Search me [Jimin; +18]

15. rész

- JeongGuk? - néztem nagy szemekkel az illetőre, aki flegmán az ajtónak dőlve vigyorog rám.
- Szevasz Hugi! - becenevemet kissé gúnyosan, de mégis letörölhetetlen vigyorral ejtette ki. Szinte már meg sem lepődöm rajta. Régen sem mondta szeretetteljesebben ezt a szót. Folyamatosan utáltuk egymást, viszont én soha nem tudtam, hogy miért. Egy idő után viszont már nem is érdekelt, csak berögződött, hogy a bátyámat szivatni kell. Egyedül akkor néztünk ki rendes testvérekként, mikor táncoltunk. Akkor egyikünk sem gondolt az egymás iránt érzett ellenszenvre, csakis a koreográfiára, és a zenére és ilyenkor mindig teljes volt az összhang. Bevallom néha hiányzik, hogy vele táncoljak, viszont az nem, amit egymással tettünk nap mint nap.
Nagy döbbenetemre mégis itt állt az ajtóban várva, hogy felébredek a kezdeti sokkból és beengedjem vagy épp küldjem el melegebb éghajlatra.
- Miért pont téged hívott? - állok arrébb az ajtóból, hogy tesókám be tudjon jönni, majd visszamegyek a nappaliba Jessicahoz.
- Tudja a franc! Úgy volt, hogy el se jövök - hallottam hangját az emeletről, ám válaszra sem méltatva helyeztem magam kényelembe.
- Az a Hoseok a palid? - lépett be végül Kook is, lehuppanva mellém a kanapéra, amit Jessi nyálcsorgatva nézett végig.
- Nem! - ráztam a fejem, majd gúnyosan elmosolyodva folytattam - Fogadott bátyám!
- Mi az, hogy fogadott bátyád? - háborodott fel testvérem, mire nevetnem kellett.
- Az, hogy még eleinte idegenként is jobban szeretett, mint te valaha - majd felkelve mellőle indultam inkább a konyhába, remélve, hogy nyugodtan meg tudok inni egy pohár vizet, ám ezen reményem is szertefoszlani látszott, amint Jessica olvadozva jött utánam.
- A tesód egy isten! - nyálát csorgatva folyt el a széken, belőlem egy ellenszenves horkantást kiváltva.
- Jessica most nincs kedvem sem kerítőnőt játszani, sem a nyáladzásod hallgatni. Ha tetszik, menj és beszéljetek! De előre szólok, csak dugni kellesz neki! Mert soha nem állapodott meg egy csajnál sem és nálad sem fog! - konkrétan leüvöltöttem barátnőm fejét, mire ő meglepődve és kissé elszontyolodva nézett rám, könnyesedő tekintettel. Ilyedten léptem hozzá és karoltam át vállát, ezzel ölelésre hívva. Nem tudom miért kiabáltam és mik ezek a hangulat ingadozások, de meg kéne próbálnom nem azokon kitölteni, akiket szeretek. Ezt barátnőm sem érdemelte meg. Akár ez az igazság a tesómról, akár nem, akkor sem így kellett volna közölnöm..
- Bocsánat! Ezt nem így akartam - próbáltam nyugtatgatni a karjaimban síró lányt, aki immáron mancsaival körül fogva viszonozta ölelésem.
- Van elég gondod. Nem akarom még ezt is a nyakadba varrni! - elhúzódva tőlem, kissé szomorkás mosolyt erőltetve magára kelt fel a székről, ezzel engem is felegyenesedésre késztetve.
- De miért utálod ennyire, hogy még csak azt sem említetted soha, hogy van? - kérdésével betalált, hiszen én sem tudtam a választ.
- Talán őt kérdezd, hogy miért nem bír elviselni. - én nem utálom, hiszen mégiscsak a testvérem, de mindig is éreztem, hogy nem kevés ellenszenve van irányomban, így muszáj voltam én is basztatni őt. Nem tűnhettem törékenynek előtte.
- Ajjh Johee túl makacs vagy! - ölelt át, amit viszonozva bújtam az apró lányhoz, aki akár a nővérem is lehetne.
- De még mennyire! - jön be beszélgetésünk témája, majd a hűtőben kezd kutakodni - Kaja? Semmi kaja nincs? Hogy is lenne, ha még csak főzni sem tudsz. - nem is ő lenne, ha nem kötne bele mindenbe. Egyszerűen már magamra sem veszem.
- Nem nagyon emlékszem, hogy osztottunk volna lapot - lököm már számára megszokott, flegma stílusban, miközben Jessicat lehámozom magamról és kettesben hagyom őket a konyhában. Ha annyira tetszik neki Jungkook, hát hajrá, de ő soha nem fog megváltozni, arra pedig már most készülök, hogy mikor kell össze kaparni barátnőmet a földről.

💎 Jungkook 💎

Hogy miért jöttem Koreából Los Angelesbe? Nos... Amint meghallottam, hogy a húgom terhes, először úgy voltam, eljövök és megölöm azt, aki megdugta, majd mikor hallottam annak a Hoseoknak a hangján, hogy tényleg aggódik, nem mondhattam nemet. Ennyivel tartozom a húgomnak, ha már egész életében csesztettem. És, hogy miért voltam vele olyan? Ennek legfőbb okát még maga Johee sem tudja, de egyszer majdcsak rájön. Talán... Néha tényleg túl lőttem a célon ezzel az utálkozással, hiszen csak védenem kellett volna őt és szeretni, erre pont az ellenkezőjét tettem. Bántottam, természetesen nem testileg, hiszen annyi tartás azért szorult belém, de olyan ellenszenvet éreztem iránta, hogy egyszerűen nem tudtam kedvesebb lenni. Sokmindennel kapcsolatban hibáztattam, amikről ő persze nem tud és nem tehet, mégis miatta van. És emiatt van ez az egész "utálom a tesómat" dolog. Miatta ment el... Mégis ő sokkalta jobban hasonlít rá! Én mégis jobban tiszteltem.. Én szerettem az apánkat...
Valamiért mégis úgy döntöttem, hogy most segítek neki. Nem tudom, hogy ezt a hirtelen feléledt védelmezési vágyat minek tekintsem be, de mikor hívtak, hezitálás nélkül futott át az agyamon, hogy kicsinálom azt, aki tönkretette az életét. Így hát megtettem.. Egy hetet vagy kettőt fél lábon is kibírok és esetleg még jobb kapcsolatba is kerülhetünk. Legalább is ezt gondoltam, egészen addig, míg meg nem láttam az ajtóban. Onnantól kezdve két dolog járt az eszemben. Az első, hogy a barátnőjét nagyon meg fogom dugni, a második pedig, hogy ha ezt megteszem, búcsút inthetek a normális bátyó-hugi kapcsolatnak. Nem mintha azért jöttem volna, hogy ezt helyrehozzam, de ideje lenne már a lassan 20 éve tartó utálatot egy kis családias beszélő viszonnyá alakítani.
Már meg sem lepődtem stílusán. Látszott rajta, hogy legszívesebben rácsapta volna az orromra az ajtót, valamiért mégsem tette.
Először azt hittem, az a Hoseok a pasija aki felcsinálta és itthagyta, de azért lehívott engem vigyázni rá, nehogy eret vágjon meg ilyenek. Sokminden vett részt az agyamban rendezett futóversenyen, mégsem nyert senki. Ugyanis arra az egyre nem gondoltam, amit a képembe vágott. "Fogadott bátty" egy pillanatra még rosszul is estek a szavai, ám nem is én lennék, ha sokáig tudnék foglalkozni vele. Valahogy mindigis leszartam az érzéseimet, így általában már nem is voltak. Néha boldog voltam, néha dühös és ennyi. Ez a maximum, amit ki tudok sajtolni magamból.
Mikor hugicám kiment a konyhába és barátnőcskéje pedig utána, nem bírtam nem megkukkolni azokat a formás lábakat és kerek segget, amit az utóbb említett rázogatott járás közben. Akaratlanul is meghallottam az első mondatot, ami igazából engem fényezett és kétség sem fér hozzá, hogy ezt nem Johee mondta. Ilyenkor szoktam általában biztossá válni a dolgomban és az ilyen csajok szoktak még aznap este az ágyamban kikötni. Valamiért azt éreztem, hogy ez most sem lesz másképp, így miután a hugicámat kikergettem a helyiségből és ketten maradtunk, ha jól hallottam Jessicaval, még mindig kaja keresés közben kezdtem a szokásos rutinomat.
- Tehát egy isten vagyok! - dőlök neki a konyhapultnak flegmán, mire a csajszi rám kapja döbbent tekintetét.
- Én nem...  - kezdett volna szabadkozni, ám ellökve magam a pulttól és elé sétálva folytottam bele a szót. Így szemtől szemben állva vele alacsonyabbnak tűnt mint gondoltam, de ez csak meg aranyosabbá teszi. Lassan lehajolva suttogom fülébe szavaim, néha "véletlenül" hozzá érintve ajkaim cimpájához:
- És még csak nem is láttál mindent - csókot adva a füle mögötti területre húztam magamhoz közel derekánál fogva, mire alig hallható sikkanást engedett ki.
- De ha gondolod megmutathatom! - nyakát hintettem be csókokkal, miközben ő jólesően döntötte oldalra a fejét. Tehát beadta a derekát.
- Johee nem fogja értékelni. - ejtette ki ajkai közt ezt a négy szót, melyek egy pillanatra engem is elgondolkodtattak. Ám az eszem fölött jelenleg a farkam győzött, így elhúzódva tőle néztem a szemébe, amelyben semmi jelét nem láttam visszakozásnak. Elvigyorodva fogtam meg két ujjammal állkapcsát, nehogy el merje fordítani a fejét, majd közel hajolva hozzá, szemébe nézve válaszoltam.
- Most ne érdekeljen Johee! Én foglak most szórakoztatni nem ő! - utolsó szavaimat szinte már ajkaira suttogtam, majd végül lecsaptam a puha párnákra. Érzem, ez az estém is sikeresen zárul..

Ahooooooy!
Visszatértem a következő résszel, mint látjátok!  😎😅
Soooo..  Nem húzom tovább a szót, elnézést kérek a helyesírási hibákért, ha esetleg vannak, kommenteket voteokat szívesen fogadok és jó olvasást!  🤗💕💕💕💕💕