Miért pont én?

1.rész

*Lucy szemszöge*

Augusztus 31. Eljött az idő. Újra be kell költözni. Szívesebben maradnék itthon, de hát nem lehet. De legalább egy jó dolog van benne, hogy végre újra láthatom a barátnőimet. Nagyon hiányoznak már. Gondolataimból anya hangja zökkentett ki:

-Kislányom, mindent bepakoltál? -kiabált fel.

-Igen anyu!

-Biztos? Az ünneplőcipőd is a bőröndben van? -kérdezett vissza. Közben én már a nappaliban voltam és kerestem a telefontöltőm.

-Hoppá az nincs, de úgy se kell. Amúgy is tornacipőben megyek évnyitóra. - mondtam neki

-Tornacipőben? -kerekedett ki anya szeme.

-Igen. Mi a baj ezzel? Mások is abban szoktak lenni.

-Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy az én lányom vagy-e.- mosolyodott el. Ezután ebédeltünk, majd megérkezett apa. Bepakoltunk a kocsiba és elindultunk Londonba. Egész úton zenét hallgattunk és rengeteget beszélgettünk. 2 és fél óra után megérkeztünk a kollégiumhoz és becuccoltunk a szobába. Tina már ott volt mikor mi megérkeztünk. Egyből egymás nyakába ugrottunk. Flora és Sophie csak később érkezett meg. Anyuék segítettek kipakolni, ezután lekísértem őket és elbúcsúzkodtunk. Visszamenet és láttam, hogy Brianék szobaajtaja nyitva van, ezért amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam. Brianről azt kell tudni, hogy az osztálytársam és tavaly kínosabbnál-kínosabb dolgok történtek köztünk. Először kihúztam karácsonykor ajándékozásnál, aminek az lett a következmény, hogy megölelt. Rá egy hónapra volt egy táncház, ahol felkért táncolni. Majd megkértem, hogy segítsen a matekban. Ezek nem is voltak gáz dolgok, de ami igenis az volt, hogy megtudta, hogy tetszik nekem. Ezután már nem köszönt és bunkó volt velem. A lányokkal még beszélgettünk, hogy kinek hogyan telt a nyara. Sajnos korán le kellett feküdnünk, mert másnap már suli van.

*Ben szemszöge*

10 óra körül ébredtem fel. A tegnapi buli nagyon jól sikerült. Fáradtan mentem le reggelizni. Anya már a konyhában sürgött-forgott, apa pedig az asztalnál ült és éppen újságot olvasott. Ugyanolyan volt, mint minden reggel kivéve, hogy ma be kell már költözni. Még mindig semmi kedvem hozzá.

-Jó reggelt, Kisfiam! - köszönt vidáman anya.

-Jó reggelt! - köszöntem álmosan.

-Látom, jól sikerült a tegnapi buli. -mondta apa.

-Oh, igen! Nagyon jó volt. - válaszoltam, miközben leültem az asztalhoz.

- Hát el kell, hogy szomorítsalak, de mától ennek vége, mert holnap már iskola.

-Jaj, ne is mondd! - ittam bele a kávémba.

- Na, kész a reggeli! Egyetek, aztán Ben pakolj össze, mert 2-kor indulunk! - mondta anya.Erre már nem mondtam semmit, csak unottan neki fogtam az evésnek. Kaja után felmentem a szobámba és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe. Anya feljött segíteni, nehogy valamit itthon hagyjak. Mikor végeztünk bepakoltunk a kocsiba és elindultunk. Mire megérkeztünk a srácok már ott voltak. Elköszöntem anyáéktól, majd becuccoltam a szobába. Paula és Bonnie is a szobában voltak.

-Haver, mi van Jessicaval? - támadott le Edward.

-Milyen Jessica? - kérdeztem értetlenül.

- Hát a csaj a tegnapi buliból. - vágta rá Shawn.

- Ja, hogy ő! Semmi nincs vele. A lényeg,hogy tegnap nagyon jól elvoltunk egymással. - válaszoltam vigyorogva.

-Azt látjuk. - mondta Paula, a szívásnyomra mutatva a nyakamon. Igen egy hatalmas piros folt virított ott. Mi tagadás, jól szórakoztunk tegnap este Jess-szel, de nyugi semmi komoly. Ezután a lányok visszamentek a szobájukba, mi pedig még egy darabig beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni.