Blind Or Lie - ShowKi (Monsta X) BEFEJEZETT

1.fejezet

> Kihyun's POV <

Izgatott léptekkel mentem be az egyetem kapuin.

Az első napom.

Amint megtaláltam az osztályom be is csöngettek. Leültem az egyik hátsó padba majd néztem ahogy szép lassan beszállingóznak a diákok. Amikor beért a tanár is felírta nevét a táblára.

-  Jó reggelt minden újoncnak! Az én nevem Kwon JiYong. Én leszek az osztályfőnökötök. Legyetek szívesek egyesével kijönni a táblához és bemutatkozni,illetve mesélni magatokról. - fejezte be mondandóját majd leült egy fotelbe.
De gondolom azt csak én látom annak.

Mindenki szép sorban kiment majd végül jöttem én...

- Sziasztok. Yoo KiHyun vagyok.- kezdtem el bemutatkozásom.

- A Kihyun az nem fiú név? - kiabált bele egy srác de nem válaszoltam csak megköszörültem a torkom majd folytattam.

- Most vagyok 20,lassan 21. Becenevem nincs. Hobbim az éneklés,zenehallgatás és az edzés.- miután végeztem a beszédemmel megint csak beszólt valaki.

- Az edzés nem túl kemény sport egy magadfajta kislánynak? - megforgattam szemeim majd fejem az asztalra hajtottam.
Ami gondolom ugyancsak nem asztal,csak szerintem.

Hosszú lesz ez az év....

- Hogy akarsz így gimnáziumba menni?! 14 vagy és azt sem tudod mi micsoda! A párna neked takaró,a tàska neked zsák! Tanuld már meg a szavak fogalmát.

-Anya értsd meg hogy tudom a szavak fogalmát! Mutass nekem valamit! Gyerünk adj valamit! - veszekedtem édesanyámmal.

- Tessék. Ez itt mi? - mutatott fel egy banánt.

- Banán. - mondtam egyszerű nyugodtsággal.

- Nem lányom! Ez itt egy alma!  - kivettem a kezéből és megfogtam.

- Tényleg alma. - sóhajtottam. Ha a kezemmel érzékelek valamit akkor egyből megtudom állapítani hogy tévedtem vagy sem. - Te is tudod,hogy ez látás zavar vagy ilyesmi. Az orvosok meg nem tudnak segíteni. - Vagy csak 2 párhuzamos világ között ragadt a látásom...

- Értem. De akkor se öltözz úgy mint egy fiú. Te lány vagy ha annak látod magad ha nem. Bár nem értelek mert más emberek nemét meg tudod mondani. -  vetett rám egy gondterhelt pillantást.

- Rendben. Öltöztess úgy mint egy lányt,de a szemem attól még ugyanez marad...

Gondolataimból ha jól emlékszem Irene nevű osztálytársam ébresztett fel.

- Nem jössz megnézni a szünet alatt a közeli sminkes boltot? - kérdezte mosolyogva.

- Köszi de kihagyom...- mosolyogtam rá.

Egyedül voltam bár nem is várhattam mást. Soha nem voltak barátaim.

Gondoltam odamegyek a srácokhoz hátha velük kijövök.

- Hali. - sétáltam hozzájuk.

- Hopp egy lány ittmaradt. - nézett rám vigyorogva egy kékes hajú srác.

- Direkt maradtam itt. Gond hogy itt vagyok? - kérdeztem udvariasan,hiszen ha zavarok akkor felesleges maradnom.

- Egy hölgy sosem zavar. - karolt belém idióta vigyorral Jungkook.

- Istenem..- undorodva próbáltam kiszabadítani kezem de persze siker nélkül.

- Engedd már el. Tudod hogy jobb lesz ha magad csinálod.- Jött oda hozzánk Shownu. Csak most tűnt fel,hogy eddig teljesen külön volt.

Kook unott fejjel ránézett majd elengedett.

- Köszönöm. - hajoltam meg.

- Ne nagyon hajolgass. - röhögött Jooheon.

- Hülye szoknya.- motyogtam és próbáltam lentebb húzni mert ez direkt ilyen hülyén rövid.

Miután becsengettek a második órára a tanárúr közölte,hogy mivel a mai az első nap mindenki hazamehet.

Természetesen összes osztálytársam mint valami vadállat rohant ki az ajtón,csak én vártam meg ameddig egyedül nem leszek.
Pontosabban csak hittem hogy egyedül mert Shownu is hátul maradt.

- Szia. - mosolygott rám.

- Szia. - kerültem a szemkontaktust a beszédet pedig főleg.
Nem kellene első nap beégnem hogy a látásom furcsa,amit úgy sem értenének meg szóval analfabétának néznének.

- Merre laksz? Megyünk együtt haza? - kérdezősködött.

-Szerintem én pont a másik irányba. - mondtam zavarosan és gyors léptekkel elindultam az ellenkező irányba.
Persze arra van a házam amerre ment de majd késöbb hazamegyek.

Egyedül.