Mondd, hogy....! - (BL) (Befejezett)

7.rész

Krisztián:

Eltelt 5 nap. És ez idő alatt kezdtem úgy érezni, egyre jobban megismertem Zénót. Nem volt ellenszenves, rendben néha kiakadt, mikor csesztettem, de azonkívül minden rendben ment. Több másik strandot is meglátogattunk. Kipróbálta velem a búvárkodást, után órákig csak áradozott és teljesen fel volt pörögve. Rengeteg képet készítettünk, persze, ahogy nálam volt a gép, folyton menekült. Nem sok sikerrel. Az egyik legemlékezetesebb eset az volt, éppen fogócskáztak és én megállítottam Zénót egy pillanat erejéig. Kilán ebből sajna semmit ne vett észre, így teljes erejével neki futott. Ez volt az a pillanat, hogy a lendülettől elesett és az egyetlen kapaszkodó, apja fürdőgatyája volt. Volt ott röhögés, miként Zénó teljes ádámkosztümben feszített a strandon. Annyi fényképet készítettem, egy egész fotóalbumra elegendő lenne. Imádtam, ahogy 25 éves pasi létére vörösbe borul az arca és zavartan rángatja magára vissza a nadrágot. Mikor mellém ért folyton csapkodott, hogy hagyjam már abba a röhögést. Kilán pedig, olyan rosszul érezte magát, hogy folyton apját kérdezgette, ne vegye le ő is a sajátját. Ó, hogy mennyit röhögtem. Aztán egyik nap rávettem őket a hegymászásra. Zénó hallani sem akart róla, de végül beadta a derekát, mert folyton csak mondogattam neki, milyen gyönyörű lesz a kilátás és mennyi fényképet tud majd készíteni.

Azért van, hogy jelenleg a 40 fokos melegben, félmeztelenre vetkőzve mászunk felfelé. Kilán a félénél már teljesen kész volt, így a nyakamba vettem. Zénó folyamatosa a pokolra kíván, amiért kitaláltam ezt az esztelen hülyeséget.

- Mikor érünk már fel? – lihegi, én pedig titkon őt stírölőm. Annyira zseni vagyok! Istenem, de szexi!

- Hallod, amit mondok? – morran rám mérgesen, mire rávillantok egy ravasz vigyort és jó erősen seggére csapok.

- Mi a fa....! – harapja el a mondta végét és tekintete elsötétül.

- Ezt nagyon megbánod!

- Nekem gyerek van a nyakam, még is jobban bírom. Nem aggódok, nagypapi! – öltök rá nyelvet, mire futni kezd felém, én pedig nevetve iramodok neki a lejtőnek. Nem kel sokat menni, mert fáradtan és izzadtan, majd kiköpve a tüdönket, de felérünk a tetejére, ahol összerogyunk.

- Meghalok! Én fel nem kelek többet! – terül el a poros földön, míg leveszem a nyakamból Kilánt.

- Még egyszer! – kiáltja lelkesen.

- Oké, haver. De most te viszel a nyakadba!

- Inkább, nem.. – engedi le kis kezeit és vigyorogva kezd szaladgálni. A kis sunyi dög!

- Na? Milyen? – paskolom meg Zénó meztelen hasát.

- Ha adsz vizet, válaszolók!

- Tessék.

Miután kifújtuk magunkat, visszavettük a pólókat. Nagy sajnálatomra. De felfele jövet lőttem pár képsort a szenvedő fejéről. Kilán és Zénó, végre nyugodtan, körbe kémlelték az egész helyet. Büszkeség tölt el, ahogy a leesett állukat és csodálattól ragyogó szemüket nézem.

- Ez fantasztikus! – kiáltja teli torokból Zénó és egy hatalmasat ordít. Elnevetem magam és én is csatlakozom hozzá. Mindhárman ujjongva ugrálunk és kacagunk és mindenkit vesztesnek nevezünk, akik most itt nem lehetnek velünk.

- Köszönöm! – vigyorog rám Zénó, olyan őszintén, mint még soha. Világosbarna haja homlokához tapad, kivillannak fehér fogai és olyan, mintha újjászületet volna. Itt ez a táj. A hegyek a messzeségben elterülő tenger, ami magával ragad. Gyönyörű ami itt van. Az érzés, hogy feljutottunk, de még is ő az egészben a legcsodálatosabb. Nem is foglalkozok a következményekkel, még ha tudom, vissza is utasíthat. Magamhoz ölelem, mire teljesen lefagy és mogyoróbarna szemei meglepődve néznek rám. Gyengéden rámosolygok és arcára simítok. Valamit nagyon mondani akar, de nem érdekel mér. Lassan közelebb hajolok hozzá, meg nem szakítva a szemkontaktust. Fél, boldog, bizonytalan, vágyik rám és annyi minden mást látok rajta. Szívem hevesen kezd dübörögni, mikor ajkaimat sajátjainak nyomom. Gyomrom görcsbe rándul és élvezettel kezdem el csókolni őt. Nem ellenkezik, de nem csókol vissza. Már ez is elég nekem. Elválva tőle, kissé félek, mi lesz ezek után.

- Nem adod fel, mi? – mosolyodik el, mire megcsóválom a fejem – Jól teszed. – hajol vissza hozzám. A boldogság majd szétvet és úgy érzem soha nem dobogott ilyen gyorsan a szívem. Az érzéki pillanat akkor szakad félbe, mikor a kiskrapek húzogatni kezdi nadrágom szárát.

- Igen? – nézek le rá, mire durcásan felfújja arcát.

- Én is! – nyújtja felénk kezecskéit. Nevetve veszem fel, majd apja nyakába ugrik.

- Hé! És én? – csipkedem meg egy kicsit.

- Még próbaidőn vagy. – ölti rám a nyelvét.

- Nagy szavak egy ilyen kis embertől.

- Nem vagyok kicsi!

- Befejeztétek? Kezdem kínosan érezni magam, pedig csak mi vagyunk.

- Itt az ideje a fényképezésnek! – sietek a gépért – Na álljatok be és mond, hogy bicikli! – élesítem be a képet.

- Így nem lesz jó. – szól közbe Zénó és megfogja a kezem. Gyanakodva nézek rá.

- Máshol akarod?

- Gyere te is! – motyogja zavartan és a földet kezdi el bámulni. Olyan szélesen elvigyorodok, hogy már nekem fáj. Beállok melléjük és szorosan átkarolom Zénót. Előnye is van annak, ha az embernek hosszú karja van. Eltartom magunktól a gépet és annyi fényképet lövök, hogy egy közölük, biztos jó legyen.

Nem tudom leírni mennyire boldog vagyok. Az elején bele sem gondoltam, hogy ez lesz. Hogy majd nekem ő ennyit fog jelenteni. Nehéz szülés volt, sok fájdalmas ütéssel együtt, de megérte. Még sokáig nézelődtünk. Egy idő után, nagy sóhaj kíséretében, rávettük magunkat, hogy visszainduljunk. A lefelé út is fárasztó volt, de viszonylag könnyebb, mint az ide jövet. Mikor már a kocsiban ültünk, Kilán azonnal elaludt, így eljött az a pillanat, amikor beszélnem kell Zénóval. Nem halaszthatom a dolgot és remélem megértő lesz velem.

- Zénó....

- A csókról akarsz beszélni?

- Nem igazán. Másról lenne szó.

- Mi ez a hirtelen komolyság? Azt hittem hírből sem ismered.

- Nagyon vicces vagy. De ezt mindenképpen meg akarom veled beszélni.

- Ez kissé ijesztően hangzik. – pillant rám némi aggódalommal szemében.

- 2 nap.

- Mi van vele? – értetlenkedik.

- 2 nap múlva vissza utazom Magyarországra.

Hali! Kissé rövidke lett, de remélem nem jelent gondot. Nemsokára jön a kövi rész!

Csillagozzatok és komizzatok! <3