A sulinak volt egy hatalmas udvara ahová imádtam gyakran kimenni egyedül ebédelni. Valahogy olyankor csendes helynek tűnt és néha jó a magány. Gondolkodni mire is jó amit eddig tettünk. Vagy csak simán nyugis helyen lenni . A mai ebédszünetem is ilyen volt . Nyugis és magányos . A baratnőim sokszor mondják,hogy ne menjek ki megint a magányhoz. Igen féltékenyek a magányra . De ez a részem kicsit jó ha marad a régi Lauból. Csak ültem a kispadon és ettem a nevelő anyám által készített szendvicsem, amíg érkezésemet meg nem zavarta Beni. Gondoltam magamban ez a nap már úgy sem lehet rosszabb és már majdnem visszakívántam a kórházi karanténfogságomat. De Beni csak leült mellém . Nem szólt semmit. Míg nem én kérdeztem bunkón rá .
-Bökd már ki!-a mai nap után már ne várja tőlem senki el akár békülésről van szó, akár keresztbe akarnak megint tenni nekem valamiben . Nem jópofizom a régi rosszakaróimmal. Ez már nem az a Lau . Most már nem .
-Én csak leültem ide már az is baj?-látszott rajta hogy valami nem oké ,és őszintén beszélt. Pedig nem szokása. Vagy csak csali lenne? Minden esetre 2 szála van az ilyen filkóknak .
-Na mesélj. Mert szerintem nem magadtól jöttél ide. De tudod mit ha kell a pad tessék . Én már úgy is végeztem.
-Várj! Hallgass meg! Magamtól jöttem. És nem rosszat akarok. Csak köszönetem nyilvánítani. Jó látni hogy kezdesz feltörni. -szavait el sem akartam hinni annyira nem ő. De végül kicsit elhittem. És maradtam míg ő is befejezte az ebédjét . Beni eleinte Pannáék bandájához tartozott , de lehet még most is hozzájuk tartozik csak néha ki kandikál tőlük. Ezért is jó vele elővigyázatosnak lenni .
