Piano

Ötödik ütem

-Szóval Minji, igaz?-kérdezte Yoongi, miután Haneul végleg elhagyta a termet, és ő leült az első sorba miközben én a hátammal nekidőltem a színpadnak és úgy álltam vele szembe. Válaszként csak bólintottam egyet.-Igaz, hogy nem sokat hallottam, és nem is ismerlek, de attól függetlenül, véleményem szerint elég tehetséges vagy.

-Köszönöm!-mondtam halkan, elpirulva, mire csak elmosolyodott.

-A kiadónál, ahol dolgozom szükség lenne pár zongoristára, illetve zenészre vagy énekesre, és ezt meg is hirdettük. Ott természetesen nem csak zongorázni tanulnál, hanem mindenféle zenei képzésben részesülnél. Ha úgy gondolod, gyere el. Nem kötelező, ez a te döntésed! Tessék! Ezen minden egyéb információt megtalálsz.-nyújtott át nekem egy összehajtogatott lapot, amit elvettem tőle, majd széthajtva azt, gyorsan elolvastam.

-Szóval ez igazából teljesen olyan mint egy iskola?-tettem fel a kérdést, amit kikövetkeztettem az olvasottakból.

-Lényegében igen.-válaszolt hátradőlve a székben.-Kapsz tanárokat minden egyes "tantárgyhoz", akik a rájuk kiszabott dolgokat fogják megtanítani neked.-rajzolt macskafüleket a levegőbe.

-De az nem probléma, hogy egyetemre járok?-kérdeztem meg rápillantva a lapról.

-Nem, mivel az óráid időpontját te egyezteted le a tanárral, akkorra, amikor neked jó.-informált engem erről is.

-A meghallgatásra magunknak kell felkészülnünk, igaz?-faggattam őt továbbra is.

-Igen.-bólintott válaszadás közben.

-És ez a meghallgatás november 13-án lesz, ami hétfői napra esik, délután 2-től.-gondolkodtam hangosan, mivel ma még csak október 27-e van, még bőven lenne időm. Eléggé elgondolkodtató ajánlat.

-Ahogy mondod. Az értesítőket pedig levélben fogjuk kiküldeni.-állt fel a székből.-Remélem ott találkozunk-mosolygott rám végül és elindult az ajtó felé.-Jah, és ha eljösz ne felejts el elegánsan felöltözni. Az plusz pont.- fordult még az ajtóból vissza felém és egy szívdöglesztő kacsintás után végleg elhagyta a termet.

Na most összegezzük: 5 év után megint "közönség" előtt játszottam zongorán. Nem számít, hogy az egy személyes volt. Ráadásul az az egy személy nem is akárki! Egy szívdöglesztően dögös de közben mégis eszméletlen aranyos srác, aki Korea egyik legelismertebb személye zene téren és pont Ő kért meg engem arra, hogy kezdjek újra zenével foglalkozni. Végülis semmi okom nem lenne az ajánlat visszautasítására.
Fogalmam sics, meddig gondolkodhattam és emészthettem a dolgokat, csak arra lettem figyelmes, hogy egyre többen leszünk a teremben és a nővérem is visszatért hozzám.

-Na mi az? Nagyon elgondolkodtál.- mondta nekem a nővérem kíváncsian.

-Semmi különös. Majd mesélek.- válaszoltam neki mosolyogva.

-Rendben, de még van időnk a meccsig. Mit szólnál ahhoz, ha bemutatnálak egy-két embernek?- kérdezte izgatottan.

-Miért is ne? Nincs ellenemre.- löktem el magam a színpadtól.

Ezek után bemutatott pár embernek, akikkel elbeszélgettem. Jól éreztem magam velük, de hazudnék ha azt mondanám, hogy fél szemmel nem azt a festett hajkoronát kerestem, amely felkeltette az érdeklődésemet úgy körülbelül egy órával ezelőtt. Sajnálatos módon a nap további részében már nem láttam többet.
Miután kibeszélgettük magunkat és elköszöntünk mindenkitől, elindultunk a verseny helyszínére.

~○~●~□~■~○~●~□~■~○~●~□~■~○~●~□~
Pls! Reagáljatok! 😭