Szívszédült

11. fejezet

„Ringass még, ringass még! A tegnap messze már, a holnap messze még. Ringass el, ennyi kell, ez most elég." (Presser Gábor – Ringass még)

Zoé olvasással próbálja elterelni a figyelmét. Nehezen választott könyvet, de végül az egyik kedvence mellett döntött, ami mindig képes elterelni a figyelmét, aminek annyira érdekes és magával ragadó a világa, hogy egyszerűen lehetetlen nem belemerülni. Kivéve persze most, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá...

Mióta hazaért, a lány mást se csinál, csak gondolkodik, és igazság szerint most már unja saját magát. Semmi használhatóra nem jutott Ricsivel kapcsolatban, bár legalább annyit eldöntött, hogy ha legközelebb beszél vele, megpróbál józanabb és összeszedettebb lenni, nem pedig elrohanni, amint olyasmi merül fel, amivel nem tud mit kezdeni. De hogy ezenkívül mi és hogy lesz, arról fogalma sincs – hiszen a szíve mélyén nagyon is szeretne Ricsi felesége lenni, nagyon is szeretné, ha együtt nevelnék fel a gyermeküket...

Bár legalább most, hogy Ricsi is tud a babáról, már képes volt annál tovább is gondolkodni, hogy hogyan ossza meg vele hírt. Többek között eldöntötte, hogy ezt a félévet még befejezi, de a baba születése után nem fog visszajönni az egyetemre. Egyébként sem szereti igazán, szóval inkább keres majd egy OKJ-s képzést vagy valamilyen tanfolyamot, még az is lehet, hogy Ivánt kéri meg, hogy tanítsa, akkor nem kellene amiatt izgulnia, hogy idegenekkel kell ismerkednie.

Az egyetemet nem bánja, igazából eleve az édesanyja miatt kezdte el, de tekintve, hogy a helyzet megváltozott, nem hiszi, hogy az anyukája haragudna rá, amiért végül is nem fogja befejezni. Persze így az egész pénzkidobás volt, de ezen már kár bánkódni – igazából Zoé még meg is nyugszik, hogy annak idején úgy döntött, költségtérítésesre jelentkezik. Felvették volna állami finanszírozásra is, de lelkiismeret-furdalása volt, hogy esetleg valaki olyantól venné el a helyet, aki nem teheti meg, hogy fizessen a továbbtanulásért, így inkább költségtérítésesre jelentkezett. Ezt eddig nem sok mindenkivel osztotta meg, igazából csak Fanninak mondta el, aki aztán könnybe lábadt szemmel nézett rá, és közölte, hogy ő még annyira jószívű emberrel nem találkozott, mint Zoé – bár a lány ezt egyáltalán nem értette, számára teljesen logikus, hogy így döntött, hiszen például most mennyire haragudna magára, ha elvette volna valakitől a helyet, mikor ő végül félbehagyja az egészet.

A lány úgy gondolja, hogy a vizsgái után Fanniékhoz költözik majd. Istvánt szeretné megkérni, hogy segítsen a lakása eladásában, hiszen most már felesleges megtartania. Majd ha már nagyobb lesz a kisbaba, vagy úgy érzi, hogy Fanniék terhére van, keres hozzájuk közel egy kis házat.

Aztán persze nőgyógyászt is keresnie kell, nem járhat át minden vizsgálatra, semmi értelme nem lenne. Úgy gondolja, Fanni biztosan segít, illetve arra is szeretné majd megkérni őt, hogy az első vizsgálatra kísérje el – Zoé nagyon fél attól, hogy egyedül menjen, végül is nem fogja ismerni sem az orvost, sem a helyet, úgyhogy előre tudja, hogy elég feszült lesz, Fanni viszont mindig nyugodt, így talán jó hatással lesz rá. Szeretné, ha mihamarabb túlesnének ezen az első vizsgálaton, már csak azért is, hogy tudja, a kicsivel minden rendben van.

Utána persze beszélnie kell majd Adriánnal is – Zoé szeretne dolgozni, ha a baba nagyobb lesz, így jó lenne, ha sikerülne meggyőznie az apját a webáruházas ötletéről. Bár ahhoz, hogy ezt egyáltalán szóba hozza, előbb közölnie kell vele, hogy nagyapa lesz. Zoénak elképzelése sincs, hogy ez a beszélgetés hogyan fog megtörténni. Lejátszott magában néhány lehetséges verziót, de végül mindig oda lyukadt ki, hogy mikor közli, hogy Ricsi az apa, Adrián vérben forgó szemmel elrohan... és ezt Zoé nem szeretné. Talán segítene, ha vinné magával Fannit és Istvánt is. Egy biztos: Ricsi abban a pillanatban nem lehet a közelben.