Mondd, hogy....! - (BL) (Befejezett)

6.rész

Krisztián :

Reggel, ahogy az apró ablakon igazán kellemetlen szögben süt be a nap, fáradtan, de felkelek. Ásítva körbe kémlelek, majd magam mellé nézek, mert érzem, hogy valaki combon rúg. Elmosolyodok, ahogy szemebsülök, hogy Zénó fekszik mellettem Kilánt szorosan magához ölelve. Tuti kinyír mikor felébred, de megérte hozzám hozni. Az ide uton igazán ellenkezett, még is mikor elhelyeztem a puha ágyon, morrant egyet, majd azonnal betakarta magát. Óvatosan végig simítok puha arcán és világosbarna hajába túrok. Jobban összegömbölyödik és már bánom, hogy az ebédlőasztalon hagytam a telefonom, mert nincs kedvem felkelni. Hirtelen felém fordul és meglepetésemre átkarolja a derekam. Kikerekednek a szemeim és először nem is tudom, mit kezdjek a helyzettel. Gonosz mosoly kúszik az arcomra, ahogy lassan megfogan az agyamban az ötlet. Füléhez hajolva halkan belesuttogok.

- Jó reggelt! Hasadra süt a nap!

- Ssssh! Édesem..... – motyogja csukott szemekkel én meg nem bírva magammal, felnevetek. Ijedten pattan fel és mint egy eszelős, pillant körbe.

- Jó aludtál? Édesem? – vigyorgok rá, mert kurvára jól szórakozok rajta.

- Mi a fasz?! Te nem is.... – hebegi.

- Bizony. Én nem ő vagyok.

- Kilán? – néz rám rémülten, mire mellé mutatok. Megkönnyebbüléstől felsóhajt, majd morcos fejjel kimászik az ágyból rajtam keresztűl.

- És a reggeli csók? – tárom szét a karom. Nem válaszól csak bemutat, majd kimenekül a lakóautóból. Percekig csak várok, majd vállrándítással én is felkelek. A tegnapi rosszidő gyorsan véget ért, így ma tapasztalhatjuk a nyári 40 fokos hőséget. Bekapcsolom a légkondit, majd elkezdek készülődni. Mire végzek, Zénó is visszaér, fürdőgatyában.

- Nocsak? Hova ilyen sietősen? – villantok rá egy megnyerő mosolyt, de ő rám se hederít. Kilánhoz lépve kedvesen ébresztgetni kezdi. Bezzeg velem ilyet nem csinál. Miért ilyen nehéz őt elcsábítani? Semmi sem használ nála. Nem engedi, hogy megismerjem. Agresszív és forrófejű. Kilán ébredezni kezd, de csak annyit tesz, hogy apja nyakába csimpaszkodik, hogy felvegye. A sikeres szótlan kérés után, pedig vállára hajtva fejét, visszaalszik.

- Akkor? Randi a strandon?

- Miből gondolod? – néz rám unottan, én pedig közelebb megyek hozzá, hogy arcunk között alig legyen távolság. Rezzenéstelen tekintettel viseli el a közelségem, de engem nem tud megtéveszteni.

- Hiába állsz ennyire ellen. – suttogom kacér mosollyal az arcomon.

- Ha így folytatod, még ennyire sem leszünk jóban.

- Pedig azt hittem, megnyertelek az este.

- Hálás vagyok. Az egy dolog. De nem olyan ember, aki pusztán, kedves szavakra beadja a derekát.

- Nem csak a formás seggedre fáj a fogam.

- Ezt nem a gyerekemmel a kezemben akarom megvitatni veled! – motyogja idegesen.

- Akkor megyünk együtt a strandra?

- Kapsz 20 percet vagy elindulunk.

- Na, még is jól haladok.

- Gondolj, amit akarsz! – jön neki a vállamnak és kiviharzik. Tényleg nagy fába vágtam a fejszémet.

Szerencsémre, nem hagytak itt. Nem kellet sok mindent összepakolnom, így igen hamar elkészültem. Lezárva mindent, csatlakoztam hozzájuk. Majdnem elröhögtem magam, mikor megláttam Kilánt, kinek az egész feje fehér volt a sok naptejtől. Zénó pedig csak, magyarázta, hogy nem lehet elég óvatos. Rengeteg cuccal a kezünkbe vágtunk neki a beton utnak. A legközelebbi strandot vettük célba. Személy szerint életveszély úton jutottunk le és csak a megérkezés pillanatában láttuk meg, hogy van egy másik lehetőség. Mindketten a homlokunkra csaptunk Zénóval, de már nem volt mit tenni. Lepakoltunk egy árnyékos helyre. Ez a kis strand, mi egy öbölben helyezkedik el, óriás fehér kövekkel van beterítve. Bármilyen jól néz ki, elég nehézkesen megy rajta a közlekedés. Leheverek a törülközőkre, míg Zénó Kilán kezét fogva megy be a vízbe. A kisfiú vidáman felnevet és toporogni kezd a vízben. Elmosolyodom erre a jelenetre. Zénó gyengéd mosollyal az arcán figyeli gyerekét, amint próbálja megszokni a vizet. Lassan araszolnak beljebb, míg a víz Zénó derekáig nem ér. Kilán a karúszók segítségével lebeg fent a vízen és mint egy lelkes kiskutya evickél oda apukájához. Zénó szándékosan, mindig hátrébb megy, hogy heccelje kisfiát, ki morogva igyekszik elkapni őt. Mikor nagy nehezen sikerül nyakába csimpaszkodik és nevetve kezdenek el birkózni. Egyet gondolva, előkapom Zénó fényképezőjét és beállítva mindent fényképezni kezdek. Még hálás lesz nekem. Neki is rajta kell leni a fotókon. Nem is tudom mennyi ideig játszanak, de egyre többen kezdenek lenni. Úgy érzem megsülök, még is meg akarom várni, hogy kiéljék magukat. Végül is ez az ő nyaralásuk. Szeretném, ha Zénó megkedvelne. Hirtelen a nevemet hallom és mielőtt feleszmélnék, nekem ugrik egy teljesen vizes Kilán.