Szívszédült

3. fejezet

„Hogy mondj nemet, ha nem lehet?" (Kimnowak – Egy pillanatra)

Furcsa érzés Zoé számára, hogy amikor legutóbb megtette ezt az utat – két héttel ezelőtt – még nem volt családja, még egyedül volt az egész világban, most pedig... nos, most tizenhárom (kész őrület, Zoé akárhányszor erre gondol, elvigyorodik) rokonnal gazdagabb, és köztük ott van Ricsi is, aki legutóbb, mikor az étterem felé igyekezett, még csak a titokzatos, név nélküli zongorista volt. Fordulhat-e ekkorát az ember élete ilyen rövid idő alatt? Tényleg nem csak álom ez az egész?

Zoé néha tényleg úgy érzi, hogy álmodik, mert az, ami vele történt, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ugyanakkor mégis megtörtént, ott volt, átélte, mondhatja-e, hogy csak álom?

Pedig mennyire félt – a félelem nem is jó szó, a rettegés talán jobb, bár még az is épp csak meglegyinti az igazságot. Benyitni az apja könyvesboltjába, elé állni és mindent elmondani, élete egyik legnehezebb pillanata volt. Olyannyira izgult, hogy most már az egészből szinte semmit sem képes felidézni, csak a zavart és hogy beszélt össze-vissza, tulajdonképpen csoda, hogy Adrián ki tudta belőle hámozni a lényeget.

És valami csoda folytán a férfi hitt neki. Nem kételkedett. Mikor aznap éjszaka Zoé rákérdezett, hogy miért fogadta el fenntartás nélkül a szavait, Adrián azt mondta, hogy azért, mert nemcsak a lány, hanem a saját édesanyját is látja Zoéban. Az az éjszaka... Reggelig beszélgettek Adrián lakásán (a férfi mindenre kíváncsi volt Zoéval kapcsolatban, és persze mesélt magáról is, bár néha pillanatokra csak hitetlenül és csodálkozva nézték egymást) – pedig Zoé eredetileg nem így tervezte, haza akart jönni, esetleg szállodába, de az apja barátnője ragaszkodott hozzá, hogy náluk aludjon, amiből persze alvás aztán nem sok lett. Mármint a részükről, Kamilla Adrián ölében valamivel éjfél után elaludt.

Zoé elmosolyodik, ahogy eszébe jut, hogy amikor pár óra múlva Adrián fel akart állni, hogy kimenjen a mosdóba, Kamilla nyöszörögni kezdett, ezért aztán Adrián inkább nem mozdult, úgy maradt egész éjszaka, míg aztán valamikor reggel hat körül Kamilla fel nem ébredt, és Adrián csak akkor ment ki a vécére (eléggé sietősen). Zoé számára lenyűgöző, hogy két ember ennyire szereti egymást, hogy ennyire összetartoznak – és lenyűgöző az is, hogy nemcsak Adrián, hanem Kamilla is elfogadta őt. És persze az egész család...

Zoénak azon az első napon, amikor mindannyiukkal egyszerre találkozott, nem volt egyszerű dolga... mély víz volt a javából. Furcsa véletlen, hogy pont aznapra időzítette a látogatását, amikor a nagyapja megnősült, és bár ő nem akart zavarni ezen az esküvőn – aggódott, hogy hogyan fogadnák, hogy mit szólnának –, de Adrián szerette volna, ha velük tart, és minthogy a lány annyira boldog és hálás volt, hogy a férfi hitt neki, hogy végül beadta a derekát.

És aztán egészen elképesztő és hihetetlen módon senki sem botránkozott meg a jelenlétén, senki sem kezelte idegenként, sőt, a nagyapja új felesége még arról is meggyőzte, hogy lakjon náluk az ünnepek alatt. Zoé semmiképp sem akart volna az apja egyterű lakásában maradni, biztos benne, hogy ha más nem is, de éjszakánként zavarta volna a jelenléte Kamillát és Adriánt, és ezt mindenképpen el akarta kerülni. Éppen ezért tökéletes megoldás volt, hogy a nagyapjához és a – lényegében – nagymamájához költözzön. Ráadásul így az egész családot jobban megismerhette.

Zoé, mikor felkereste az apját, nem számított rá, hogy ilyen nagy és őrült családba csöppen. Sőt, ha már az esküvő előtt tudja, hogy ilyen sokan vannak (mert Adrián csak annyit mondott, hogy a szűk család lesz jelen, szóval nem kell aggódnia), talán mégis megfutamodik, és inkább egy másik nap tér vissza, de most, utólag már egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Talán könnyebb is volt, hiszen nem kellett mindent mindenkinek egyesével elismételni, mert kérdések aztán voltak bőven – és különös módon Zoénak nem esett annyira nehezére előttük beszélni. Pedig hát akkor még mind idegenek voltak. Talán azért nem volt annyira zavarban, mert érezte, hogy rögtön befogadják, hogy bár ez egészen furcsa és különös, de szeretik, pusztán azért, mert Adrián lánya, szeretik és meg akarják ismerni, hogy aztán azért is szerethessék, aki ő maga.