Depi {M&M}

15. Benne bízhatok? /2

Kellemes olvasást! ❤😀
Puszi! ❤😘

- Ő ki volt? - kérdezte Marcus.

- Nataniel. - sóhajtottam.

- Bővebben? - nézett rám kérdően a fiú.

- Pici korunk óta ismerjük egymást. A szüleink régen nagyon jóban voltak. Miután ide költöztünk rá két hónapra Nataniel szülei el utaztak Californiába. De a haza vezető úton valami meg hibásodott a repülőgépben s le zuhant az óceánba.
Nataniel teljesen össze omlott. Apa magához vette, s igy most velünk él. De nagyon meg változott....

- Bántott?

- Lehet. - sütöttem le a szemem.

- És erről Tinus is tud?

- Nem. De kérlek ne mond el neki!

- Miért?

- Nem akarom hogy megint meg sajnáljon vagy ilyesmi....meg hát ki akar ilyen emberrel lenni mint én? Senki!

- Aha.... Ezért bőg miattad...

- Ne már! Komolyan sír?

- Mért talán gáznak tartod?

- Nem!

- Akkor?!

- Nem érek annyit! - nevetem el magam.

- Lehet. De neki igen!

- Mostmár haza kellene menned! Nem soká jön Nataniel.

- Rendben!

- De egy szót se Martinusnak!!!!!

- Oké fel fogtam!

Elment. Egyedül maradtam. Nataniel lép be a szobába.

- Szia cica. Azt hiszem ma.....nagyon kanos vagyok.

- És nekem ehhez mi a közöm?

- Elég sok.. - közeledni kezdett.

- Héj!! Magánszféra??

- Most nem! - nézett a szemembe.

Meg csókolt. El löktem magamtól.
És akkor jött a pofon.
Fájós arcomat simogattam miközbe ő újra közeledni kezdett.
Végig simította testem. Kirázott a hideg.
Újra meg csókolt. Ezúttal nem ellenkeztem. Nem kértem még egy pofont.
Be nyúlt a pólóm alá. Próbáltam el tolni magam tőle de karomat erősen szoritta.

- Ez fáj! - mondtam.

- Akkor ne ellenkezz!!!

Nagy levegőt vettem majd engedtem hogy azt tegye amit akar. Addig a pillanatig.....
Sikítottam, de senki nem hallotta. Üvöltöztem, kiabáltam. Nem érdekelte.
Meg történt.....
************************************

A történtek után napokig nem birtam magamra nézni.
Marcus minden nap át jött és beszélgettünk. Mindent el mondtam neki.

Azt hittem hogy jobb lesz, és ez csak egyszeri alkalom volt Nataniel részéről. De tévedtem....
Meg tette többször is. És ha meg látta a vágásaim még meg is ütött. Erővel....

Az iskolában Nataniel barátai állandóan engem néztek.
Biztos kurvának tartottak.
Napokkal később mindenki tudta. Martinus is. Nem keresett, nem nézett rám, nem hívott. Egyedül Marcus tudta az igazságot. De meg tiltottam neki hogy bárkinek is el mondja. Elég!!!!!!!!!!!!!!
Hol van ilyenkor??? Azt mondta szeret!!!! És segit mindenben! De most hol van?????
Eldöntöttem hogy többet nem megyek be az iskolába. Viszont haza sem igazán akartam menni. Marcuséknál töltöttem a napokat. Csak este mentem haza....
Délután mikor Marcus haza ért vele töltöttem az időt. Ezt Martinus is tudta.... Bár azt hiszem nem érdekelte nagyon...
Őszintén szólva. Nagyon hiányzott nekem. De nem akartam ennek a fájdalomnak ki tenni.