Blind Or Lie - ShowKi (Monsta X) BEFEJEZETT

5.fejezet

> Shownu's POV <

Miután Kihyunt hazavittem,rögtön ágyba is küldtem hiszen úgy sugárzott róla a fáradtság,mint Fukushimából az atom. 

Csak hogy volt egy kis gond. 

Nem tudott átöltözni.

Elég zavarba ejtő volt segíteni,mert hát mégis csak bejött annak ellenére,hogy fiú. Önzőségem pedig megint csak előjött,így szegény Kihyunniem vakságát kihasználva,azt hazudtam nincs meg a póló így várnia kell,persze a ruhadarabot kezemben tartottam,csak tovább akartam csodálni felsőtestét. Ezek után vehettem le a nadrágját is...hát igen,az ekkor keletkezett gondolataimról inkább nem számolnék be.  A sikeres átöltözés után rögtön mentünk is aludni. Kihyun majdnem átölelt,de csalódottságomra: csak MAJDNEM.

( Tipp: Ha még jobban át akarjátok élni az egészet stb. Pontosan MOST kezdjétek el hallgatni G-Dragon-tól az Untitled-et olvasás közben. Nem garantált de várható a sírás :3 <3 )

Reggel,mikor felkeltem a mellettem alvó fiú ártatlan arca fogadott. Haja a lehető legkócosabb volt,szóval óvatosan kisöpörtem rózsaszín tincseit szeméből. 

Valamiért mindig Minhyuk jutott az eszembe akárhányszor hozzáértem.

Minhyuk egy kiskori barátom. Volt.

Leültem a békésen szuszogó fiú mellé és úgy döntöttem mesélek neki. Alszik tehát nem fog rá emlékezni,ha egyáltalán hallja.

- Tudod...Sajnálom,hogy az első naptól kezdve rád vagyok szállva és folyamatosan azt mondogatom neked,hogy Szeretlek. De nem tehetek róla. Újjáéleszted a 20 évvel ezelőtti szerelmet a szívemben...- kezdtem el könnyezni. - Hagyjuk. A végén még felkeltelek. - sóhajtottam majd fel akartam állni de megfogta a kezem,mire kicsit megijedtem. 

Mindent hallott.

- Mondd el. - szuszogta csöndesen,de szemeit nem nyitotta ki.

- Rendben. Ha akarod. - vettem egy mély levegőt majd elkezdtem. - 5 éves voltam,mikor a 4 éves barátommal Minhyukkal játszottam. Persze más érzéseket is tápláltam iránta,de ezt akkoriban még nem tudtam...a lényeg,hogy épp fogócskáztunk mikor egy öltönyös férfi jött hozzánk. Nem tudtuk mit akar,de nagyon féltünk. Aztán közölte,hogy Min elmehet,csak engem akar elvinni. Egy szervkereskedő volt. Én sírni kezdtem és hátrálni,de végül egy falnak csapódtam. Minhyuk elém állt,pedig kisebb volt nálam és gyengébb is... mégis...- mellkasom egyre gyorsabban emelkedett és fel és le - Mégis elém állt és közölte az emberrel,hogy engem innen nem visz sehova. Ekkor a férfi elővett egy fegyvert és...lelőtte. - törtek elő könnyeim és eszembe jutott az egész látvány. - De a lövés hallatára,rendőrök futottak felénk és ezzel megmenekültem. Megmentett. - szipogtam.

- Shownu én sajnálom. Nem kellett volna. - hallottam Kihyun hangján hogy ő is mindjárt sír. Kitapogatta arcomat majd letörölte könnyeim. 

- Ugyan már. - mosolyodtam el és megfogtam viszonylag kicsi kezét. - Ráadásul kicsit utána néztem és kiderült,hogy Minhyuk halála után 1 nappal születtél. 

- Úristen....-ölelt meg,ami felettébb jól esett. - Mostmár értelek. Egyébként nagyon kedves vagy és sajnálom ezt az egészet. - szorított kicsit jobban. 

- Na elég a depiből,mert éhen halunk! - vigyorogtam.

 - Van zabkása? - kérdezte az éhségtől izgatottan.

- Van. - kezdtem el szakadni a nevetéstől.

- Most mi van? - értetlenkedett Kihyunnie.

- Semmi. Semmi,tényleg. - fogtam vissza jókedvem. - Mostmár tudom miért ilyen lányosan szép az alakod. - gúnyolódtam.

- Fhuu te! - emelte fel hangját - Szerencséd,hogy nem látom az arcod,különben olyan pofon lenyomat lenne ott! - hadonászott fenyegetően kezével,de számomra ez inkább cuki volt.

- De édes! Még kislányharcot is tud... - vigyorogtam újra és összekócoltam amúgy sem rendezett haját.

- Jajj de vicces...-durcázott majd egy pofont adott.

- Mi a jó édes - fogtam az ütés helyét - anyukám szerve?! Hogy találtál telibe? - hihetetlenkedtem.

- Ha megfogod a fejem úgy nagyjából betippelem hol lehet az a szép arcod. - nyújtotta ki nyelvét. - De inkább adj kaját. - türelmetlenkedett.

Megreggeliztünk majd miután Kiyhun elmondta melyik hotelban vannak a cuccai elmentünk és kirámoltam azt. Pontosabban hozzám költözött.

- A szüleid mit szólnak majd ehhez? - kérdeztem furcsállva.

- Ők lemondtak rólam. Nincsenek szüleim. - mosolygott,mintha csak természetes lenne.

- Értem. Bocsánat,hogy felhoztam...Szerintem a mai napon nem kellene többet beszélnünk mert kínos témáról,szomorú múltról vagy oltogatásról tudunk csak társalogni. - vakartam meg zavarosan a tarkóm.

~~~Írói megjegyzés: Shownura hallgatva ma nem beszélnek többet,mert most ilyen elretardálódott vagyok. ( mint mindig csak most kicsit jobban).

Egyébként,hogy lehetek ilyen szívtelen?! Kihyun megvakul,Minhyuk meghal...Most komolyan!!!! Nyugodtan el lehet ásni. De akkor nem lesz folytatás...

SOHA *ördögi nevetés* XD ~~~