Hello Steve! Te mégis mit csinálsz?-kérdeztem szigorúan,mert azzal feltétellel engedték ki,hogy pihennifog.
-Szia Lynette! Kávét készültem főzni. Te is kérsz gondolom?-oh ez pasi,tudja hogy kávé függő vagyok, nagyon komoly szinten.
-Igen inni fogok! De te most szépen leülsz,majd én elkészítem!A doki megmondta hogy pihened kell!-léptem hozzá közelebb.
-Szerintem a kávé elkészítése nem túl megerőltető feladat-somolygott le rám Steve.
-Szerintem pedig az! Szóval Rogers ülj le vagy pedig beárullak a dokinál-komolyan én nem vagyok normális,hogy merészeltem csak úgy parancsoló hangon a vezetéknevén szólítani.
-Értettem Montgomery tábornok!-emelte fel kezeit megadóan és közben folyamatosan vigyorgott rám,majd pedig leült az asztalhoz. A fejemet rosszallóan csóválva,de mosolyogva fogtam neki a kávé készítésnek.
Épphogy lefőtt a kávé, meg jelent Tony.
-Hello srácok! Én is kérhettek ebből az isteni illatú kávéból?-nézett rám kérően Stark.A másik két csésze mellé vettem elő egy harmadikat.Időközben Tony leült Steve mellé.
-Parancsoljanak az urak,két frissen főtt kávé-mondtam és én is leültem hozzájuk!
-Köszönöm Lynette-felelte Steve.
-Kávé a kedvenc kukkolómtól. Fantasztikus ez a nap-vigyorgott Stark,én pedig újra csak a fejemet csóváltam és visszavágás helyett inkább a kávémba kortyoltam.A telefonom csipogására lettem figyelmes. Egy üzenet volt Start-tól,hogy csapatgyűlést akar tartani azonnal.
-Tony ez most komoly? Itt ülök melledet és üzenet írsz-kérdeztem ironikusan.
-Nos mivel a Messenger csoportunkba írtam,így te is megkapod,így sokkal gyorsabb.Epekedve várom,Kapitány like jelét,kíváncsi vagyok mennyi idő volt megtanulnod?-kérdezte vigyorogva Steve-t.
-Nem vagy igazán vicces Stark-morogta Steve-Milyen ügyben akarsz csapatgyűlést tartani?
-Oh két igazán fontos ügyben,de ezzel várjuk meg a többieket! Valóban remek ez a kávé-vigyorgott továbbra is.

Fél óra múlva már mindannyian a nappaliban ülve vártuk,hogy mi az oka a csapatgyűlésnek. Időközben mindenkinek főztem kávét,így egész családias lett a hangulat.
-Nos igazán köszönöm hogy itt vagytok!-kezdte drámaian Tony-Az egyik napi rendi pontunk a mi drága Miss Montgomerynk szuperhős neve!
-Szerintem erre igazán nincs szükség,nem ragaszkodom hozzá-nem akartam szuperhős nevet,nem is tekintettem szuperhősnek magamat.
-Bocs szívi csatlakoztál a bandához,így ez kötelező!-mondta Tony a világ komolyabb hangján.
-Öhm ez hol is volt,talán az apró betűs részben?-tiltakoztam tovább.
-Szerintem Tony-nak igaza van.Mindannyiunknak van egy ilyen neve. Bár a szuperhős névtúlzás!-értett egyet Tonyval Nat. Szúrós tekintettel néztem rá,de ő csak rám mosolygott.
-Rendben van! De ha valaki a Sentinel néven gondolkodik.Az illetőt lefogom lőni,még pedig olyan helyen hogy fájón neki nagyon.Nem fog bele halni,de szenvedni fog-mondtam szigorúan. Szívből utáltam azt a sorozatot.
-Nos kedves Miss Montgomery nálunk demokrácia van! Szavazással döntjük el a felhozott névötleteket!-nézett rám kihívóan Stark. A többiek arcán láttam,hogy neveken agyalnak.
-Szerintem hívjuk Őrangyalnak-szólalt meg kis idő múlva Clint.
-Tessék?-néztem rá zavartan.
-Őrangyal! Hisz mint te magad mondat, megfigyelted mindannyiunk szívverését baj esetére.Gondolom azért hogy vigyázz ránk, és ilyet az őrangyaloknak szoktak tulajdonítani-foglalta össze Clint.
-Nekem tetszik. Lynette illik rád ez a név-nézett rám kedvesen Bruce.
-Akkor azt hiszem szavazhatunk!-szólalt meg Nat.
-Ez az én mondatom!-duzzogott Stark-de legyen.Ki szavazz az Őrangyalra?-mindenki egyetértően feltette a kezét.
-Akkor úgy látom ez dőlt.Kösz a nevet srácok-zavarban voltam.Nem igazán számítottam ilyen névre.
-Rendben van.Mi lenne a másik napirendi pont?-kérdezte Steve Tony-tól. Hálás voltam neki a gyors téma terelésért.
-Oh köszönöm Kapitány! Nos úgy gondoltam ideje egy partit tartani! Hisz a mi Őrangyalunk túl van első küldetésén és kedvenc Kapitányunk is remek állapotban a korához képest és nem mellesleg rég buliztunk már-foglalta össze Tony,mint aki az év eseményét jelentette volna be.
-Oh ez nagyszerű! Egy ünnepség!-kiáltott fel Thor és ezzel eldőlt,hogy bulizni fogunk.