Depi {M&M}

4. Idegesítő.....

– Kicsim ki volt az a helyes srác? – kérdezte apa.
– Senki!!!!!!
– És el is higgyem? – kajla mosolyt lehetett latni az arcán.
– Apa! – próbáltam komoly lenni de nem jött össze.
– De akkor is bele vörösödtél!
– Nem is!
– Tetszik a srác mi?
– Apa!! Nem tetszik!!! – mondtam itt már haláloy komolysággal.
– Jólvan na.

Másnap reggel elmentem suliba.
Szünetben ki mentem az udvarra s le ültem egy padra.
Martinus szaladt felém.
– Szia! Miújság? – mondta.
– Hagyj békén! – mondtam halkan.
Le üllt mellém.
– Nem hallotad? Hagyj békén!
– De hallottam. – mondta mosolyogva.
Be vallom tetszik a kitartása.
Többet nem szóltunk egymáshoz.
A következő óránk matek volt. Nekem kifejezetten jól megy a matek.
Martinus végig azt bámulta hogy milyen tempóval oldon meg az egyenleteket.
– Nem volna kedved korepetálni matekból? – kérdezte mosolyogva. Uh de utálom mikor mosolyog......
Válvonogatással válaszoltam.
– Oké! Akkor szombaton nálad! – mondta fülig érő szájjal. Fuj....hogy lehet valaki ennyire undorítóan boldog?!?!
– De csak akkor ha...!
– Igen? – már megint mosolyog....
– Ha csak el magyarázom az anyagot azt ennyi! Semmi más!!!!
– Oké Emm. – mondta már szinte vigyorogva.
Szünetben ugyanazon a padon ültem mint mindig.
Martinus most nem szaladt hozzám hogy idegesítsen, inkább szemügyre vette a többi lányt. Szerintem már legelsőnek ezt kellett volna tennie.
– Szia! – köszönt valaki.
Meg fordultam s Martinus testvére állt elöttem.
– Helló.
– Marcus vagyok.
– Gondoltam. – mondtam le hangolva.
– Mi bajuk van a többieknek veled? – Marcusra néztem de nem szóltam semmit.
– Nem akarod elmondani? Semmi baj. Nem muszáj csak gondoltam meg kérdezem.
– Igazából én sem tudom. Te legalább nem olyan idegesítően adod elő a dolgokat mint Martinus.
– Ezt hogy érted?
– Boldogan.
– Mert?
– Undorító ahogy folyton csak mosolyogni tud....
– Ő mindig is ilyen volt.
– Én mért nem tudtam soha ugy mosolyogni mint ő?? Vagyis hát tudtam.....de már nem tudok.
– Sajnálom..... – rám mosolyodott majd fel állt s el ment.
Szerencsére a többi óra nyugottan zajlott.
Órák után el indultam haza felé.
– Várj!!!! – kiálltott utánnam valaki.
Hátra fordultam, s Martinus volt. Ki lehetett volna más...
– Haza kisérhetlek? – kérdezte.
– Nem. – válaszoltam egyszerűen.
Nem érdekelte hogy mit mondtam jött utánam. Basszus....olyan mint egy pincsi kutya!
Mikor már a háznál voltam Martinus felé fordultam s egyenes az arcába mondtam: – Kibaszott idegesítő vagy!!!!!!!!!!! – s az ajtó felé vettem az irányt.
– Mondták már. – mondta nevetve, majd el indult.

Ha tetszett vote-olj s kommentelj! 💖😘

By.: MacTinus_Girl