Depi {M&M}

12. Fizika...és álom világ

Teljesen fel fordult körülöttem minden! Martinus olyan ember lett számomra aki iránt anyám halála után először éreztem kötődést!
Szeretem őt! De nem tudom hogy adhatnám tudtára....
Nem vagyok az a nagy beszélgetős típus.

- Emm?

- Igen? - fordítottam fejem értetlenül a fiú felé.

- Valami baj van? - aggodalmaskodott.

- Nem, nincs semmi! - mondtam nyugodtan. - Ugye itt alhatok?

- Persze! Amikor csak szeretnél!

- Köszönöm! - mondtam majd bele néztem mélyen a fiú szemébe.
Érzi a tekintetemet s mosoly ül ki az arcára.
Értetlenül, de boldogan nézzük egymást.
És igen, most jön a romantikus pillanat. A csók jelenet.
Közeledni kezdtem. Ő is.
Minden lélegzet vétele egyre gyorsabb lett.
Össze ér a szánk.
Nincs csók, csak érintik egymást ajkaink.
Ekkor el foszlik előlem a rózsaszín fátyol.
Gyengéden el toltam magam tőle.

- Most mi a baj? - kérdezte.

- Nem lehetek szerelmes. - mondtam ki egyszerűen s gyengéden.

- És miért nem??? - üti bele kezét a falba.

- Neh! Miattam ne!

- Miért nem? Neked szabad?

- Az más!

- Nem! Rohadtul nem más! Tudod milyen rossz nézni hogy ilyen állapotban vagy?

- Akkor minek nézel?

- Akkor minek jöttél ide???

- Igazad van. - mondtam halkan. - Össze szedem a cuccom s haza megyek!

- Menj!

Össze szedtem a dolgaim s elhúztam.
Persze. Az eső szakad még mindig. Kurva jó, most megint ázhatok el...
Haza sétáltam.
Máshova úgy se tudok menni.
Ajtón be lépve Nataniel ugrik a nyakamba.

- Jaj, Édesem hol voltál?? Annyira meg ilyesztettél! És apádat is!

- Semmi közöd ahhoz hogy hol voltam...

- Jól van már nem kell flegmázni bogaram!

- Bazdmeg milyen tablettákat szedtél be?

- Semmit cica!

- Ahj ne hívj már így! - mondtam miközben a fürdőbe vettem az irányt.
Persze.... Egyből utánnam jött.
Az intim szférámnak lőttek.

- Már megint mit keresel itt?

- Téged. - kezdett el közeledni.

- De én nem akarom! - néztem rá.

- Nem érdekel!!!! - üvöltötte el magát.

Akaratom ellenére meg szabadított ruháimtól. Ha ellenkezni mertem, egy rohadt nagy pofonnal találtam magam szemben.
Megtette.
Megint.
S én csak sírtam. Semmit se tehettem ellene.
Nem ment!
Nem volt hozzá erőm. Annyira fájt minden! Fizikai és lelki fájdalom!

Sziasztok!
Kérdésem lenne! Legyen Martinus szemszögéből is rész?
Válaszokat előre is köszönöm!
Puszi! ❤❤❤🤘🏼