Piano

Harmadik ütem

Hugicáám ❤
Sikeresen túléltem a mai napot.😥 Már csak a meccset kell megnyernünk. Te merre vagy?

Azt tudni lehet rólam, hogy kiskorom óta rajongok a kosárlabdáért, ezért még általánosban beírattak a szüleim a kérésemre. Sok dolgot kipróbáltam még emellett: atlétika, műkorcsolya, aerobik még külön edzőterembe is jártam, de a kosárlabda nőtt a szívemhez a legjobban. Már számtalan kupát nyert a csapatunk és ezt nem a mai nap fogjuk abbahagyni. Apával még mai napig is szoktunk együtt meccseket nézni a TV-ben.

                                                                Nővérkém 💖
Ezt örömmel "hallom". A kupa úgyis a tiétek lesz, ne aggódj! Ahogy a csapatot ismerem, könnyűszerrel learatjátok a babérokat.😉 A nagy színházban vagyunk, az előadó teremben.

Hugicáám ❤
Hogy-hogy ott vagytok?

                                                               Nővérkém 💖
Úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk egymásnak, hogy mit tudunk és felajánlottam, hogy jöjjünk ide. Gyere te is! Majd megyünk innen a meccsre. A cuccod nálad van, nem?

Hugicáám ❤
De igen, nálam van. Rendben, megyek!

A telefonomat a zsebembe csúsztatva indultam el a színház felé, ahová kevesebb mint 10 perc alatt odaértem.
Belépve a terembe nagy meglepetésemre csak a nővéremet pillantottam meg, aki éppen kottákat rendezgetett.

-Szia! Hát te? Hogy-hogy egyedül?-kérdeztem rá meglepettségem okára.

-Oh,szia! Mivel délután 1 óta együtt ökörködünk, szünetet tartunk, hogy mindenki el intézhessen néhány dolgot. A csapatunk többsége telefonál vagy mosdóban van, a többiek meg elmentek kávézni.- válaszolt miközben a színpadra sétáltam mellé, kicsit félénken.-Régen voltál már színpadon, zongora mellett, ugye?-kérdezte lágyan, mosolyogva. Én csak bólintottam egyet és lehuppantam a fekete zongorához tartozó, ugyanilyen színű székre.

Kiskoromban a sportok mellett a zenében is kipróbáltam magam, hiszen a nővérem már akkor tudta, hogy ő ezzel fog foglalkozni és rávett engem is arra, hogy belekóstoljak ebbe a világba is. 3 év van köztünk. Amikor közösen elhatároztuk, hogy részt szeretnénk venni egy versenyen és elmondtuk a tanárunknak, nem volt ellene a dolognak és elkezdett felkészíteni minket. Azon a versenyen 4 kategóriában lehetett indulni, életkornak megfelelően. A mi kategóriánk aranyérmeit és kupáját mi hoztuk haza. A szüleink majd kicsattantak az örömtől, boldogságtól és büszkeségtől. Ezek után még jártunk versenyekre, ahol mindig figyelemre méltó eredményeket értünk el. Soha sem fogom elfelejteni. Én 8 év után abbahagytam a zene tanulását. Nem éreztem magaménak és inkább meghagytam Haneulnak. Persze néha unaloműzésként még le szoktam ülni a nappalinkban elhelyezett zongora elé, hiszen ha már 8 éven keresztül tanultam, ne vesszen kárba.
Miközben felelevenítettem néhány emléket, nővérem egy kottát rakott a zongora kottatartójára, mire én szótlanul rápillantottam.

-Anyáék szoktak mesélni arról, hogy otthon néha még gyakorolsz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit tudsz még.-mosolygott rám eleinte kedvesen, amit felváltott egy kivívó mosoly.

Én csak egy félmosolyt elengedve felé pillantottam, aztán a kottára és emeltem fel kezeim. A külvilágról megfeledkezve játszottam el az előttem lévő kotta segítségével Chopin egyik művét. Félve pillantottam fel miután végeztem. Haneul 100 wattos mosolyával találtam szembe magam, amint elkezd tapsolni. Hirtelen egy férfi hang szólalt meg az ajtó irányából, mire mindketten meglepődve vezettük tekintetünket a hang irányába.