A nevem Emma Austin, a barátaimnak csak Emm. Miket is beszélek....nincsenek is barátaim....
16 éves vagyok és Norvégiában élek s azon belül Osloban. Szép hely, de néha szívesen el tűnnék innen.
Hogy miért nincsenek barátaim? Hát az a történet számomra nem egy kellemes dolog.
Az egész akkor kezdődött mikor 14 éves koromban ide költöztem az apukámmal. Anyukám 2 évvel elötte halt meg egy autó balesetben. Hát azért nem volt könnyű egy ekkora gyereknek mint én voltam feldolgozni hogy az édesanyja már nincs többé.
Apám sikeres vállalkozó, ezért nem is panaszkodhatok hogy rosszul menne a sorom nála. De ebben az is benne van hogy a gyász miatt a munkájába látta már csak a boldogságot. Nem is igazán figyelt rám de ez nem is volt baj. Vagyis hát nem mindig.
A suliban kirekesztetként éltem s élek. Senki se barátkozott velem mert én voltam a "furagyerek". Persze az akkor nagyon nagy sokként ért hogy nem voltak barátaim. De persze bele törődtem. Vagyis bele kellett törődnöm. Senki sem foglalkozott velem s én se velük. De ezt fogozta hogy el kezdtek rám ujjal mutogatni. Ezt követte a durvábnál durvább megjegyzések. Ez után már fizikailag is bántottak. Rugdostak, ütögettek, stb.........
Halika!!!
Hoztam nektek egy új storyt. Remélem tetszeni fog! 😌❤
YOU ARE READING
Depi {M&M}
FanfictionAz óra csendben zajlott. De hát ez mind szép és jó volt addig amig egy cetlit nem csúsztatott a kezem alá. Ez állt benne: Martinus vagyok. Téged hogy hívnak? Martinusra néztem de nem szóltam semmit, csak vissza adtam neki a papírt üresen. - Szóv...
