Miért pont én?

4. rész

*Lucy szemszöge*

Hétfő reggel fáradtan ébredtem. Utálom ezt a napot. Nem elég, hogy suli van, de ráadásul matek az első órám. Gyűlölöm azt a tantárgyat. Gyorsan elkészültem és siettem órára. Ahogy a terem felé igyekeztem megláttam az alattam lévő emeleten Bent és a barátait. Lenéztem és elgondolkoztam rajta, nem is néz ki olyan rosszul. Annyira elbambultam, hogy már csak Ben mosolyára lettem figyelmes. Zavaromban gyorsan elfordultam és besiettem a terembe. Leültem Avery mellé és reméltem, hogy nem vesz észre semmit rajtam. Átgondoltam az előbb történteket. Hihetetlen, hogy a suli szépfiúja pont RÁM mosolygott. Gondolatmenetemből Avery hangja zökkentett ki.

-Föld hívja Lucy-t! Már vagy 1 perce hozzád beszélek és nem reagálsz semmit. Minden rendben van? - kérdezte engem kémlelve.

- Persze, semmi baj. Mi lenne? - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Ismerlek már. Visszakérdeztél és azt mondtad, hogy semmi, amikor nyilvánvaló, hogy történt valami. - mondta mindentudó tekintettel.

- Lényegtelen.

- Rólad van szó, szóval egyáltalán nem az.

- Az történt... Mire belekezdtem volna bejött a tanár. - Majd szünetben elmesélem. - súgtam oda Averynek.

- Rendben. - válaszolta mosolyogva.

Az óra rohadt unalmasan telt, mint mindig. Egy szót sem érettem az egészből, ezért a gondolataim visszarepültek a reggel történtekhez. Egyszer csak a csengő hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elpakoltam és mivel osztályfőnöki volt a következő óra, nem kellett másik terembe mennünk. Averyvel indultunk ki a folyosóra. Tina meg Nina is csatlakozott hozzánk. - Mesélj! - kérte izgatottan Avery. - Várjunk csak. Mi történt? - kérdezte a másik két lány. - Azt próbálná elmondani, ha hagynátok. - förmedt rájuk Avery. - Bocsi, csak már nagyon érdekel, hogy mi van. - Szóval ma reggel... - kezdtem volna bele a sztoriba amikor Ben jelent meg. Megint engem nézett, mint reggel csak annyi különbséggel, hogy most nem mosolygott. Én gyorsan elfordultam, ami sajnos feltűnt a barátnőimnek is. - Mondd, hogy nincs köze Ben Anderwshoz! - kérlelt Avery. - Sajnos nem tehetem. Ekkor egy mély fiú hangot hallottunk. - Sziasztok lányok! - köszönt vigyorogva az emlegetett. - Nem hiszem el. - motyogtam halkan. - Szia! - köszöntünk egyszerre.

-Na most már ideje lenne mesélned. - mondta Nina. Elmondtam nekik a reggel történteket. Minden a hárman döbbenten bámultak rám a sztori végén. - Ben nem mosolyog rá csak úgy lányokra. - mondta Nina. - Lehet, hogy csak jó fej akart lenni. - gondolkodtam el. - Nyilván és azért köszönt az előbb is. - mondta Tina vigyorogva. - De ahogy látom neked bejön, amit csinál.

-Egyáltalán nem. Örülnék, ha nem piszkálnál ezzel folyton. Nekem egyáltalán nem tetszik! - akadtam ki. Mérgemben beviharoztam a terembe, amúgy is már becsöngettek. Egész órán a köszönése járt a fejemben. Olyan férfias hangja van. Aj Lucy, ne legyél már bolond. Ő egy nőcsábász és amúgy sem vagy elég jó hozzá, hogy pont te kelj neki. Igen éppen magammal vitatkozom. A nap további része gyorsan eltelt. Kikaptuk az angol dolgozatunk, ami 5 lett. Ez volt a napom fénypontja na meg persze az ebéd. Délután tanultam és olvastam egy kicsit. Kopogás hangja zökkentett ki az olvasásból. Mivel senki sem volt rajtam kívül a szobában, az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Döbbenten néztem kedves vendégemre.