Egy igazi sátánista élete

3. Beavatási szertartás

* November, szombat reggel~délelött *

Félkómásan felkeltem, a takaró a földön, a táska az ágyam mellett, a tegnapi könyv a párna mellett. Felöltöztem otthoni ruhába és lementem megnézni hogy mit csinál anyukám és nővérem.
Senkit se találtam ezért körülnéztem a konyhába, nappaliba, tesóm szobájába, anyukám szobájában de sehol se volt senki. Visszamentem a konyhába és találtam az asztalon egy cetlit:

,, Elmentünk, majd jövünk este fele. Vigyázz a házra.
-Anya"

- Aha akkor estig egyedül leszek. Na és most mit csináljak? - Kérdeztem magamban.
- Hmm hallgatok egy kis zenét.

De elötte megnéztem hogy be van e zárva minden ajtó és ablak. Felmentem a szobámba és elindítottam a számítógépen a Pentakill - Lightbringer -t amit nagyon imádtam fölleg az elejét. Megcsináltam az ágyam, rendet raktam és kinyitottam az ablakot. Ahogy kinyitottam, megcsapott a hideg őszi szél és egy másodpercre kirázott a hideg. Ahogy kinéztem láttam az udvaron a sok lehulló falevelet és az telkünk mögötti gyönyörű mezőt ami közepén egy fa volt. El is bambultam rajta egy percig. Egy madárra figyeltem fel ami ide-oda repült a mezőn. Mintha elősször repült volna egész életében. Szerintem észrevette hogy nézem mert amikor jobban szemügyre vettem már el is ment.

-Hmm ez fura volt. Na mindegy ennyi szellőztetés elég volt. - És ezzel becsuktam az ablakot és lefeküdtem az ágyra és becsuktam a szemem.

Ahogy becsuktam a szemem egy kép villant be Azazelről ahogy éppen néz engem a mezőről amitől valljuk be megijedtem kicsit, de mégis biztonság érzetem volt.
Gyorsan felálltam és odamentem az ablakhoz de nem volt ott senki csak az az ide-oda repülő madár.

Visszafeküdtem de nem csuktam be a szemem hanem megint megnéztem könyvek közül a Sátánista gyakorlatok, meditációk, rituálék című könyben szereplő Beavatási szertartást.

-Na mi is kell hozzá? Hmm egy fekete vagy vörös vagy sötét kék gyertya, egy steril tű, egy tiszta lap amire az imát kell írni, egy kiszáradt toll. - Olvastam a könyvből. - Szerintem minden van itthon de a fekete gyertya nem biztos. - Mondtam bizonytalanul.

Lapot találtam a szobámban, kiszáradt toll mindig volt a tolltartómban, tűért lementem a konyhába és találtam a konyhaszekrényben, de fekete gyertyát sehol se találtam.

Felkaptam egy vastag pulcsit, egy cipőt és indultam is a sarki ajándékboltba fekete gyertyáért. Emlékszek hogy egyszer láttam ott gyertyákat több színbe is.

Amikor odaértem éppen akkor jött ki az a lány akit a buszmegállóban láttam. Alig tudta kinyitni az ajtót, ezért segítettem neki és újra találkoztak szemeink de most mintha az egész szeme barna semmi zöld nem volt benne, de így is gyönyörű volt.

- Köszi. - Mondta mosolyogva és bársonyos hangján azt hittem elolvadok olyan cuki és imádnivaló volt ahogy rám mosolygott.
-Sz-szívesen. - Mondtam kicsit zavartan.
Amikor látta hogy zavarban vagyok még jobban mosolygott és elköszönt.
- Szia. Még találkozunk. - Mondta és elment a másik irányba.
- Szi-szia. - Mondtam még utólag.

A boltba full vörös fejjel mentem be. Még az eladó is mosolygott.
- Valamiben segíthetek? - Kérdezte tölem az eladó.
- Vannak itt gyertyák? - Kérdeztem.
- Igen, milyen színt szeretnél?
- Hát vagy vörös, vagy sötétkék, vagy fekete gyertyát szeretnék. - Az eladó arca kicsit komorrá vált.
- Az elöbbi lány vitte el az utolsó 2 vöröset és 2 kéket szóval csak feketét tudok adni. - Ekkor kicsit meglepődtem hogy minek kellett az neki.
- A fekete is jó lesz köszönöm.