Piano

Negyedik ütem

-Szép!-hallottuk az ismeretlen egyéntől e kijelentést, miközben közelebb sétált hozzánk.

-Oh, Yoongi! Te már végeztél is?-kérdezte Haneul. Ezek szerint akkor csak számomra ismeretlen.

-Igen, nem nagyon volt mit elintéznem, mivel tegnap már teljesen szabaddá tettem a mai napomat.-válaszolt nővéremnek kifejezéstelen arccal.-Szia! Az én nevem Min Yoongi. Téged hogy hívnak?-kapta rám csodaszép, barna tekintetét és nyújtotta felém kezét.

-A..Az én nevem Park MinJi.-válaszoltam neki miközben megráztam a kezét még egy kicsit a sokk hatása alatt állva. Évek óta nem játszottam senki előtt, erre véletlenül betoppan Ő, aki valószínűleg egy elismert, híres zenész.-Haneul kishúga.-fejeztem be mondandómat már kicsit összeszedettebben.

-Jiji, Ő itt Yoongi. Egy évvel felettem járt az egyetemen. Nagyon sokat bandáztunk együtt és mai napig jól kijövünk.-árult el nekem több mindent nővérem a bizonyos Min Yoongi kilétéről.-Ő itt Korea egyik legelismertebb zongoristája, illetve dalszerzője.-így jönne be a lottó ötösöm.-Rapperként is ismerheted Agust D néven.-egyre ismerősebb nekem ez a fazon..... és igen, beugrott.... a verhetetlen zongorista, akinek akad pár riválisa. A rapper, aki elég híres idoloknak segített már be a visszatérésében.

-Örülök, hogy megismerhetlek.-nyögtam ki ennyit zavaromban, mert már kezdett eléggé zavarni az állandó tekintete, ami rajtam állapodott meg.

-Nekem most egy emelettel feljebb kell mennem a szekrényekhez a helyükre rakni ezeket a kottákat. Addig remélem nem tesztek kárt semmiben, senkiben és egymásban sem.-közölte a tényt nővérem, miszerint kettesben hagy ezzel a csodával itt előttem.

-Mi? Ugyan már! Legalábbis Minjiből nem nézném ki.- pillantott rám Yoongi a szeme sarkából miközben mosolyogva mondta el ezt Haneulnak. Az a cuki mosoly, teljesen olyan mint egy kis cica.

-Ne legyél te ebben ilyen biztos! Még semmit nem tudsz róla. Ráadásul én vagyok a nővére. Ebből mire következtetsz?- kérdezte meg egy kacér mosollyal karöltve, amit egy kacsintással megspékelt.-Na de mentem. Ezek nem fognak maguktól visszamászni a helyükre.-vette kezébe a kottákat és egy utolsó kacsintás után, amit nekem szánt, megfordult tengelye körül és kisétált a teremből.

○~●~□~■~○~●~□~■~○~●~□~■~○~●~□~■

Sziasztok! Hogy tetszik a story? Még eddig nem nagyon kaptam visszajelzést és, ha nem érdeklődik iránta senki, akkor úgy gondolom, hogy felesleges folytatni. 😔 Szóval, ha tetszik és kíváncsiak vagytok a további történésekre, kérlek valamilyen formában jelezzétek! 😃
Pusz; Aurora_08 ❤