Blind Or Lie - ShowKi (Monsta X) BEFEJEZETT

4.fejezet

> Kihyun's POV <

Miután Shownutól elrohantam bementem egy szállodába és a lopott pénz egy részét fizetségként használtam fel,hogy maradhassak estére.

Másnap reggel nem mentem suliba,hiszen ha meglátják a sebem egyből számonkérnek. Helyette inkább meglátogattam egy közeli plázát,hogy gyorsan elköltsem a pénzt,mert ha nincs nálam akkor nem bukhatok le.
A ruhaboltban eldöntöttem,hogy ezentúl újra fiú leszek,mint kiskoromban. Nem számít valójában mi vagyok,édesanyám már amúgy sincs itt,szóval nem manipulálhat.

Hosszas válogatás után vettem egy egész szekrényni ruhát. De már ott átöltöztem egy elegánsabb ruhába.
Következő úticélom a fodrász volt,ahol levágattam a hajam és rózsaszínre festettem.

Ezek után megvettem a többi szükséges alap dolgot majd elindultam a sportcsarnokba gyakorolni ugyanis este atlétikai verseny.
Odafelé találkoztam Shownuval aki ugyan megbámult de szerintem nem ismert fel.

A csarnokban edzőm nagyon meglepődött de nem mondott semmit sem új kinézetem miatt. Átöltöztem és 3óra gyakolás után kezdődött is a verseny.
Még csak gyülekeztek az emberek,mi pedig az ellenfeleimmel csak felkészültünk,de ekkor tudatosult bennem valami amit elfelejtettem.

Az emberek kiszámíthatatlanok akik mások felett ítélkeznek alaptalanul.

Nagyon sok rosszalló,undorodó pillantást vetettek felém és sugdolóztak néha-néha felém pillantva.
Irtó idegesítő volt.

Épp én következtem,az óra visszaszámolt,felkészültem.
De ekkor dobhártyát sértő nevetést hallottam,odanéztem és egy csapat tini lány engem kamerázott és vihogva utánoztak.  
Ez már sok volt.

Az emberek undorodó nézése.

Az ítélkezésük.

A létezésük.

Becsuktam a szemem és  azt gondoltam "Bárcsak ne látnék senkit és semmit. Sokkal könnyebb lenne."

Mikor megszólalt a síp kinyitottam a szemem és nekifutottam.

Hatalmas sötétség és esés.

Nem láttam semmit.

Én...
Megvakultam.

Az emberek nevetését hallottam.
Senki nem jött segíteni de magamtól nem bírtam felállni.
2 percig ülhettem ott amikor sírni kezdtem.
Felém haladó gyors lépteket hallottam és egy izmos háton voltam. Valaki a hátán vitt,de mivel nem szólalt meg lövésem sem volt ki a megmentőm.

- Mi történt veled? - hallottam meg Shownu hangját miután elhagytuk az épületet.

- H-Hyunwoo? - kérdeztem hihetetlenkedve és próbáltam megtapogatni az arcát,hogy ellenőrizzem az illetőt.

- Te meg mit csinálsz? - hallottam kellemes nevetését.
Jól esett a fülemnek egy kedves és egyáltalán nem gúnyos,szívből jövő nevetés.

- Csak nem akartam elhinni,hogy te vagy az. Mit kerestél pont itt? Honnan tudtad hogy itt vagyok? Engem kerestél? Miért segítesz? - tettem fel az összes kérdést ami a fejemben volt.

- Ez egyszerre kicsit sok. Elöbb nyugodj meg. Elviszlek magamhoz ha nem gond és ott ellenőrizzük mi a gond a szemeddel. Viszont az érdekelne,hogy lett ilyen a kinézeted?

- Hát...úgy voltam vele mostantól én döntök a külsőm felől. - mosolyodtam el.
Édes ahogy érdeklődik rólam. Eddig nem igazán tapasztaltam hasonló kedvességet.

- Értem. - mondta vidámabb hanglejtéssel - Szerintem akárki akármit mondjon,még mindig szép vagy. De lehet szebb is lettél. - mondta csak úgy mintha ez megszokott lenne.

- Izé...inkább rakj le! - ütöttem a hátát pirosodó arccal.

- Oké. Úgy is itt vagyunk. - hallottam hangján,hogy vigyorog.

Kinyitotta az ajtót majd bevezetett házába.

- Már 10 óra szóval aludni kellene. Biztos fáradt lehetsz te is. - kezemnél fogva elvitt az ágyhoz amibe illetlenül belevetettem magam.

- Kicsit elvesztettem az időérzékem,de igen. Eléggé elfáradtam. Kaphatok valami kényelmesebb ruhát? - fetrengtem álmosan az ágyban.

-Persze. - dobott hozzám egy rám tuti nagy pólót,ezt még vakon is megállapítom.

Elkezdtem volna vetkőzni de ez nem ment.
Miért is menne?!

- Shownu...van egy kis gond...-mosolyogtam kínosan.

- Igen? - ült le mellém az ágyra.

- Nem tudok átöltözni. - mondtam alig hallhatóan.

- Természetesen segítek. - ugyan nem láttam de hangjából leszűrtem,hogy ő is zavarban van.

Kis habozás után megfogta pólóm alját és óvatosan, kínzó lassúsággal vette le.
Aztmondta nem találja a pólót,ezért még kicsit így maradtam félmeztelenül.
Végülis nem Shownu lenne ha minden rendben menne.

Pár perc után rámadta pólóját majd jött a neheze, másnéven a nadrágom.

- Nyugi..n-nem fogom félreérteni. Csak...csak szívességet teszel...- dadogtam.

Nem válaszolt semmit csak megfogta a nadrágom és nagy nehezen leszedte rólam.

Megkönnyebbülésként megint elfeküdtem az ágyon és kifújtam a levegőm.

Már félálomban voltam amikor Shownu befeküdt mellém (végülis nem aludhat a földön....vagy mégis?) mivel hozzá voltam szokva az ölelős párnához átkaroltam a fiút. Ekkor éreztem,hogy nincs rajta póló szóval azonnal le is vettem róla a kezem és megfordultam a másik irányba.
Aztán elkezdtem magamban az elméleteket gyártani mi van ha lány vagyok...miután megelégeltem a saját baromságaim behunytam a szemeim és szinte rögtön el is aludtam.