Blind Or Lie - ShowKi (Monsta X) BEFEJEZETT

2.fejezet

> Kihyun's POV<

Amikor hazaértem a ház üres volt. Szó szerint...ÜRES!
A családomon kívül a berendezés is hiányzott. A szintén üres szobám ajtaján egy cetli volt.

"Kihyun,kislányom. "

Már az eleje rosszul kezdődött,se apám se anyám soha nem nevezett meg nem szerint. Nem használt "kisfiam vagy lányom" megnevezést. Soha.

" Nagyon jól tudjuk,hogy ez rosszul érint és komoly dolog,de nem voltunk képesek a szemedbe nézni. Mi lemondtunk rólad.

Végleg.

Reménytelen vagy.

Javíthatatlan.

Nekünk nem kell egy szellemileg zavaros gyerek.
A házat eladtuk. Holnapra tűnj el innen"

- Szellemileg zavaros az anyátok!- üvöltöttem könnyes szemmel és ököllel belecsaptam a falba.

Fájt de nem foglalkoztam vele. Csak ütöttem ameddig véresre vert kezeim megelégelték és sírva rogytam a földre.

- Fogalmam sincs mit tegyek. - suttogtam magam elé,mint akiből kiszállt a lélek.

Se pénzem,se munkám amivel szerezhetnék.

Ételem sincs.

Az iskolát fizetni kell...tényleg,iskola.
Nem fogom elvégezni. Az iskolának sok pénze van,ellopom majd úgyis kicsapnak ha észreveszik.  Ennyi.

Megvártam az estét majd elgyalogoltam a sulihoz.
Egy darabig csak álltam a fal előtt de elvileg ez itt az ablak. Már nem is érdekel.
Felvettem egy nagy követ majd egy határozott mozdulattal az ablakhoz vágtam azt.

Nagy zajjal tört be az üveg viszont szerencsére senki nem jött. Mivel ez egy kisebb suli nincs riasztó vagy kamera.

Szép nyugodtan besétáltam az igazgatóiba,majd miután megtaláltam a széfet a telefonom segítségével nemes egyszerűséggel feltörtem. A pénzt a táskámba szórtam és már ott sem voltam.
Amikor a suli udvarától nagyjából 10 méterre lehettem egy ismerős alakot láttam meg az utcán épp velem szemben.

- Szia Kihyun. - köszönt rám Shownu de én csak elfordítottam a fejem és mentem tovább.

- Legalább köszönj már! - emelte fel hangját és elkapta a csuklómat ami a fal eset után eléggé fájt.

- Basszus! - szisszentem fel és elkaptam kezem. - Szia...- mondtam unottan.

- Veled meg mi történt? - vette kezébe a csuklómat újra,de ezúttal gyengébben.

- Csak elestem. -  vetettem rá egy kisebb mosolyt és tovább akartam menni de jött velem. - Te? - flegmáztam.
Lehet bunkó vagyok de ebben a helyzetben érthető.

- Megyünk egy gyógyszertárba és lefertőtlenítem a sebed. - mosolygott édesen.

- Hát oké. - nyeltem egy nagyot idegességemben.

Amikor az említett helyre értünk Shownu berángatott magával és vett valami gyógycuccokat. Utána leültünk egy parkban és bekente a kezeim.

- Próbálok óvatos lenni de szólj ha fáj. - mondta aranyosan miközben koncenrálva kötözte a sebem.

- Nem fáj. Profin csinálod. - mosolyogtam ajkaim harapdálása közben. Ugyanis fájt de ha belegondolok folyton bunkó vagyok vele,de ő már az első találkozásunk óta kedves velem.

- Egyébként Kihyun. Ma ismertelek meg de szerintem kedvellek. - mondta ki azt a szót amit hallani sem akartam.

- Nem ez nem lehet! Te fiú vagy, én is! Nem,nem,nem és nem...- beszéltem össze-vissza és csapkodtam a fejem.

- Te is fiú? - nézett rám Shownu. Ekkor esett csak le hogy mit mondtam.

- Ez izé,ez bonyolult. A lényeg hogy fura a látásom és vannak amiket másnak látok mint amik valójában. Anyum aztmondta hogy én lány vagyok de fiúnak látom magam. - Fújtam ki a levegőt és vártam mi lesz.

- Ahaaa?...- mondta furcsán.

- Igaz,mivel eddig nem voltak barátaim akik bebizonyítsák lehet nekem van igazam! - Egy hirtelen hülye gondolattól vezérelve a nadrágomat előrehúzzam hogy bele lehessen nézni. - Lány vagyok vagy fiú? - kérdeztem izgatottan.

- Há-Hát....- dadogott full vörös fejjel.

- Igaz de hülye vagyok! - takartam el az arcom majd felkaptam a táskám és elfutottam.

Egy igazi idióta vagyok. Lehet lett volna egy barátom erre beállítottam magam,mint szatírt.

~~~ Írói megjegyzés: Ha nekem valaki ilyen sokszor mondta volna,hogy "Nem" azt ott megfejeltem volna helyben😂 Fucking_Anonym egyetértesz?😂😂❤ + Ha ilyet mutatna azt megerőszakolnám szerintem...😂 jooheon_girl Te meg az erőszakoló társam vagy,ne tagadd 😂❤❤😎~~~