CaptainAmericafanfic-Lynette&Steve's story

8.fejezet

8.Fejezet

Az eladó az utolsó adatokat rögzítette be a számítógépe a törzsvásárlói kártyám elkészítéséhez. Először jártam ebben a könyvesboltban,de ha az ember lánya tíz darab könyvel tipeg a pénztár hoz automatikusan az első kérdés,hogy van-e törzsvásárlói kártyájára. Magamat ismerve nem mondtam nemet,mert tudtam,hogy ennyi könyvnél nem állok meg. Számomra a nagyvárosi lét egyik előnye a rengeteg könyves bolt és milliónyi könyv. A kis városban ahol éltem az egy darab helyi könyves bolt,nem tudta kielégíteni a hatalmas étvágyamat a könyvek felé. Lassan tervet kell készítenem arra,hogy hol fogom tárolni a megannyi könyvet,amit még tervezzek megvásárolni, az e-book szóba sem jöhet, e-téren régimódi lány,egy könyv érintése,illata felbecsülhetetlen.Mélázósból egy régen halott számomra kedves hang emelt ki.
-Ezt nem hiszem el Lynette Montgomery!-vigyorgott régibarátnőm.
-Uramisten Sharon Carter!-és már öleltem is őt.Sharon és én egy S.H.I.E.L.D. kiképzés alatt találkoztunk,ahol szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot és nem sokkal később barátok lettünk.

Egy kis kávézóteraszán ültünk,kávéztunk,rendeltünk mellé süteményt is és beszéltünk mindenről. Sharon részvétét fejezte ki az édesanyám,miután többször is elcsuklott hangom megkértem őt,hogy keresünk más témát és Sharon készségesen eleget tetta kérésemnek.
-Nos szóval a Bosszúállók!Hát nem semmi,hogy bírod? Voltál már terepen velük?-zúdította rám kérdéseit abarátnőm.
-Szerintem egész jól boldogulok,igazán rendesek velem és sokat segítenek,bár Starkot elég sokszor letudnám csapni. Terepen még nem voltam,de jeleztem Steve-nek,hogy úgy érzem készen állok erre a dologra-sütöttem le a szemem miközben a kávémba kortyoltam,még mindig bűntudatom volt az miatt,ahogyan Steve-vel beszéltem.
-Oh az ambiciózus Lynette Montgomery támad,emlékszem anno Clark ügynököt szinte lerohantad-nosztalgiázott Sharon.
-Clark egy beképzelt baromvolt. Steve-vel nem akartam így beszélni,csak bosszantott a dolog,hogy nem mehetek még terepre és egy picit begőzöltem. TudodvSteve nagyon kedves velem és tanít judozni is,ami nem könnyű de ő igazán türelmes és remek tanár-áradoztam Amerika Kapitányról.
-Az érzésem nagyon kedveled őt,ha jól sejtem tetszik neked és odáig vagy érte. Mondjuk nem csodálkozom nem átlagos pasas. Nem volt könnyű „vigyázni rá"-Sharon kimondta azt amit még én sem merek bevallani magamnak,elakartam hessegetni ezt témát,de a kíváncsiságom utat tört magának.
-Oh tényleg emlékszem rá. És volt valami köztetek? Mellesleg nem vagyok odáig érte!-duzzogtam.
-Nem volt igazán semmi,egyszer elhívott kávézni cserébe azért hogy használhassam a mosógépét,de ennyi. Peggy néni miatt nem is tudtam,úgy tekinteni Rogers Kapitányra,mint egy olyan férfira,akit talán vonzónak találnék-na igen Peggy Carter a S.H.I.E.LD. egyik alapítója ésminden női ügynök példaképe. Egyike vagyok azon keveseknek akik tudnak arról,hogy Sharon rokona Peggy Carter-nek-Engem ne próbáljbe csapni,tetszik neked-Sharon átlátott a szintán.
-Na jó szerintem ne beszéljünk Steve-ről. Inkább mesélj milyen a CIA és van-e valaki az életedben-megpróbáltam terelni a témát.Rendeznem kell az érzéseimet Steve-vel kapcsolatban és ezt nem itt és nem most szerettem volna megtenni.
-Nos a CIA csupa titok és információ szerzés,csak a szokásos. A magánéletet tekintve jelenleg Scott Jones-t boldogítom-mesélt boldogan Sharon.
-Ezt nevezzem Scott Jones tudtam én,hogy bejön neked. Örülök nektek,megérdemled hogy boldog légy-valóban örültem ennek a hírnek.

*

Steve szemszöge

A kanapén ültem és rajzoltam a füzetembe. A rajzolás mindig megnyugtatott,jól esett egy kicsit kikapcsolódni. Legtöbbször a nappaliban rajzoltam,mert itt a legjobbak a fények viszont ez azzal járt,hogy olykor vagyis gyakran megzavartak ebben a tevékenységben,ahogyan most Natasha.
-Tudtad hogy rajzolás közben mindig összeráncolod a homlokod?-nem zavartatta magát leült a kanapéra mellém és már lesni is akarta mit alkotok,de elhúztam előle,nem akartam,hogy lássa-Hűha mi ilyen titkos Kapitány?-élcelődött Nat.
-Miben állhatok a szolgálatodra kedves Natasha?-érdeklődtem.
-Nos Lynette szólt,hogy beszéld veled arról,hogy terepre szeretne menni. Szerintem erről kellene beszélnünk! Mindketten tisztában vagyunk vele,hogy készen áll rá. Te is nagyon jól tudod,hogy mennyire tehetséges,szükségünk van rá-kapányolt Natasha Lynette mellet. Ez nem igazán jellemző rá,de Lynettet nagyon is kedvelte. Tisztában voltam vele,hogy Nat-nek igaza van,ugyanígy éreztem mikor megjelent Lynette a szobámban és szinte kész tények elé állított.
-Egyetértek veled,itt az ideje,hogy terepre jöjjön velünk-Natasha elmosolyodott a kijelentésemre.

-Szuper ez a hír! Reméltem hogy hamar dűlőre jutunk!Igazából nem is értettem,hogy miért nem engedted őt terepre. Oh vagyis de,kedveled Lynettet-mosolyodott el Nat.
-Persze hogy kedvelem Lynettet. Nagyon kedves,okos és barátságos nő, ráadásul igazán gyorsan tanul és tehetséges-jelentettem ki.

-Oh azt kihagytad,hogy eszméletlenül csinos is. Azt pedig úgy értettem,hogy kedveled őt,hogy tetszik neked. Ezért halogattad,hogy terepre jöjjön velünk,mert be jön neked nagyon is-jelentette ki Natasha.

-És ezt miből gondolod?-kérdeztem.Natasha telibe talált. Lynette olyan érzéseket mozgatott meg bennem melyeket már régen nem éreztem.
-Csakl átni kel hogyan nézel rá és nem mellesleg nem vagy elég gyors.Láttam ám,hogy kit rajzolsz le titkos kis füzetedbe-célzott Natasha a füzetben lévő rajzra,mely Lynettet ábrázolta-Oh és nincs miért izgulnod,az érzéseit nem viszonzatlanok-mondta nevetve Nat majd felállt a kanapéról és távozott a helyiségből.

*

Lynetteszemszöge

Az ágyamon elterülve feküdtem és olvastam,egy régi kedvencet tartottam a kezemben.Agatha Christie Gyilkosság az Orient expresszen klasszikusa szívott magába szinte teljesen. Egy kopogás zavart meg,hallottam hogy Steve áll az ajtóban. A szívem hevesebben kezdett verni,vártam is,de egyben rettegtem is ettől a találkozástól.
-Szabad-mondtam és felkeltem az ágyról.
-SziaLynette! Remélem nem zavarlak-lépett be a szobámba Amerika Kapitány, a kezében az aktám volt.
-Hello Steve! Egyáltalán nem zavarsz. Miről van szó?-kérdeztem izgatottan.
-A múltkori beszélgetésünk miatt jöttem. Átnéztem az aktádat,ahogyan kérded. Beszéltem a többiekkel is. Mindannyian egyetértünk abban,hogy készen állsz. Ez az jelenti,hogy a legközelebbi küldetés során velünk jössz-jelentette ki Steve határozottan,ez nagyon kapitányos volt.
-Nagyon szépen köszönöm! Megígérem helyt fogok állni-időközben közelebb léptem Stevehez,az illata azonnal megcsapott és szinte elbűvölt-Steve szeretnék bocsánatot kérni,legutóbb nagyon csúnyán beszéltem veled. Bunkó voltam!-kértem elnézést lesütött szemekkel.
-Nem voltál bunkó! Kiálltál magadért,ezért pedig soha ne kérj bocsánatot-mosolygott rám kedvesen az előttem álló férfi.
-Nem akartalak megbántani!-szinte motyogtam. Steve óvatosan megfogtam a kezeimet, én mélyen a szemeimbe néztem,a lehetetlen kék színű íriszei ismét megbabonáztak.
-Nem bántottál meg,rád nem is tudnék haragudni-mosolygott rám ismét és a kezeinket továbbra összekulcsolta.