Szívszédült

12. fejezet

„Sétálj végig az ujjaddal! Fekete, fehér... Játszd el azt, hogy... Játszd el azt, hogy..." (Udvaros Dorottya – Botladozva)

Zoé igen sok olyan pillanatot átélt az utóbbi időben, amikor azt érezte, hogy szeretne eltűnni, de ha csak egyet választhatna, amikor ez a kívánsága valóra is válik, kétségtelenül a most következő pillanatot választaná.

– Oké, most már mindenki itt van, eláruljátok végre, hogy mi ez a nagy családi kupaktanács? – kérdi Krisz kihúzva magát.

Zoé gyomra apró görcsbe rándul. Valóban mindenki itt van, épp az imént futott be Abigél és Iván, zavartan elnézést kérve a késésért, amit persze kaján megjegyzések követtek főleg Kornél részéről, és igazság szerint Abigél pirulása igazolni is látszott ezeket a megjegyzéseket. Most már szinte mindenki leült valahová, Adrián maradt állva magához húzva Kamillát, és a lány fejére támasztva az állát, valamint Ricsi.

Zoé Fannira, majd Adriánra pillant – mindketten mosolyogva biccentenek egy egészen aprót, így a lány végül Ricsire néz. A férfi válaszul ellöki magát a faltól, ahol eddig összefont karral, hanyagul támaszkodott. Ahogy összefonódik a tekintetük, Zoé látja rajta, hogy ő is izgul – és talán aggódik is picit. Ugyan Fanni és Adrián reakciója után egyetértettek abban, hogy valószínűleg a család sem fogja másképp fogadni a híreket, de azért Zoé szerint természetes, hogy izgulnak.

De már nincs visszaút, ennek meg kell történnie, hétfőn eldöntötték, hogy nem fognak a vasárnapi ebédig várni, inkább már kedden színt vallanak – tekintve, hogy mindenki úgy tudja, a tavaszi szünet miatt Zoé most egy hetet itthon tölt, úgyis feltűnő lenne és kérdéseket vetne fel, hogy miért is nem történik mégis így. Azonban mikor hétfőn Ricsi félve megkérdezte a lányt, hogy ugye most már nem Fanniékhoz fog hazamenni, Zoé nevetve felelte, hogy eszében sincs – most, hogy végre együtt vannak, nem akar elszakadni Ricsitől, igazából egyetlen pillanatra sem.

Az elmúlt két napot végig együtt töltötték. Ricsi beteget jelentett a fatelepen, Zoé pedig nem ment be az egyetemre az előadásaira. Zoé számára más volt most Ricsivel lenni, mint bármikor korábban. Jó, hogy már nincs köztük semmilyen titok, jó, hogy szabadon kimutathatja az érzéseit, és hogy már nem kell aggódnia vagy félnie. Ricsin is látszik a felszabadultság, a férfi arca mindig tisztán tükrözi az érzéseit, és ez elbűvöli Zoét. Ahogy az is, hogy bár Ricsi még épp csak megtudta, hogy gyermekük lesz, máris azon gondolkodik, hogy mit hogyan kell átalakítani a nyáron a házán, hogy kényelmesen elférjenek – bár Zoét nem is igazán ez tölti el örömmel, hanem az, hogy Ricsi őszintén örül a babának. Igazából kicsit vicces is (már amellett, hogy kétségtelenül megható), hogy máris mennyire aggódik Zoéért, hogy mennyire gondosan vigyáz rá, hogy mennyire odafigyel mindenre, amire csak vágyik.

A lány úgy érzi, hogy sosem volt annyira boldog, mint most, és egészen beleszédül, ha arra gondol, hogy ez most már egész életében így lesz.

Adrián és Fanni már tudja, hogy minden rendben van közöttük. Fannit Ricsi hívta fel, hogy megnyugtassa, Adrián pedig hétfőn délelőtt telefonált, afelől érdeklődve, hogy Zoé végül „beengedte-e azt a szerencsétlen fickót" – mikor Zoé bevallotta, hogy igen, Adrián hangján érezni lehetett a megkönnyebbülést. Természetesen mindketten tudják, hogy miért is van most itt az egész család.

Nem volt könnyű döntés, hogy mindent egyszerre bevalljanak, ugyanakkor Zoé és Ricsi is úgy gondolta, hogy ez elkerülhetetlen – előbb-utóbb meg kell tenniük, és akkor már inkább előbb, mint utóbb, mert hát jobb az ilyesmin hamar túlesni, akkor legalább már nem kell attól félni, hogy mi lesz. Nem mintha Zoé arra számítana, hogy bármi is történni fog – ő úgy érzi, hogy mindenki örülni fog nekik, még ha először talán meg is döbbennek majd, de hát ezért nem hibáztathat senkit, végül is annak, hogy Ricsi és ő együtt vannak, a többiek szempontjából nincs semmi előzménye – ugyan most együtt jöttek haza, de Kamilla és Adrián is akkor érkezett, amikor ők (eleve így beszélték meg), ezért aztán mindenki úgy hiheti még, hogy Zoé velük jött, nem pedig Ricsivel.