Blind Or Lie - ShowKi (Monsta X) BEFEJEZETT

7.fejezet

Ez a rész +18-as dolgokat tartalmaz...͡° ͜ʖ ͡°

> Kihyun's POV <

Amikor ébredezni kezdtem kerekesszék hangját és beszélgetést hallottam,valamint iszonyatos kórház szag volt.

Semmi kétség,ez egy kórház.

Próbáltam visszaemlékezni aztán viszonylag gyorsan eszembe is jutott az elképesztő nagy profizmusom aminek következtében megcsapott a 220.

De mintha valahova készülődtem volna...Pszichológus!

Kiugrottam volna az egyébként sem kényelmes ágyból de egy súlyt éreztem a hasamon. Odanyúltam mire a valami vagy inkább valaki felhorkantott. Arcvonásaiban Shownut véltem felfedezni. El sem hiszem,hogy bent maradt velem,biztos van dolga.

Épp haját simogattam amikor megfogta a kezem mire a szívbaj társaságában visszarántottam a kézfejem.

- Álmodom? - kérdezte kómásan.

- Nekem köszönhetően már nem. - nevettem kínosan.

- Annyira féltem,hogy nem kelsz fel soha sem.-  ölelt magához.

- Köszönöm,hogy velem maradtál. De nem kellett volna pszichológushoz mennem?

- Beszéltem vele,aztmondta ha felkeltél mehetsz. Megyek az orvosokhoz hogy kiengedjenek. - adott egy puszit a hajamba majd elment.
Legalább nem láthatta,hogy elpirultam...

Átöltöztem majd kb 10 perc múlva úton is voltunk a dilidokihoz.

Shownu kézenfogva vezetett be majd valaki ajtót nyitott.

- Jó napot. - mondta mély hangján amitől még a hideg is kirázott. Kíváncsi vagyok hogy nézhet ki.

- Jó napot. - köszöntünk egyszerre a mellettem állóval és meghajoltunk.

Bementünk majd leültünk egy fotelbe a pszichológus pedig velem szemben foglalt helyet.

- Szóval Kihyun. Ha jól tudom maga csak úgy a semmiből vak lett.

- Igen. Vagyis úgy volt hogy édesanyám lányként nevelt fel és miután fiú lettem újra volt egy versenyem. Mindenki nevetett rajtam és gúnyolódtak. Aztán annyira nem bírtam,hogy becsuktam a szemeim és azt kívántam bárcsak ne látnám őket...kinyitottam a szemem és így is lett. - sóhajtottam és próbáltam magam nyugtatni. Ebben Hyunwoo is segített kezem simogatásával.

- Nos...értem. Álljon fel és sétáljon pár lépést előre majd vissza. - felálltam mint ahogy mondta és sétáltam egy "kört". - Ahogy gondoltam. - szinte morogta sejtelmesen. Tisztára olyan érzésem van,hogy valami mágusnál vagyok.

- Tessék? - értetlenkedtem.

- Tökéletesen átléptél a dobozon ami oda volt rakva. - közölte Shownu.

-  Ez azt jelenti,hogy valójában nem vak. Tulajdonképpen a tudatalattija lát,csak a tudatát vakította meg a kijelentésével. Ha valami olyan történne ami azt éreztetné a testével,hogy mindenképp vissza kell jöjjön a látása akkor megoldódna a probléma. Valami olyat kell tapasztaljon ami az érzéseire is kihat nagy mértékben.

- Értem. Köszönöm. - mosolyodtam el. - És mi lenne az?

- Mindenkinél más. Magának kell rátalálnia. Remélem segíthettem. - hallottam hangján hogy mosolyog. Ez csak neki vicces..

- Köszönjük. - fogta meg barátom a kezem és szinte vonszolt az autóig.

Hazafelé úton nem beszéltünk. Gondolom ő is a gondolataival volt elfoglalva.