Piano

Hatodik ütem

-Ide!- kiáltotta csapattársam a pálya szélénél, mire odakaptam tekintetem és realizálva, hogy szabadon van, átpasszoltam neki a labdát. Ő vezette egy ideig, míg én előrébb cikáztam az ellenfelek között. Egy sikeres passz után a hálóban landolt a labda általam, majd megszólalt a meccs végét jelző síp és csapattársaim hatalmas mosollyal az arcukon siettek felém és ugrottak a nyakamba, míg a tömeg tapsolva és füttyögve éljenezték csapatunkat.

-Szép volt lányok!-gratulált nekünk az edző, miközben a játékvezetővel együtt átadták nekünk a kupát.

-Gratulálok!-jött oda kezet fogni a másik csapat kapitánya egy mosollyal az arcán.-De ne bízzátok el magatokat! Legközelebb nem hagyunk titeket nyerni.-kacsintott, majd visszasétált a csapatához.

---------------------------☆■☆----------------------

-És mégis mit mondtál neki?-kérdezte barátnőm, akiről már korábban meséltem. A két lány, akik az egyetemen feldobják napjaimat is benne vannak a kosárcsapatomban. Igen, még ezt sem említettem, de én vagyok a kapitány. Az öltözőben mindent elmeséltem nekik, ami a mai nap folyamán történt.

-Semmit. Ott hagyott. Azt mondta, hogy gondoljam át.-válaszoltam neki félvállról.

-Nagyon könnyen veszed ezt a dolgot, pedig nem kéne. Én már hallotam erről a Min Yoongiról. Hidd el nekem... ha ő azt mondja, hogy tehetséges vagy, az úgy is van.-mondta SoJung, leülve a padra és velem szembe fordulva.

-Mindig alábecsülöd magad. Egy kis önbizalmat kéne gyűjtened.-kezdett bele JiNa is a szent beszédbe, amit már annyiszor hallottam.

-Tudom-tudom.- forgattam meg szemeimet. Most komolyan, mintha ez ilyen egyszerű lenne.

-Ahj, figyelj!- sóhajtott SoJung.- Próbáld meg! Menj el, nézd meg, hogy egyáltalán milyen. Nem veszítesz semmit. Akkor sem, ha sikerül. Bár szerintem Yoongi úgyis elintézi, hogy sikerüljön.- kacsintott rám vigyorogva, majd felállt mellőlem és folytatta a ruháinak elpakolását.

-Rendben.- szólaltam meg végül pár perc múlva. Igazuk van. Nincs semmi veszteni valóm.

A kijelentésemre egyszerre fordultak felém döbbenten és miután realizálták a helyzetet csillogó szemekkel kezdtek el ölelgetni. Még mikor zongoráztam ők is eljöttek néhány fellépésemre. Óvodás korunk óta ápolunk szoros barátságot, ami remélem soha nem is fog megváltozni.
Miután a lányok kiélték örömüket és hatszor elmondták, hogy mennyire büszkék rám, végre valahára elindultunk kifelé a stadionból.

-Aztán majd mesélj el nekünk mindent! Kíváncsi vagyok, hogy ha sikerül milyen tanárokat kapsz.- mondta nekem JiNa még mindig boldogsághormon túltengésben. Imádták, amikor zongoráztam. Volt, amikor nálunk voltunk és megkértek, hogy játszak nekik valamit.

- Láttam már képeket és cikkeket Yoongi munkatársairól. Nem kell őket félteni.-mosolygott ránk perverzen SoJung.- Mind eszméletlenül jóképű és az olvasottak alapján figyelmesek és imádnivalóak.- olvadozott elmerülve egy kicsit saját gondolataiban.

-Akkor bemutathatsz majd nekik. Nem haragszunk meg.- kacsintott JiNa is. Ma mindenkinek ráng a szeme?- Na de nekünk itt most elválnak útjaink.- mondta szomorúan.- Majd holnap találkozunk. -ölelt meg minket, majd elköszönt tőlünk és folytatta útját a parkoló másik része felé, ahol már várta őt az apukája.

-Azért arra kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet Yoongi főnöke.- gondolkodtam el, hiszen azt mondta, "a kiadónál, ahol dolgozik". Akkor lennie kell főnökének, nem igaz?

-Fönőke? Te tényleg nem hallottál még Yoongiról semmit, igaz?- kérdezte meglepődve barátnőm.

-Hát... Nem igazán. Azon kívül, hogy nagyon tehetséges és megérdemli a felé irányuló tiszteletet. Néhány versenyt láttam, amelyeken ott volt a versenyzők közt.- feleltem kissé feszélyezve, hiszen illene tudnom ki ő. Néhány dolgot tudok is, de azokat is csak elvétve hallottam róla.

-Idővel úgyis megismered és minden kiderül.- bíztatott SoJung.- Na de én mentem, holnap találkozunk! Szia!- ölelt meg szorosan és ő is elsétált a saját kocsijukhoz.

- Na szia, húgi!- ölelt meg nővérem, mikor az autóhoz értem. - Megmondtam, hogy megnyeritek vagy megmondtam, hogy megnyeritek?- kérdezte egy diadalittas mosollyal az arcán.

-Megmondtad.- forgattam meg szemeimet egy kisebb mosoly keretében.

-Yoongival mit beszéltetek miután magatokra hagytalak titeket? Azt mondtad, majd mesélsz.- érdeklődött kíváncsian.

Ezután neki is elmeséltem a történteket, illetve elhangzottakat. Hasonlóképpen reagált mint két barátnőm és ő is megkért arra, hogy menjek el a meghallgatásra.
Miután hazaértünk és köszöntünk szüleinknek, én felmentem a szobámba. Csak tompán hallottam, ahogyan nővérem szüleinknek is elmeséli helyettem a mai nap eseményeit. Miután lefürödtem, az ágyamba vetődtem. Háton fekve, a plafont bámulva gondolkodtam egy kicsit. A mai nap eléggé lefárasztott: egyetem, Yoongi, a meccs és a többi. Túl sok ez nekem egy napra! De egy valamit eldöntöttem: ott leszek a meghallgatáson!