A katedrális titka

6. Marcus - Szerelmi gondok

Az ismerős rideg falak közt haladtam. Már nem rémítenek meg az árnyékok, ahogy régen tették, mikor kicsi voltam. Azóta itt élek mióta az eszemet tudom, de akkor még féltem a helytől. Mára ez megváltozott, minden, amitől kicsinek rettegtem elmúlt.

Tudom, hogy Peter valószínűleg meg fog ölni, ha meglát, de nem zavar. Mindig is jóban voltam vele, ez miatt már csak nem fog megutálni. Annyi évet nem lehet csak úgy elfelejteni, mellesleg a legjobb barátok vagyunk, és mindig számíthatunk egymásra.

Igazán nem akarom őket zavarni a randevújukban, de ezt meg kell tennem. Egyszerűen nem tudok nemet mondani a lánynak. Nem azért, mert Brillare, nem is a Titok miatt, hanem azok miatt a kétségbeesett, elveszett, gyönyörű barnás-zöld ragyogó szemek miatt.

Elvarázsolt, pedig nem is használt mágiát. Abban a pillanatban megbabonázott, mikor remegő tekintettel felnézett rám. Éreztem, hogy megváltozott valami bennem, ilyen lehet az első látásra szerelem.

Túl gyorsan érkeztem meg Carter-ék házához, még szívesen gondolkodtam volna Mel-en, de így nincs időm rá. Megálltam az ajtó előtt, majd vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Hallottam, ahogy Louisa morogva jön az ajtóhoz.

- Marcus? Te meg mit keresel itt? - Hallottam a teljesen jogos kérdést, miután kinyitotta az ajtót. Meglepett volt, amit kicsit sem csodáltam, viszont ő az egyetlen a Szentélyben, akihez ilyen ügyben fordulhatok.

- Szia Louisa! Van rám pár perced? Ígérem, hamar visszaengedlek Peter-hez, de vészhelyzet van. - Mondtam, mire Peter megjelent a háta mögött és kíváncsian nézett rám.

- Persze gyere csak be! - Tessékelt beljebb a lány. Peter elkapta a gallérom, ilyenkor sajnálom, hogy húsz éves létemre, csak akkora vagyok, mint ő.

- Mielőtt bármibe is kezdenétek, tudni akarom mi az a vészhelyzet!

- Egyszerűbb lesz, ha megmutatom Peter, de még nem most! Mindent el fogok magyarázni, higgy bennem. Louisa tudnál adni valami olyan ruhát, amire nincsen szükséged? - Fordultam kérlelő tekintettel felé.

- Azonnal hozom. - Elmosolyodott és el is tűnt a szobájába.

- Néha idegesít, hogy gondolatolvasó, úgy használja a Szív energiáját, ahogy senki a családokon kívül. - Sóhajt fel Peter. - Szóval lány van az ügyben Marcus, hát erre kíváncsi leszek. Remélem, hamarosan megtudom mi a helyzet.

- Holnap mindent megtudtok, ígérem. - Ekkor tért vissza Louisa, majd a kezembe adta a ruháit.

- Remélem, megfelelnek. Add át neki az üdvözletemet. Holnap találkozunk Marcus. - Még nem is mondtam köszönetet, mikor már kinyomott az ajtón. Elmosolyodtam és visszasiettem a lakásomra.

Benyitottam a szobámba. Mel az ágyamon aludt, életemben nem láttam még ilyen szépet. Letettem a ruhákat a kis székre, majd kimentem. Az asztalhoz ültem és éppen mikor nekiláttam volna a teámnak, egy hófehér lány alak lebegett át az ajtómon.

Talpig fehérben volt, tejföl szőke hajjal és éjfekete szemekkel. Azonnal talpra ugrottam, egy szellem. Még életemben nem láttam szellemet, úgy tudtam azok nem mozoghatnak a Szíven kívül. Nem tagadom, megijedtem. A szellem kedvesen elmosolyodott.

- Ne félj, Marcus! Még sosem bántottam senkit sem.

- Miriam? - Az lehetetlen, hogy ez a Titok legyen.

- Jegyezd meg Marcus Lighter. Lehetetlen nem létezik. Hallottam mit mondtál a barátaidnak. Igazad van, már holnap lépni kell. - Lehajtotta a fejét. Valahogy ismerősnek éreztem őt, mégis távolinak. Megint felemelte a fejét. - Segítened kell neki. Láttam milyen helyzet van most idelenn. Sok ember elméjét megfigyeltem. Rettegnek, ennek véget kell vetni. De nélküled nem fogja tudni megtenni.

- Segítek neki. - Azt már nem mondtam ki, hogy bármit megtennék Mel-ért, pedig még nem is ismerem őt, viszont érzem, hogy ez a dolgom. Menthetetlenül beleszerettem az egyik Család tagjába. Ez nagyobb bűn, mint bármi.

- A szerelem nem bűn Marcus. A szerelem a legcsodálatosabb érzés, amit az emberek produkálni tudnak. Sugároztok tőle, csillog a szemetek, a szellemetek egész lesz. Szeretem nézni a szerelmet.

- Valamit nem értek Miriam. Te, hogy tudsz kilépni Mel testéből? - Kérdeztem, bár nem tartottam ezt olyan fontosnak. Inkább az érdekelt, hogy vissza kell-e mennie. Vajon lehet az enyém Mel anélkül, hogy Miriam-et is hozzá kapom. Meg az érdekelt, hogy vajon más is látja-e őt, vagy csak én meg Mel, mert gondolom, ő biztosan látja.

- Persze, hogy ki én vagyok a Titok Marcus, legyen egy kis képzelőerőd. Nem kellene visszamennem, de vissza megyek, és csak akkor megyek el, mikor már nem lesz rám szüksége. Az utolsóra pedig az a válaszom, hogy csak ti ketten. Bár a gondolatolvasó barátnőd megérzett. Nem tudtam, hogy a családokon kívül más is ilyen könnyen kapcsolatba tud lépni a Szívvel.

- Mennyit tudsz a Szívről? - Kérdezem csak, hogy teljen az idő és ne azon gondolkodjak, hogy milyen jó lenne Mel mellett feküdni az ágyamban, simogatni a haját és figyelni, ahogy a karjaimban alszik.

- Többet, mint bárki, akit ismersz Marcus. Mellesleg neki is ugyanilyen fontos vagy. - Láttam, ahogy elmosolyodott, majd belebegett a szobámba és tudtam, hogy visszatér Mel testébe. Abba a gyönyörű és tiszta testbe, ami annak a nőnek a lelkét rejti, akiért bármit megtennék, akár meg is halnék.

------------------------------------------------------
Köszönöm az olvasást, remélem tetszett 😃