Én csak egy átlagos lány voltam,míg nem egy nap...
Pontosan emlékszem arra a napra, amikor sétáltam kifelé a suliból és mentem volna hazafelé, amikor útközben nekem jött egy autó. Elájultam. Képszakadás volt számomra. Csak az üres semmiséget láttam. Azt sem tudtam,hogy létezek avagy sem. Ez így ment.... Míg fel nem ébredtem. Ébredésem fehér falak között történt. Nem emlékeztem semmire (legalábbis abban a pillanatban) .Rögtön tudtam, hogy egy kórházban vagyok. Szerencsére anyám mellettem volt, így nem volt miért aggódnom részben.
- Jó reggelt kicsikém - mondta anya mosolyogva, mikor észrevett, hogy kinyitottam a szemem.
- Mennyi ideje vagyok itt?- kérdeztem kómásan. Rendesen éreztem hogy el vagyok tolódva .De nagyon. Nem éreztem semmilyen végtagom. A fejem iszonyatosan fájt, mint aki másnapos és nagyon sokat ivott. De még annál is rosszabban fáj.
- A kórházban. 2 hónapja kicsikém. Nem fáj a fejed? Szükséged van valamire? - mondta nyugodtan anyu.
- És miért vagyok itt? - kérdeztem kicsit kíváncsian. Meg sem hallva az előző kérdéseit.
- Elütött egy autó. Pontosabban csak neked ütközött. Még szerencse, hogy időben észrevett téged és megúsztad kisebb sérülésekkel. Leszámítva hogy a fejedben pár dolgot műteni kellet és be kellett varrni. De - mondta anya.
- És meddig kell még maradnom?- kérdezem feszülten.
- Az orvos szerint még egy hetet. - mondja lazán anya.
- Micsoda? Az kizárt, hogy én egy hetet itt maradok. Nem lehet valahogy megoldani, hogy hamarabb engedjenek ki? - mondtam el egy szuszra.
- Meg próbálom kicsim valahogy rávenni az orvost, hogy engedjenek ki hamarabb, de ha nem lehet kicsikém akkor muszáj leszünk elfogadni ezt a helyzetet ne de bár?Első ,hogy meggyógyulj és minél hamarabb - mondta anya meggyőzően.
- Rendben. - mondtam egyezően. Mást úgysem tehettem. Egy anya szava mindig igaz.
Anya egészen estig maradt velem ,meglátogatott délután apa is és a nővérem Bella is .Majd aztán mikor a látogatási idő lejárt elbúcsúztak tőlem és hazamentek. Az éjjel hosszúra nyúlt. Kétszer kellett nővért hívnom ,annyira iszonyatosan fájt a fejem de főként a tarkóm. Végül csak túléltem az éjszakát és pihentem is egy kicsit. Másnap a felkelés épp oly nehezen ment mint a lefekvés. De megoldottuk a helyzetet. Két órámba telt a fürdőzés, ami máskor csak 1 szokott lenni. Délután a legfrissebb hírekkel jöttek hozzám Lara és Mia. A két barátnőm akikben megbízhatok és akik mindig mellettem vannak.
- Hallod Lau ,azt híreszteli a suli cápafalója hogy te már nem jössz az éven suliba.Mert öngyilkosságot akartál megkísérelni,és hogy direkt mentél ki akkor az útra mikor az autó jött. - mondta el nekem Mia.
-Olyan szánalmas az a csaj. Szegénykém látszik hogy nincs neki odafent senki sem. - értett egyet Lara
- Mindegy engem az a szajha nem érdekel,egye csak nyugodtan a pasikat továbbra,az én életemnek meg hagyjon békén mert én se szólok bele az ő életébe.-mondtam el a csajoknak feszült hangnemben.
- Nyugi Lau minden rendben van nem kell rá ügyelni és az OMG bandára sem . - nyugtattak a csajok.
Olyan jó,hogy a csajok is meglátogattak engem,számomra ők a fontosak a családom után , és ez így jól is van rendjén. Meséltek nekem arról is hogy a tanárok milyen kegyetlenek és hogy mennyire bolondok tudnak lenni. Mint mindig. Istenem de hiányzik már a suli. A csajok két, három órán keresztül voltak velem és addig is boldog voltam és vidítottak. De aztán ideje volt menniük hiszen volt még egy csomó dolguk.
