Search me [Jimin; +18]

8. rész

💎 Jimin 💎

Álmosan csoszogtam le a lépcsőn, ám, amint a nappalihoz értem, majdhogynem sokkot kaptam. Tény, hogy tegnap kissé dühös voltam, amit a kanapé, a tévé, a virágok, a függöny és az üveg dohányzóasztal is bánt. Az ülőgarnitúra feldöntve, a tévé képernyője betörve, a földön mindenhol cserép, föld és virágdarabkák, a függöny letépve a helyéről és a dohányzó asztal is ripityára lett törve. Le sem tagadhatom, hogy tegnap nem voltam a legjobb kedvemben.
Főleg, miután végre felvette a telefont. Abban a két percben el is felejtettem, hogy egyáltalán ideges lettem volna. Majd miután csak úgy rám csapta a készüléket ismét előtörtek az érzéseim. Felidegesített, hogy nem hallgatta meg, amit szerettem volna. Nem tudtam megkérdezni, hogy tudunk-e találkozni, csak most nem a kanosságom csillapítására, hanem egymás megismerésére törekedve. Ám, mégis, míg hallottam a hangját teljesen nyugodt és vidám voltam. Mintha Johee valami nyugtató lenne, amit bevéve akár egy pár percre is, de elfelejtem a rosszat. Elég bizarr érzetet kelt és így elég abszurdnak hangzik, de ez a valóság.
Épp, hogy végeztem a takarítással, összeszedtem a szilánkokat, a kanapét visszatettem a helyére és a függönyt is kicseréltem, mikor egy fütyörésző, boldogságtól majd' kicsattanó Yoongi sétált be, tök lazán az ajtómon.
- Nem hiszed el, olyan csajt szerváltam! - seggelt le az ülőkére, ami az előbb még hátára borítva feküdt a föld és cserép darabok között - Bár, lehet be kell még törni, de jó kis bige. Eskü, ma meg is mutatom neked. Fogadni mernék, hogy a te csajodnál is jobb. Hogy is hívják? Johee? Igen! - magában megbeszélve a dolgokat másodpercnyi időt sem hagyva, hogy felfogjam mit is mondott az imént, jelzésként az egyik díszpárnát hozzám vágva küldött szobámba készülödni.
Felvéve egy egyszerű fekete, szaggatott farmert egy fekete pólóval, amire még rávéve a farmer dzsekimet indultam le a lépcsőn. Majd végső simításnak magamra rángattam a szintén sötét bakancsomat, egy napszemüveget és egy baseball sapkát, ami milyen, ha nem az is fekete?! Végül már spuriztam is a kocsimhoz, ahol már jóbarátom az anyós ülésen ülve várakozott.
- És, hogy is hívják? - ültem be én is és beindítva a motort útnak indultunk.
- Valami Mihyung vagy Miyoung asszem, de az nem is fontos. Olyan nő, hogy még te is meglesed, még így is, hogy a másiké' vagy hű, de oda - mintha legalább 8 kávéval kezdte volna a napját, úgy fel volt pörögve barátom. Ám egy valami nem tudta elkerülni a figyelmem, aminek hangot is adtam.
- Miből veszed, hogy oda vagyok érte? Jó csaj, összejárunk néha dugni és kész. - pillantottam rá egy másodperc erejéig, majd ismét az utat kémleltem.
- Ja azért gondolsz rá folyamatosan - tudatosan vagy épp tudaton kívül, de fején találta a szöget. Tény, hogy elég sokat gondolok rá, de ettől még nem szerettem bele. Hallva szótlanságom Suga ismét neki kezdett.
- Tudod, hogy nem vagyok se hülye, se vak és túlságosan is jól ismerlek ahhoz, hogy ilyen apróságokat el tudj titkolni, Jiminie! - kaján görbülettel az arcán figyelte reakcióm, mi csupán egy biccentés volt. Nagyon jól tudja, hogy utálom a kicsinyítős jelzőjét, amit akkor használ, mikor nagyon is jól tudja, hogy igaza van és ezzel én is tisztában vagyok. Ám ennek ellenére elég gyakran hangoztatja, idegeimen táncolva.
- A törzshelyedre megyünk? - feltéve a világ legegyértelműbb kérdését tereltem inkább a nem kívánatos témát és kanyarodtam a megfelelő utcába. Azonban a csilingelő ajtón belépve, nem várt "meglepetés" fogadott..

💎Johee💎

Yoongi lelépése után teljesen unalmas volt a napom. Alig jött be pár vendég, akik természetesen siettek és mind elvitelre kérték. A kávézó pangott az ürességtől, egészen addig, míg reggeli "udvarlóm" vissza nem tért egyik -gondolom- haverjával. A srác teljesen feketébe öltözve -aminek szín egyvelegét egy farmerdzseki törte meg- torpant meg a küszöbön. Ajkai enyhén elnyíltak egymástól. Nem tudom, hogy a csodálkozás tette vagy valami más van a dolog mögött, de míg Yoongi elindult felém, addig a másik csávó inkább leült a legtávolabbi kis asztalhoz, onnan mustrálva minden egyes lépésünket. Könyökét az asztalra támasztotta, ujjait összekulcsolva és állát azokon támasztotta. Ugyan a napszemüvegtől és a baseball sapka siltjétől sok mindent nem láttam az arcából, ajkai mégis hívogatóak voltak és kísértetiesen hasonlítottak valakiére, mint, ahogy maga a mozgása is. Nem foglalkozva vele inkább az előttem vigyorgó egyedre vetettem pillantásom, aki közben gyorsan elhadarta rendelését.
- Majd megteszed kérlek, hogy kihozod ahhoz az asztalhoz? A számlával együtt, majd természetesen - mutatott a legtávolabb lévő lábakkal ellátott falapra, mire aprót bólintottam. Válaszul csak egy "Köszönöm cica" hagyta el a száját, majd egy kacsintás kíséretében tovább állt.
Nem kapkodtam el a dolgokat, ugyanis minél közelebb kerültem ahhoz, hogy ki vigyem a kávékat, annál feszélyezettebben éreztem magam és rossz előérzetem egyre erősödött.
Nem értve félelmemet és próbálva figyelmen kívül hagyni, tálcámmal együtt indultam egyetlen vendégeink felé, miközben folyamatosan magamon éreztem figyelő tekinteteiket. Ám, amelyik legjobban perzselt az a sapkás férfié volt. Bár Yoongi arca sem volt túl barátságos, mégis inkább értetlenséget láttam szemeiben.
- Egészségetekre! - le téve eléjük a csészéket spuriztam vissza a pult mögé.
A kínos szituáció elől menekülve hívtam fel egyetlen barátomat, aki, mint mindig, most is azonnal felvette.
- Hobi! Mizu? Ráérsz? - kezdtem volna könnyű beszélgetésbe, ám rá kellett jönnöm, hogy barátom sem hülye.
- Unatkozol vagy történt valami? - csapott egyből a közepébe, az én szemeim viszont nagyra nyíltak döbbentségemben.
- Honnan veszed, hogy történt valami? - kérdésem közben pillantásomat a kávét szürcsölő, beszélgető párosra vezettem, akik véletlenül pont engem szuggeráltak.
- Remeg a hangod, mint állat. Na, mi volt? - szinte elképzeltem barátom arcát, ahogy mindentudóan mered a szemembe és nem bírtam tovább..
- Ajjh Hobi olyan kínos. Senki nincs a kávézóban rajtam kívül, csak két csávó. Az egyik reggel próbált felszedni, a másik meg ijesztően méreget. Jessica épp szünetel, szóval nem tudom hol van. Segíts Hoseok! - hangomat halkabbra véve mondtam el neki a tényeket, mire csak pár szót válaszolt:
- Mindjárt ott vagyok - majd letette, ezzel engem újabb 5 perc csendes szenvedésre kényszerítve. Ám, amint meghallottam az ajtó nyitódását jelző jellegzetes csengő hangot, egy pillanatra elfelejtve a vendégeket pattantam fel a pult mögül és neki futásból ugrottam megmentőm nyakába. Nevetve tartotta meg súlyomat, miközben én próbáltam nem meg folytatni.
- Ők azok? - suttogta a nyakamba, mire enyhén bólintottam.
- Szállj le, beszélek velük. - engedett el, mire még jobban kapaszkodtam. Nem akarok sem balhét, sem mást, csak nem szeretném kínosan érezni magam.
- Nem kell Hobi. Csak itt legyél velem, míg ezek elmennek. - tettem le óvatosan a lábaimat, miután rájöttem, hogy nem csak mi tartózkodunk a helyiségben.
Visszaálltam a helyemre, barátomat meg leültettem egy bárszékre és elkezdtem neki a kedvenc Cappuccino-ját csinálni. Egész végig beszélgettünk, nevetgéltünk. Teljesen elterelte a figyelmem, minek hatására feszélyezettségemnek nyoma sem volt. Ám lassacskán előbukkanó jókedvem egy enyhén barátságtalan hang tuszkolta vissza a sötét mederbe, amiben eddig bezárva ékeskedett és ismét a hideg futkosott a hátamon. Nem tudom hova tenni ezeket a reakciókat akárhányszor meglátom a fekete sapkába bújtatott személyt.
- Itt a számla, szeretnék fizetni! - kissé ingerültnek tűnt, így nem tétlenkedve remegő kezekkel ütöttem a kasszába az árakat, mikor is egy kissebb üzeneten ragadt meg a szemem a blokk alján.
" Látom, nagyon élvezed a munkanélküliséget.. otthon.. az ágyadban.. Ha már itt tartunk, nem szép dolog megcsalni a barátodat Johee! Vagy hívjalak inkább Miyoungnak? Azt hiszem, már te magad sem tudod, ki akarsz lenni..."
Elolvasva a kis szöveget kikerekedett, tágra nyílt szemekkel néztem az előttem álló, titokzatos napszemüvegesre, majd nagyot nyelve ejtettem ki ajkaim közül nevét:
- Jimin? ...

Annyeong! Itt az új rész... remélem ez is tetszeni fog. 😅
Nagyon köszönöm hogy olvassátok a könyvemet. Szinte hihetetlen de máris elértük az 1k-t!

Nagyon szépen köszönöm és remélem nem fogok csalodást okozni...😊💋👋