Search me [Jimin; +18]

19. rész

💎 Jimin 💎

Lesokkoltan álltam ugyan ott, ahol pár perce Yoongi hagyott. "...menjél dolgozni, mert nekem el kell mennem rendbe tenni az életedet" "...helyrehozom amit te el csesztél, hogy végre normális életet tudj élni" "...nem félhetsz örökké" viszhangzottak szavai a fejemben, majd amint fel is fogtam mint mondott, rögvest futottam az emeletre, hogy felkapva egy elviselhető göncöt és rendbe szedve a hajam induljak haverom után. Illetve indultam volna, ha nem tette volna el a kocsim kulcsát valahova. Joggal gondolhatják az emberek, hogy milliomosként miért nincs legalább nyolc kocsi a garázsban és ilyen helyzetekben sokkal könnyebb lenne, de hiába tehettem meg sokmindent és hiába vehettem volna naponta egy kocsit, én teljesen elégedett voltam ezzel az eggyel, így nem kellett több feleslegesen.
Yoongi anyukáját szidva és morogva kezdtem keresni azt az egy slusszkulcsot, majd amint jópár perc elteltével sem találtam, már azon voltam, hogy taxit hívok, mikor lekapva a kabátom a fogasról megláttam alatta. Nem tétovázva kaptam le és szaladtam a garázsba, hogy be ülve a sportkocsiba süvíthessek Johee háza felé, hevesen dobogó szívvel. Vajon még mindig olyan gyönyörű? Olyan formás? Vajon jól megvan nélkülem is? Remélem egészségesek ő is, meg a baba is.
Féltem. Nagyon is féltem, hogy mit fog reagálni amikor meglát ő vagy akár a pasija. Azt sem tudtam mit fogok mondani nekik.
" Bocs, hogy gyökér voltam, de mostmár akarok apa lenni... " vagy "Sajnálom és Szeretlek és mostmár elfogadom a gyereket is.. ".
- Aissh! - ütöttem idegesen a kormányba, majd mielőtt tovább agyalhattam volna, nagyobb gázt adva hajtottam be az ismerős utcába, egyre zsugorodó gyomorral.
Az ajtóban álltam, kezemet a falap felé emeltem, ám még mindig nem mertem kopogni. Féltem, hogy mi lesz a következő és egyáltalán nem éreztem magam erre felkészültnek, de szerettem Joheet és ha most nem teszek semmit, akkor már végképp késő lesz. Már ha most még nem az...
Így nagy levegőt véve kopogtam hármat, majd vártam, hogy az ajtó kitáruljon előttem. Bár azon sem csodálkoztam volna, ha nem nyílt volna ki egy ekkora köcsög előtt. Meglepetésemre azonban a kilincs megmozdult és a résnyire nyílt falap mögül a múltkori csávó kukkantott ki. Keserű ízt éreztem a számban és legszívesebben viszlátot mondtam volna megfordulva tengelyem körül, elhagyva ezt a helyet, de már nem volt visszaút.
- Te ki vagy? - kérdezte a túloldalt álló elég furcsán méregetve.
- Neked is Szia. Park Jimin vagyok. Johee itthon van? - amint kiejtettem a nevem, a csávó szeme elsötétült és szinte kiszakítva az ajtót a helyéről, ugrott ki rajta és jobb öklét az arcommal párosította. Meglepetésemben még csak arra sem volt időm, hogy fájjon az ütése ugyanis egyből adta a következőt.
- Jungkook - hallottam valahonnan egy kiáltást, ám én hiába akartam törődni a hang tulajdonosával, amint oda fordítottam volna a fejem, egy erős gyomrost is kaptam, így előre görnyedve térdeltem a földre, fájdalmasan nyögve is egyet közben. Köhögve szorítottam hasamra kezeimet, hátha azzal enyhíthetem a fájdalmat és sikerül megtartanom a gyomrom tartalmát is. Nem mondom erős ez a pali...
- Engedj el Tae meg ölöm! - hallottam meg a csávó hangját, aki ezek szerint Jungkook névre hallgatott volna, ha nem engem akart volna püfölni. Nehézkesen felnézve láttam, ahogy a másik hímnemű - gondolom Tae - próbálta lefogni Jungkookot, aki viszont szabadulni akart.
- Dehogy ölöd Jungkook légy már észnél - pofozta fel az idegtől alig látó barátját a nyugodtabbik.

💎Jungkook 💎

Egyszerűen nem bírtam magammal. Nem bírtam nézni, ahogy elviszik a húgomat és nem bírtam nézni, ahogy ez a mocsok is megjelenik.
Már legutóbb is felkeltette az érdeklődésem, mikor olyan érdekesen méregetett, ám most, hogy tudom ki ez, minden értelmet nyert. Amint bemutatkozott, szinte egyszerre pattant el az összes idegszálam és gondolkodás nélkül cselekedtem.
Akkor tértem újra magamhoz, mikor Taehyung hatalmas tenyere csattant az arcomon és láttam magam előtt kissé ilyedt, mégis határozott arcát, majd az előttem földön térdelő és gyomrát szorongató alakra mutatott.
- Nézd már meg mit csináltál szerencsétlennel! Pedig csupán annyit kérdezett, hogy itthon van-e a húgod! - védte be, de azt nem tudhatta, hogy mindennek az okozója, az a srác volt.
- Megérdemelte azok után amiket csinált. Egy kibaszott féreg! Elhitette vele, hogy szereti és magába bolondította Joheet. Teherbe ejtette, majd otthagyta - kezdte ellepni újra a vörös köd az agyam. Habár én sem értettem miért reagáltam ilyen agresszívan, mégis iszonyatosan dühös voltam Park Jiminre.