Blind Or Lie - ShowKi (Monsta X) BEFEJEZETT

6.fejezet

> Shownu's POV <

Kihyun összes doboza áthurcolása után leültettem a fotelbe,hogy megbeszéljem vele ezentúl hogyan tovább.

- Mit akarsz mondani? - kérdezte velem szemben ülve.

- Gondoltam elviszlek egy pszichológushoz,hátha ő megállapítja miért vakultál meg hirtelen a semmitől,előjelek nélkül. - osztottam meg ötletem.

- Nem rossz gondolat. De az drága és nekem nincs sok pénzem. - mondta csalódott arccal.

- Fizetem.

- Gyere ide. - mutogatott maga felé,mire felkeltem és odamentem. Szorosan magához ölelt amitől szívem gyorsabban kezdett verni. - Tényleg megtennéd nekem?! - kiáltotta dobhártyát sértően,tökéletesen elrontva a pillanatot.

- Hát persze. - mondtam egy olyan "Most elásnálak" mosolyjal mellé pedig sóhajtottam jó hangosan hogy megérezze gondolataim. Természetesen nem vette a jeleket.

- Köszönöm. - engedett el egy kisfiús vigyorral. - Felhívod most?
Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számot.

- Chae HyungWon. Miben segíthetek? - szólt bele egy mély férfi hang.

- Jó napot! Son Hyunwoo vagyok. Már beszéltünk tegnap a vak barátom miatt. Mikor tudná fogadni?

- Oh igen,emlékszem magára. Eléggé elfoglalt vagyok de egy kliensem lemondta a mai 6 órát,így akkor jöhetne ha megfelel neki. - Kihyun bólintott válaszként.

- Rendben. Köszönöm. Viszlát. - raktam le a telefont mire a mellettem ülő vihogni kezdett.

- Nagyon vicces amikor komolyan beszélsz. Olyan apás. - nevetett - Ezentúl hívhatlak apának? - mondta tele szarkazmussal.

- Esetleg apucinak...- válaszoltam perverz hanglejtéssel.

- Ezt elhitted. - vigyorgott gonoszan - Inkább megyek előtte fürödni mert már ideje lenne. - intett majd elindult de azzal a lendülettel vissza is fordult. - Merre van a fürdő?

- Gyere elvezetlek. - fogtam vissza nevetésem és elkísértem az ajtóig. - De biztos hogy menni fog? Végülis nem látsz semmit sem. - aggodalmaskodtam.

- Megoldom egyedül is. Tudom mire megy ki a játék. Te csak szeretnéd látni ezt a testet. - mutatott végig magán önelégült vigyorral majd rámcsukta az ajtót.

Pár perc múlva hatalmas csapódást hallottam mire nem tagadom eléggé megugrottam.

- Úristen! Jól vagy?! - dörömböltem az ajtón.

- Nincs bajom. Ez csak a tusfürdő vagy valami ilyen volt! - kiáltotta ki a bent lévő fiú.

Aztán nem is kellett sokat várni és újabb hangzavar hallatszott.

- Meg vagy még?! - vertem megint csak a velem szemben lévő falapot.

- Nyugi van ember,még élek! - mondta idegesen - Csak kiszálltam és levertem pár cuccot. De ha mégegyszer hozzáérsz ahhoz az elcseszett ajtóhoz olyat kapsz miután kiérek! - fenyegetett meg.

Ezek után nem tudtam vele társalogni mert elkezdett hajatszárítani. Bár ahhoz is tehetség kellett,hogy megtalálja a konektort,az biztos.

Egyszer csak hirtelen elhalgatott a gépezet és minden eddiginél nagyobb csattanás hallatszott.

- Kihyun! Minden rendben?! - ütöttem öklömmel az ajtót,de nem jött válasz.  - Ne szórakozz! Hallod?! - még mindig teljes csend volt. - KIHYUN! HALLASZ??! - üvöltöttem és már teljes erőmmel vertem az ajtót. Mivel semmi életjelet nem adott magáról szegény pénztárcám halálára berúgtam az ajtót.

Kihyunnie egy törülközővel a dereka körül feküdt a földön eszméletlenül.
Odarohantam hozzá majd fejem a mellkasára hajtva szerencsésen megállapítottam hogy van pulzusa.

Telefonomat előkaptam a zsebemből és tárcsáztam a mentőket.

- Son Hyunwoo vagyok a Dongwai utca 49-ből. A barátomat megrázta az áram és eszméletlen,a légzése is elég gyenge. Kérem jöjjenek minél előbb! - kinyomtam a telefont mert szabályosan sírni kezdtem.

Kihyunt a kezembevettem majd úgy vártam a mentőautót.
3 perc után meg is érkeztek és bepakolták a kocsiba,természetesen én mellette maradtam.
Az orvosok végezték a dolgukat mikor az egyikőjük elszólta magát.

- Már fel kellett volna ébrednie...-mondta viszonylag halkan.

- T-Tessék??- dadogtam.

Nem válaszoltak.

Barátom arcát nézve gondolkoztam.
Eszembe jutott az igaz,hogy nem sok,de annál kedvesebb emlék vele kapcsolatban. Sokkal boldogabb vagyok mióta ő is itt van.
Egy csoda aki beragyogja az életem.
Nem bírnám elviselni ha őt is el kellene veszítenem.

~~~ Írói megjegyzés: Tudom,tudom...ne mondjatok semmit sem. Utáltok tudom. Én is utálom magam,én is sírok. Bennem is van egy kevés (0.1%) emberség...>< ~~~