Depi {M&M}

8. Vigyázok rád!

– Bántott valaki? – nézett rám ijedten. 

Én csak a földet kémleltem. De válaszolni nem mertem. Féltem hogy el itél.

– BÁNTOTTAK?????? – kérdezi újra.

Rá néztem, de nem tudtam mit szóljak.

– Nem akarok haza menni... – folyt le patakokba a könnyem.

– Gyere! – nyújtotta kezét.

Segített fel állni, majd szorosan magához húzott majd azt mondta:

– Velem biztonságban vagy!

Elengedett, majd kezeinket össze kulcsolta s el indult. Én csak követtem, anélkül hogy bármit is szóltam volna.
Egy nagy ház elött meg állt.

– Gyere. – mondta.

El indultunk befelé. Martinus hangosan kiáltott:
– Itthon vagyok!
Ekkor egy nő lépett elő egy kislánnyal.

– Szia...sztok. – mondta.

– Tinus! – ugrott a kislány Martinus nyakába.

– Ki ez a csinos lány melletted? – kérdezte a nő.

– Emmának hívják! – mondta helyettem Martinus.

– Emma?? – kiáltott fel a kislány, majd meg ölelt. – Engem is Emmának hívnak.
Csak mosolyogtam. 

– Mivan el vitte a cica a nyelved? – kérdezték.

– Nem... – mondtam kissé szégyenlősen.

– Anya! Itt maradhat éjszakára?

– Hát ha a szülei nem bánják!

– Csak apukám van.... – mondtam le hajtott fejjel.

– Jaj, sajnálom! Nem akartam fel hozni!

– Semmi baj. – mű mosoly. 

– Gyere menjünk fel a szobámba! – mondta Martinus.

Mikor fel értünk az emeletre meg álltunk az egyik ajtó elött. Udvariasan előre engedett. Le ültünk az ágyára s beszélgetni kezdtünk.

– Köszönöm. – mondtam

– Nem kell köszönni.

– De! Hisz én végig bunkó voltam veled, s te most is kedves vagy velem, annak ellenére hogy nagyon csúnyán beszéltem veled.

– Nem baj. Van aki miatt érdemes szenvedni! mondta mosolyogva.

– Csak az nem én vagyok. – mondtam nyugott hangon.

– Ilyet ne is mondj! Igenis fontos személy vagy!

– Nem is!!!

– De is! – mondta majd meg ölelt. 

Véletlen a hasához értem, majd fel sikított mint egy kislány.

– Szóval itt vagy csikis. – mondtam kajlán vigyorral, majd csikizni kezdtem. 

Ő csak feküdt az ágyon és nevetett. Majd hirtelen felém kerekedett s le fogta két kezem. Mindketten szuszogtunk. Mélyen egymás szemébe néztünk. Kezeimet sajogtak, mivel a sebeket fogta le. Fájt de most annyira nem zavart. Hirtelen azon kaptam magam hogy az arca nagyon közel volt az enyémhez. A száját néztem. Észre vette. Közeledni kezdett, majd meg csókolt. Ugyanolyan jól csókol mint  legelőször.
Mondta hogy menjek fürödjek le. Na jó de mit fogok utána fel venni? Hozzám vágta egyik hosszított pólóját hogy azt vegyem fel. Mikor vissza értem egyből végig mért. tekintete sugárzott majd egy ponton meg állt szeme.

– Azok a csúnya sebek. – rázogatta fejét. – Fáj? – kérdezte.

– Már nem annyira. – válaszoltam. 

– Nah én is el megyek s le fürdök. – mondta. 

Míg oda volt a telefonom is többször is csörgött de nem vettem fel. Inkább ki is kapcsoltam. 
Nyílik az ajtó. Fél meztelenül be lép az ajtón. Nem volt ki gyurva, sőt kicsit husis volt de nekem nagyon tetszett a látvány. 
Milyen sima és hibátlan a bőre, mértem alaposan végig. Rám nézett s mosolygott. Késő estig beszélgettünk. Majd szép lassan mind ketten el aludtunk. 

Másnap reggel......

Halika! Remélem tetszett ez a rész is! Ha igen akkor vote-olj!  Köszi! 💕👑