A katedrális titka

7. Új otthon

Nagyokat ásítva kelek fel. Nem értem magam, hogy alhattam ekkorát, mikor alig volt dél mikor Miriam-el lemásztunk a föld alá. Bár be kell vallanom tegnap nem aludtam valami sokat, de akkor is furcsa volt, hogy ekkorát aludtam.

~ Csak átállsz a földalatti időszámításra! ~ Szólal meg állandó társam.

- Átállok? - Kérdezem meglepetten.

~ Igen. Ami neked nappal az nekik este. Leonardo úgy tervezte meg a fényforrásokat, hogy elnyeljék a nap fényét, de cserébe nappal teljes sötétség van ide lenn. Gondolom, ezért kellenek a fáklyák is. ~ Magyarázza el a Titok, mire egy megértő "oh" hagyja el az ajkaimat. Miriam kuncogni kezd.

- Nem vicces. - Morgom, de hamar én is kuncogni kezdek. - Na, jó egy kicsit tényleg az.

~ Tessék! Most viszont ideje, hogy felöltözz. Marcus valószínűleg hamarosan visszaér a reggelivel. ~ Ahogy ezt kimondta a gyomrom megmordult és rájöttem, hogy bizony éhes vagyok, mint a farkas. Gyorsan kipattantam a puha, meleg ágyból és a székhez sétáltam, amin ott pihent a ruha, amit a fiú hozott. A ruhák tetején egy kis cetli, rajta elegáns kézírással egy rövid üzenet.

"A mosdót jobbra találod, nyugodtan fürödj le. Nem tudom, hogy a ruháknak jó-e a mérete, de ha nem, akkor majd elmegyünk Louisa-hoz kérni másikat. Remélem jól aludtál. Marcus"

Elmosolyodok a kedves szavak olvasása közben, miután végeztem a levelet a mellkasomhoz szorítom, nem tudom miért viselkedek így. Ez csak egy darab papír. Gyorsan megrázom a fejem, majd a ruhákat felkapva besietek a mosdóba.

Mivel minden tagom el van gémberedve a fürdés mellett döntök. Lélekben elkezdek felkészülni, hogy nyakon leszek öntve hideg vízzel, de legnagyobb meglepetésemre, finom meleg víz folyik a hátamra. Úgy meglep ez a fejlemény, hogy majdnem kiugrok a tus alól, mire fejemben Miriam hangos kacagásba kezd.

~ Komolyan azt hitted, hogy hideg lesz? Minek nézed te a középkor polihisztorait? Mindenre gondoltak! ~ Neveti állandó társam és csodálkozom, hogy képes kimondani bármit is a röhögés közben.

- Mindig a legrosszabbra készülök, te is tudod! - Morgom, majd mit sem törődve válaszával hagyom, hogy a víz ellazítsa a tagjaimat. Úgy tíz perce lehetek a tusolóban, mikor úgy döntök, hogy elég volt a fürdőzésből. Felvettem a puha fehér törülközőt, amire rá volt tűzve a nevem, majd megszárítottam magam.

- Nem is rossz! Majdnem teljesen az én stílusom. - Mosolyodok el, miután alaposan megvizsgálom a ruhákat. Egyszerű fekete farmer, egy elegáns kis piros topp, és fekete bolero. A ruhákat kiegészítve még ott van egy piros masni is, aminek nagyon megörülök. Azonnal felkapkodom a ruhákat és megnézem magam a tükörben.

Egy olyan lány áll előttem, aki mindig is lenni akartam. Valahogy most más a kisugárzásom, mint mondjuk tegnap ilyenkor volt. Felhúzom a fekete bokacsizmám, amiben ide is jöttem, majd a kis masniért nyúlok. Lehet, hogy nem sokan nézték ki belőlem az árvaházban, de szeretem felkötni a hajam. Összefogom barna loboncomat és a táskámból, már a fürdés előtt kihalászott gumival összekötöm, a gumira pedig a masnit kötöm rá.

Végül az utolsó ruhadarabot is elveszem a kis székről, ami egy fekete kapucnis kabátka, de ezt még nem veszem fel. Ráért majd akkor, mikor ki kell lépnem ebből a házból. Miriam is elégedett a kinézetemmel, sőt olyan messzire is elmegy, hogy megdicsérjen, de hamar kijavítja magát, még mielőtt elszállhatnék magamtól.

- Sose hagyod, hogy azt higgyem valami jó bennem, ugye? - Kérdezem tőle fennhangon, mire horkant egyet, majd durcásan megszólal.

~ Még szép, hogy nem! A végén túl sok egód lesz! Én csak megvédelek ettől a veszélytől. ~ Erre nevetni kezdek, közben pedig visszasétálok a szobába.